Gróftól a bocs-korig

Elképzelhető, hogy sikerült csütörtökre olyan barátságos mérkőzést lekötni, amelyet megnyer a magyar labdarúgó-válogatott Luxemburg ellen, bár Andorra óta tudjuk, bármi megtörténhet.

Szerencsére elmúltak már az európai kupaselejtezők Magyarország számára mindig zűrös napjai, túl vagyunk a harminc éve szintén kínos vb-selejtezőkön is. A pótselejtezők ugyan még hátra vannak, de azokon honfitársainknak csak egyszer osztottak szerepet; akkor, amikor – 1997 őszén – a finnek a saját hálójukba szerencsétlenkedték a labdát egy addig unalmas és keserves helsinki találkozó felejthetetlen utolsó percében. (Bár ne tették volna! A play-off ugyanis megrázó 1-7-et hozott az Üllői úton, és a Pesten történtek után már-már egykedvűen elkönyvelt 0-5-öt Belgrádban. Ez is bizonyítja, hogy a gondok régóta velünk vannak, hiszen húsz esztendeje már, hogy oda-vissza tizenkettőt kapott egy tucatcsapat.)

Fotó: Szalmás Péter

Azért kezdtem a „szerencsére” szóval, mert – ahogyan tapasztalom – az újabb blamázsokra igyekeznek mielőbb fátylat borítani a labdarúgás takarásban, ferdítésben, elhallgatásban (és semmi másban) ügybuzgó köreiben, jóllehet képtelen a feladat, mert rendre légy, ha nem éppen griffmadár száll a levesbe... A múlt héten az ifjúsági Bajnokok Ligájában a Honvéd tizenkilenc éves növendékei 8-0-ás vereséget szenvedtek Krasznodarban (ez volna a légy), majd az FTC–Debrecen bajnoki találkozón késelés történt (ezzel egyáltalán nem viccelődnék, mert a történet lesújtóbb még a magyar futball rettenetes állapotainál is, bár most már e bűneset is menthetetlenül a hazai labdarúgás körülményeihez tartozik).

Ám az örökké derűt sugárzók minden megrendülésen átlépnek, már izzítják is a gépet az e heti slágerre, a Luxemburg–Magyarország találkozóra. Az ellenfél gondos kiválasztás eredménye, elvégre úgy éli fénykorát, hogy 93. a világranglistán. Ilyen „fenn” még sosem volt, ám nem is sokáig lesz, mert legutóbb 8-0-ra kikapott a svédektől Stockholmban, Berg egymaga négyet vágott be a mostoha sorsú Joubert kapusnak. Négyet, de nem ötöt – teszem hozzá örömmel, mert 1975 októberében Nyilasi Tibor ötször szomorította el Raymond Zendert a 8-1-gyel zárult magyar–luxemburgi találkozón. Az ifjú „Nyílt” nyomban elnevezték Luxemburg grófjának, s ez a megjelölés ugyanúgy az emblémája maradt, mint Feleki Kamillnak az utánozhatatlan Sir Basil-alakítás. Ma már persze nem hazánk fiai nyomnak be nyolcat, éppen ellenkezőleg, de most lehetőség nyílik valamiféle szépítésre, mivel a vetélytárs már-már hasonlóképpen kiváló a konkurencia szerepében, amilyen a klasszikus „Kamillka” volt a különböző alakok ragyogónál ragyogóbb megformálásai során. De mielőtt skandálni kezdenénk, hogy ilyen partner kell nekünk, ilyen partner pompás, emlékezzünk Andorrára, és aztán csak csendben reménykedjünk, ha tudunk...

Mindenesetre Luxemburg legjobbjai 374 meccset játszottak idáig, ezek közül 29-et megnyertek, 43-at döntetlennel hagytak maguk mögött, míg 302-t elveszítettek. Az összesített gólkülönbségük 220-1054... S ezt a szintet napjainkban is tartják, mert az utóbbi két évben vívott mérkőzéseik statisztikája így fest: 2 győzelem, 2 döntetlen, 11 vereség, 11-39. Játékosaik összértéke öt és fél millió euró, nagyjából az ötöde a magyar válogatott – a nemzetközi tőzsdén szintén nem sokra taksált – keretének. A házigazdák labdarúgói közül tizenhárman Luxemburgban, öten Belgiumban, hárman Franciaországban futballoznak, de jellemző a felhozatalra, hogy még a Gent és az Eintracht Frankfurt tartalék csapatához is meghívót küldött Luc Holtz szövetségi kapitány. A két legtöbbszörös válogatott Mario Mutsch (95) és Daniel da Mota (81), ám nem mernék mérget venni rá, hogy akár egyetlen olvasó is hallott volna e kettősről.

Arról talán néhányan már értesültek – noha a magyar futball sincs a fókuszban –, hogy honfitársaink A csapatát csütörtökön, majd Costa Rica együttese ellen is pótkapitány, Szélesi Zoltán irányítja, miután a német Bernd Storckot menesztette az azóta már a belga Georges Leekenst szakvezetőnek szerződtető MLSZ. Az átmenet rövid lesz, de nem feltétlenül zökkenőmentes, a folytatás pedig még nehezebb, mert a szövetség az Eb-n szeretné látni a magyar csapatot 2020-ban. Csak hát a szervezet vizionált már tízezres NB I-es átlag nézőszámot, Európa Liga- és BL-csoportkört, korosztályos sikereket Eb-n, vb-n... Mintha még mindig grófi lenne a tempó.

Miközben már bocskoros nemes is alig van, ha akad egyáltalán.