Karöltve a kísértettel

Hamar Péter irodalomtörténész új könyve Balázs Béla kérdőjelekben, ellentmondásokban bővelkedő utolsó éveiről szól.

- Mindenekelőtt 1945-49 biográfiai és életműbeli fejleményeit ismerteti, elemzi-értelmezi a kötet. Honnan a talányos cím?

- A Kommunista Kiáltvány első, jól ismert mondatára utal, és egyúttal arra, hogy Balázs Béla 1919-től kezdve elkötelezte magát a Marx és Engels hirdette eszmék mellett. Ezen az álláspontján később sem változtatott, holott erre elég oka lett volna. Emigrációja idején a Szovjetunióban tapasztalhatta az eszmére hivatkozó, de azzal ellentétes gyakorlatot, és személyesen érintette, hogy testvéröccsét koholt politikai vádak alapján kivégezték Moszkvában.

- Lukács György vagy Déry Tibor esetében jól ismerjük azt a világnézeti folyamatot, mely végül a kommunista mozgalomhoz vezette őket. De mik voltak, lehettek az ugyancsak polgári környezetben, szellemben nevelkedett Balázs motívumai?

- Balázs egy vallomásában azt írta, hogy „gyorsan történt a nagy fordulás”, azaz lett szubjektív idealistából dialektikus materialista, de ennek a pálfordulásnak az okairól vajmi keveset beszélt. 1918-as naplójegyzeteiben nincs nyoma annak, hogy érlelődött volna tudatában ez a szemléletváltás. Akkor miért csatlakozott mégis a kommunistákhoz? Ez a Balázs-életút legtalányosabb kérdése, de erre korábban csak felületes válaszok születtek. A magam álláspontjáról hosszabban írtam a könyvben. Ezt röviden úgy lehet összefoglalni, hogy a magyarázat az író-esztéta személyiségében rejlik, főként kinyilvánított zsenitudatában és mértéken felüli alkotói hiúságában. Nem tudta megemészteni, hogy 1918. december 1-én a Vörösmarty Akadémia, a 30 legjelentősebbnek tartott magyar író alkotta közösség őt nem választotta tagjai sorába. Ezért fogadhatta el Lukács György hívását a Tanácsköztársaság apparátusába, ez ugyanis a visszavágás lehetőségét ígérte számára.

- Könyvében szükségképp részletesen ír Balázs – mint Karinthy nyomán tudjuk: a „méla Béla” – egyéniségéről, mentalitásáról, erkölcsi karakteréről. Miben látja személyiségének lényegét, pályája belső mozgatóját?

- A kérdés második felére részben ott van a válasz abban, amit az imént mondtam. Karinthy Frigyes jelzője pedig csak a rímjáték kedvéért született, hiszen Balázs vibráló személyiség volt a maga hiperaktivitásával, becsvágyával, sikeréhségével.

- A Szovjetunióból 1945-ben hazaérkezett Balázs, az akkor már nemzetközi hírű művész és teoretikus, úgy tűnhet, fényes karrierre, kiteljesedő alkotói pályára számíthat. Mennyiben vált valóra ez az ígéret?

- Röviden szólva: semennyire, bár ez inkább volt remény, mint ígéret. Pártja hűségnyilatkozatai ellenére is bizalmatlanuűl fogadta, Rákosi Mátyás több ízben is felszólította, hogy ne nevezze magát kommunistának. Bár rengeteg megbízatása és funkciója volt, felelős pozíciót nem bíztak rá. Alkotómunkájára pedig tehertételként nehezedett az önként vállalt ideológiai ballaszt, és az időnként magára öltött pártpropagandista szerep. Néhány személyiségjegye, például türelmetlensége, sértődékenysége is hátráltatta karrierjében. Mindezek ellenére jelentős kedvezményekben részesült: hazatérése után 12 könyve jelent meg, kiutalták neki a Páger-villát, Kossuth-díjjal tüntették ki, és korlátlanul utazhatott az európai filmfesztiválokra.

- Könyve is tanúsítja: Balázs roppant sokoldalú alkotó volt. E változatosságon belül lát-e valamilyen értékbeli hierarchiát?

- Balázs magát elsősorban költőnek tartotta, s ha 1919-ben nem választ tévutat, ma talán a legjelentősebbek között emlegetnénk. Filmelméleti munkásságát némileg a kényszer szülte, de világhírét mégis ez teremtette meg. Drámaírói ambícióit művei nem igazolják, publicisztikai munkássága is felejthető.

- A fiatal Lukács György a hasonlóan fiatal Balázs Béla addigi munkásságáról még úgy vélte: „a mi irodalmunk és a világirodalom számára fordulatot hozó jelenség”. De a pálya vége felől, már kellő történeti távlatból szemlélve mi bizonyult életművéből maradandónak?

- Néhány szép, korai verse és egy-két novellája; misztériumjátékai közül A Kékszakállú herceg vára és A fából faragott királyfi; első két filmesztétikai alapvetése, A látható ember és A film szelleme; valamint memoárja, az Álmodó ifjúság dacolni képesek a múló idővel.

Névjegy

Író, tanár, irodalomkutató, filmesztéta. Budapesten született 1943. július 24-én. Váci Mihály-díjas, a magyar köztársasági érdemrend kiskeresztjének birtokosa. Megyei Prima-díjas.