Az „online-iskola” - melyről Homor Géza az október 17-i számban írt - elterjedésének alapfeltétele, hogy legalább az 5-12. osztályokban minden tanulónak legyen elvi lehetősége minden órán e-tananyagot használni. Így valósulna meg az online-tanóra. Ehhez mára lehetett volna az utóbbi években futballra költött százmilliárdok feléből másfél millió laptopot vásárolni.
Segítségével nemcsak az új anyag feldolgozása lehetne színesebb és teljesebb, hanem helyettesíthetné az „ingyenes” tankönyveket. Segítené a differenciált, képességre szabott tanítást és számonkérést is - ennek gyakorlatáról is beszélt a finn Pekka Peura egy fővárosi konferencián. Nálunk viszont a tanulók okostelefonjai kikapcsolva pihennek, nem úgy, mint Finnországban. Projektor nélkül lenne beilleszthető a tanórába az iskolatelevízió eddig elkészült összes tananyaga. Számolási feladatok, szódolgozatok, tesztfeladatok azonnali, minden tanulóra kiterjedő és a digitális táblán táblázatba foglalható értékelését tenné lehetővé. A példák sora folytatható.
A digitalizált és bárki által azonnal és ingyen elérhető ismeretek univerzuma alapjaiban rendíti meg az összes nemzeti alaptantervet. Annak minden iteme, minden tudáseleme mérlegre kerül, illetve mérlegre kellene kerülnie annak eldöntése érdekében, hogy a tanuló fejébe gyömöszölődjön-e, vagy elég lesz megmutatni, hogy hol érhető el. Hogy mi az a minimális ismeretanyag, aminek a tudása az egyes iskolafokozatokból kilépőktől legalább a kilépés pillanatában elvárható. Pl. egy nyolcadikból kikerülő diáknak mennyi idő alatt és milyen minőségben illik megfogalmaznia egy kétezer karakteres esszét egy tetszőlegesen megadott témában, mennyi idő alatt illik megterveznie egy plakátot egy rendezvényről, mennyi idő alatt illik egy költségvetési kalkulációt elkészítenie egy adott iskolai kirándulásról stb. Ugyanígy újragondolandó a jelenlegi iskolaszerkezet és a tantárgyak rendszere. Minderről természetesen valamennyi pedagógusnak lehetőséget kell adni a véleménynyilvánításra, ugyancsak online módon.
