Előfizetés

Barátok közt - Orbán vejével iszogatott Lázár

Publikálás dátuma
2017.11.08. 09:05
Népszava fotó

Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter kedd este a miniszterelnök vejével, Tiborcz Istvánnal iszogatott egy belvárosi étteremben, ahol láthatóan még el sem akartak bújni: egyenesen az ajtó mellé, az ablakba ültek – írja az Azonnali, amely fotót is közöl. A lap szerint Lázár előbb távozott, és Tiborcz fizetett. Érdekes párhuzam, hogy Tiborcz akkori cége, az Elios nagyon kedvező, sokszor más versenytárs nélküli pályázatokon nyert el egy csomó közbeszerzést, amelyek keretében uniós pénzből korszerűsítették a közvilágítást számos településen- jegyzi meg a portál. Az ügyben az EU csalás elleni hivatala, az OLAF is vizsgálódik, az uniós pénzből megvalósuló fejlesztések pályáztatását pedig a Lázár vezette Miniszterelnökség bonyolítja. Tiborcz István időközben kiszállt az Eliosból.

A miniszter egyébként érdemi, politikushoz illő válasz helyett a minap a Parlamentben a szokásos arroganciánál is erőteljesebb tirádát adott elő egy, a Tiborcz István üstökös-szerű vagyonosodását, budai luxus-villa vásárlását firtató kérdésre.  Mi fáj önnek, képviselő úr, az, hogy ön sikertelen, hogy önök sikertelenek? - kiabálta Lázár, emlékezetve hajdani, azóta elhíresült, egy hatalomban, "tűzközelben" lévőtől különösen bicskanyitogató "bonmot"-jára, a "mindenki annyit ér, amennyije van"- ra. A miniszter egy állítólag demokratikus országban azt kiabálta (végig kiabált), hogy az efféle kérdések mögött  „szimpla irigység” van, majd arról kezdett beszélni, hogy Tiborz István családja, szülei, testvérei és ő maga is, a házasság előtt köztiszteletben álló, sikeres emberek voltak anyagi tekintetben is, nem szorultak sem Orbán Viktor, sem más támogatására.

Az orosz forradalom

Publikálás dátuma
2017.11.08. 09:00

Történelem a Népszava hasábjain – Így írtunk  az orosz forradalomról, éppen ma száz éve Népszava – Magyarország legnagyobb múltú napilapja

Az orosz forradalom viharos fejlődésének új korszakához jutott: megindult a proletárság végső harca az orosz hadseregben való uralomért.

A harc az orosz demokrácia ellenségeinek támadásával kezdődött meg. A reakciósok nyomására le kellett mondania Verechovski hadügyminiszternek. Ez a lemondás azonban nem egyszerű rendszerváltozást jelentett, mert Verechovski képviselte Kornilovval és pártjával szemben azt az irányt, amely nem a vak engedelmesség útján, hanem a demokratikus katonabizottságok útján akarta fönntartani a hadsereg fegyelmét. Verehovskit a forradalom emelte századosból tábornokká, Moszkva parancsnokává, majd az egész birodalom hadügyminiszterévé és így történt, hogy a kadettpárttal szövetségben álló generálisok összefogtak ellene és most megbuktatták.

Így indult meg a küzdelem, maga a burzsoázia és tábornokai vetették oda a hadseregért való harc kesztyűjét a demokrácia szervezeteinek. A pétervári munkások és katonák tanácsa, amelynek többségét a bolsevikiek alkotják, fölvette a harcot. Nem először indít most küzdelmet a munkás- és katonatanács a hadseregben való rendelkezésért. Már a márciusi forradalom első napjaiban kibocsájtotta híres „1. számú parancsát", amellyel megteremtette a hadsereg forradalmi szervezeteinek alapját és megalkotta az ezredenként választott katonabizottságokat. De aztán a kadettpárt ostromára az akkor még mérsékelt menseviki és forradalmi szocialista vezetés alatt álló munkástanács lemondott arról, hogy közvetlenül adjon parancsokat a pétervári helyőrségnek. Most azonban, hogy a kadettpárti reakció eltávolította Verechovskit, a demokrácia hadügyminiszterét, újból bejelentette igényét a pétervári munkás- és katonatanács a hadsereggel való rendelkezésre. Katonai bizottságot alakított és kihirdette valamennyi pétervári ezrednél, hogy ezután minden vezérkari parancs csak akkor érvényes, ha a pétervári szovjet katonai bizottsága is aláírja.

A tábornoki befolyás alatt álló vezérkar ezt a követelést visszautasította, mire a szovjet (ebben az egész küzdelemben mindig csak a pétervári szovjetről van szó és sohasem Oroszország valamennyi munkás- és katonatanácsának közös szovjetjéről, amelyben még nem jutottak többségre a bolsevikiek) valamennyi ezredet távirattal és telefonon értesítette, hogy a vezérkart nem ismeri el többé és a csapatok eztán csakis a munkás- és katonatanács katonai bizottságának engedelmeskedjenek.

A Kerenski-kormány állást foglalt a pétervári szovjet ellen és fölszólította, vonja vissza parancsát. A katonai bizottság azonban kijelentette, hogy állja a harcot, és ha kell, szembeszáll a kormánnyal is. Ezért a maga védelmére fegyveres csapatokat rendelt ki. A kormány hatalmának csökkenését és a bolsevikiek hatalmának megnövekedését rikítóan mutatja, hogy a kormány egyelőre nem mer fegyveresen föllépni, hanem csupán „törvényes eljárást" indít a katonai bizottság tagjai ellen.

Oroszország minden valószínűség szerint a legközelebbi hetekben igen nagy belső harcok színhelye lesz. A kadettpárt és tábornokai csakúgy mindent megmozdítanak, hogy kezükbe körítsék a hadsereg fegyveres hatalmát, mint amily merészen száll síkra a hadseregért a proletárdemokrácia. A Kerenski-kormány pedig a két valóságos hatalom között ingadozik, és nem tud vagy nem mer egyik félhez sem nyíltan csatlakozni. E nagy belső és immár egészen nyílt osztályharcok nemcsak arról fognak dönteni, hogy kié legyen Oroszországban a hatalom, hanem nagy súllyal esnek majd latba a béke közeli vagy távoli megvalósulásában is.

Népszava 1917. november 8.

Az orosz forradalom

Publikálás dátuma
2017.11.08. 09:00

Történelem a Népszava hasábjain – Így írtunk  az orosz forradalomról, éppen ma száz éve Népszava – Magyarország legnagyobb múltú napilapja

Az orosz forradalom viharos fejlődésének új korszakához jutott: megindult a proletárság végső harca az orosz hadseregben való uralomért.

A harc az orosz demokrácia ellenségeinek támadásával kezdődött meg. A reakciósok nyomására le kellett mondania Verechovski hadügyminiszternek. Ez a lemondás azonban nem egyszerű rendszerváltozást jelentett, mert Verechovski képviselte Kornilovval és pártjával szemben azt az irányt, amely nem a vak engedelmesség útján, hanem a demokratikus katonabizottságok útján akarta fönntartani a hadsereg fegyelmét. Verehovskit a forradalom emelte századosból tábornokká, Moszkva parancsnokává, majd az egész birodalom hadügyminiszterévé és így történt, hogy a kadettpárttal szövetségben álló generálisok összefogtak ellene és most megbuktatták.

Így indult meg a küzdelem, maga a burzsoázia és tábornokai vetették oda a hadseregért való harc kesztyűjét a demokrácia szervezeteinek. A pétervári munkások és katonák tanácsa, amelynek többségét a bolsevikiek alkotják, fölvette a harcot. Nem először indít most küzdelmet a munkás- és katonatanács a hadseregben való rendelkezésért. Már a márciusi forradalom első napjaiban kibocsájtotta híres „1. számú parancsát", amellyel megteremtette a hadsereg forradalmi szervezeteinek alapját és megalkotta az ezredenként választott katonabizottságokat. De aztán a kadettpárt ostromára az akkor még mérsékelt menseviki és forradalmi szocialista vezetés alatt álló munkástanács lemondott arról, hogy közvetlenül adjon parancsokat a pétervári helyőrségnek. Most azonban, hogy a kadettpárti reakció eltávolította Verechovskit, a demokrácia hadügyminiszterét, újból bejelentette igényét a pétervári munkás- és katonatanács a hadsereggel való rendelkezésre. Katonai bizottságot alakított és kihirdette valamennyi pétervári ezrednél, hogy ezután minden vezérkari parancs csak akkor érvényes, ha a pétervári szovjet katonai bizottsága is aláírja.

A tábornoki befolyás alatt álló vezérkar ezt a követelést visszautasította, mire a szovjet (ebben az egész küzdelemben mindig csak a pétervári szovjetről van szó és sohasem Oroszország valamennyi munkás- és katonatanácsának közös szovjetjéről, amelyben még nem jutottak többségre a bolsevikiek) valamennyi ezredet távirattal és telefonon értesítette, hogy a vezérkart nem ismeri el többé és a csapatok eztán csakis a munkás- és katonatanács katonai bizottságának engedelmeskedjenek.

A Kerenski-kormány állást foglalt a pétervári szovjet ellen és fölszólította, vonja vissza parancsát. A katonai bizottság azonban kijelentette, hogy állja a harcot, és ha kell, szembeszáll a kormánnyal is. Ezért a maga védelmére fegyveres csapatokat rendelt ki. A kormány hatalmának csökkenését és a bolsevikiek hatalmának megnövekedését rikítóan mutatja, hogy a kormány egyelőre nem mer fegyveresen föllépni, hanem csupán „törvényes eljárást" indít a katonai bizottság tagjai ellen.

Oroszország minden valószínűség szerint a legközelebbi hetekben igen nagy belső harcok színhelye lesz. A kadettpárt és tábornokai csakúgy mindent megmozdítanak, hogy kezükbe körítsék a hadsereg fegyveres hatalmát, mint amily merészen száll síkra a hadseregért a proletárdemokrácia. A Kerenski-kormány pedig a két valóságos hatalom között ingadozik, és nem tud vagy nem mer egyik félhez sem nyíltan csatlakozni. E nagy belső és immár egészen nyílt osztályharcok nemcsak arról fognak dönteni, hogy kié legyen Oroszországban a hatalom, hanem nagy súllyal esnek majd latba a béke közeli vagy távoli megvalósulásában is.

Népszava 1917. november 8.