Polcz Alaine-est a PIM-ben

Befejezhetetlen címmel Polcz Alaine-emlékestet rendeznek ma este a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A vendégek Nagy Boglárka, a Mészöly-Polcz levelezéskötet sajtó alá rendezője, Fertőszögi Péter művészettörténész, H. Bagó Ilona, a PIM főmuzeológusa és dr. Muszbek Katalin, a Magyar Hospice Alapítvány orvos igazgatója lesznek. A levelezéskötetből Takács Kati színésznő olvas fel. A program ingyenes, de támogatói jeggyel a Magyar Hospice Alapítványt lehet segíteni.

Szerző

Django Reinhardt, a virtuóz cigány zenész

Publikálás dátuma
2017.11.09. 06:46

A kottát nem ismerte, gitárjátékát mégis sokan szerették volna utánozni. A virtuóz cigány zenész kalandos élete filmrendezőket is megihletett.

Cakk-pakk negyvenhárom évet élt, benne két világégéssel és egy csaknem végzetes tűzvésszel. Belgiumban született, de nem volt belga, Franciaországban halt meg, de nem volt ottani lakos. Woody Allen olyan filmet forgatott róla (A világ második legjobb gitárosa), amelyben csak egyetlen, futó snitt erejéig bukkant fel, talán nem is ő volt az, ellenben furtonfúrt vele példálóznak. Étienne Comar friss alkotása ellenben végleg róla szól, és nem kell hozzá jóstehetség, hogy megmondjuk, nem ez lesz az utolsó: Django Reinhardt a témák kimeríthetetlen kincsestára, és most nem is csak a dzsessz örökzöldekről van szó, hanem úgy általában.

Nem is Django volt a neve, hanem Jean-Baptiste, vándorcirkuszos apjáé meg nem Reinhardt, hanem Weiss, de pokolba a részletekkel! A lényeg, hogy remekül hegedült, de aztán kapott egy hathúros, gitárnyakú bendzsót, amivel már gyerekként komoly kenyérkeresővé vált. Tizennyolc éves, amikor a lakókocsijában felborul egy gyertya, ami még nem lett volna baj, de a lány, akivel élt, művirágokat gyártott, és a vékony tülldarabkák azonnal lángra kaptak. Az orvosok amputálni akarták az egyik lábát, mire megszökött a kórházból. Bal kezén összeégett a kis- és a gyűrűsujja, nem pont úgy állt, hogy világhírű zenész lesz. Fájdalomdíjként kapta első igazi gitárját, aztán meghallott egy Louis Armstrong lemezt, összefutott a hegedűs Stéphane Grapellivel, megalakították a Hot Club de France kvintettjét, és a többi történelem.

Imádta a sikert, a barátokat, a nőket, de örök vándor maradt: egyik mellett sem tudott megmaradni, mindig valami újra vágyott. Nem ismerte a kottát, de így is dőltek belőle a dallamok, úgy komponált, mintha akadémián tanulta volna. Egyedi gitártechnikája azóta is nehéz feladat elé állítja a stílusát imitáló zenészeket. A pénz csak pillanatnyi dolgokra kellett, az igazi élvezet a párizsi séta, az erdei barangolás, a tág családjával való állandó lakhelyváltoztatás maradt. A háború alatt szerencséje összehozta a Luftwaffe egyik tisztjével, akit társai Doktor Jazznek szólítottak - ő gondoskodott a cigányzenész biztonságáról.

Pár év múlva Amerikában is híres lett. Duke Ellington szerződtette, de Django nem volt éppen olajozott fogaskerék a metronóm pontossággal működő zeneipari gépezetben: néha úgy ment föl a függöny, hogy üres maradt a színpadra bekészített széke, mert ő inkább csatangolt, vagy éppen csak nem ért vissza délutáni sétájáról. Netán meglátott egy szép nőt, és elcsavarták a fejét vagy csak eltévedt. Sztár volt, de romantikus cigány muzsikushoz illő allűrökkel.

Európába visszatérve újra csatlakozott a karavánhoz, ha volt kedve, zenélt, ha nem volt, nem zenélt. Útközben érte a halál is, pont egy vasútállomáson várta a csatlakozást. Az ő manuche stílusában játszó gitárosok ellepték a világot: hallottam ilyet egy connecticuti kisváros kikötői kocsmájában, a párizsi Rivoli parkban, a budapesti Gödörben és még ezer más helyen (egy muzsikus hajlamú csemete révén még otthon is). Az ember ilyenkor mosolyog, és felidézi Django Reinhardt vékony bajszos, vidám arcát. Ahogy az egyik pillanatban még itt van, aztán hopp, már odébb is állt. Csak a zene marad utána, meg a jókedv.

Infó:

Django - magyarul beszélő, francia filmdráma

Rendező: Etienne Comar

Főszerepekben: Reda Kateb és Palya Bea

Bemutató dátuma: 2017. november 9.

Forgalmazó: Cinenuovo Kft.

A műemlékvédelmet is lenyeli az MMA

Publikálás dátuma
2017.11.09. 06:45
Fotó: Tóth Gergő
Építészeti és műemlékvédelmi gigaprojektre készül a Magyar Művészeti Akadémia és ehhez milliárdokat is kaptak. Mindez csak előleg lehet.

Fekete György tiszteletbeli elnökként az MMA által fenntartott Magyar Építészeti Múzeummal szeretne foglalkozni. Ezt nyilatkozta az MMA elnöki székét hat évig elfoglaló belsőépítész lapunknak Vashegyi György elnökké választása után. Lesz is miből gazdálkodnia.

Létrejön ugyanis az építészettörténeti és műemlékvédelmi tudományos gyűjtemények egy intézményben való kezelésére a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM-MDK), és megkapják a Városligeti fasor 9–11. szám alatti ingatlant, a volt BM Kórházat. Az ezekkel kapcsolatos feladatok ellátására első körben több mint 2,3 milliárd forint szerepel a következő évekre egy kedden megjelent kormányhatározatban, illetve 2019-től évente 264 millió forint forrásra számíthatnak a MÉM-MDK működtetésére. Ebben még nincs benne az az összeg, amelyből a nagyon rossz állapotban lévő épületet újítják majd fel.

Az 1968-ban alapított Magyar Építészeti Múzeum a 2016 végén megszüntetett Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központtól került át az MMA-hoz. A múzeum megnevezés csalóka, a gyűjteménynek nem volt állandó kiállítóhelye, főleg raktárakban tárolták azt. Az építészeti múzeum terve a Liget-projektben is benne volt, de onnan kikerült. Októberben derült ki, hogy az MMA számos más ingatlanja (Hild-villa, Ybl-villa, a volt MÚOSZ-székház, a Bajza utca 31. szám alatti lakóház, Pesti Vigadó) mellé megkapja a rossz állapotú volt BM Kórházat is, amelyhez egy Bajza utcai Bauhaus-villa és egy szanatóriumi szárny tartozik. Felújítása óriási összeg lehet, ez onnan is tudható, hogy eredetileg a Budapest Környéki Törvényszék költözött volna ide, és 2013-ban úgy becsülték, 15 milliárdba kerülne a rekonstrukció.

A 2017-ben 10 milliárd, 2018-ban 6 milliárd forintos költségvetésű MMA viszont a pénzszerzésben elég hatékony a kormány már meg is nyitotta a pénzcsapot. Ugyanis nemcsak a Magyar Építészeti Múzeum kezelésére és az új ingatlan felújítására kapnak pénzt, hanem egy nagyobb projektről van szó, amely magában foglalja a műemlékvédelmet és a kulturális örökséget is. A határozat szerint az MMA fennhatósága alatt jön létre a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM-MDK), amelynek feladata az építészettörténeti gyűjtemény megóvása és bemutatása, valamint műemlékvédelmi tudományos gyűjtemények (tervtár, fényképtár, könyvtár, archív irattár és kézirattár) kezelése, ehhez kapcsolódóan pedig létrehoznának egy országos hatáskörű közlevéltárat is. Az MMA az elmúlt években jelentős befolyásra tett szert a kultúrafinanszírozás területén és most a kulturális örökségvédelmet célozzák meg: az Akadémia ugyanis a MÉM-MDK-n keresztül segíti majd a kulturális örökségvédelmet érintő feladatokat szakértői és tudományos tevékenységgel. 2017-ben az eddig említett feladatokra, az ingatlanátadás előkészítésére és a MÉM-MDK működtetésére több mint 390 millió forintot kapnak. Utóbbira 2018-ban több mint 400 millió, 2019-től pedig 269 millió forintnyi forrásra számíthatnak. Az ingatlan átalakításának előkészítésére 2018-ban további 465 millió megy el.

A gyűjtemények gondozása és megóvása mellett a bővítés is cél, ehhez pedig további építészeti, építészettörténeti dokumentumokot, alkotói hagyatékokat és életműveket vesznek majd át, illetve vásárolnak meg. Ehhez jövőre 274 milliót kapnak, a kormányhatározatban pedig az is szerepel, hogy 2019-től 2021-ig évente ugyanennyit.

A tételek között szerepel még, hogy 2017-ben valamivel több mint 10 millió, jövőre pedig 124 millió forintot csoportosítanak át a Miniszterelnökségtől, ez annak a 20 főnek bére, akit a MÉM-MDK a Miniszterelnökségtől vesz át.

Ugyan örvendetes, hogy a sanyarú sorsú építészeti gyűjtemény állandó kiállítóhelyet kaphat, azzal azonban, hogy a több gyűjteményt és kulturális területet integráló projekt a kormányzathoz hű MMA kezében van, az Akadémia a kultúra újabb területét gyarmatosíthatja. Ráadásul mivel Makovecz Imre organikus építészeti öröksége - amelynek gondozására a kormány jövőre másfél milliárdot szán - az MMA művészetfelfogásának egyik non plus ultrája, kérdéses, mennyire lesz kiegyensúlyozott az építészet reprezentálása.

Magyar Építészeti Múzeum
A múzeum az egykori Országos Műemléki Felügyelőségen (OMF) belül jött létre 1968-ban, 1975-től országos gyűjtőkörű szakmúzeumként sorolták be. Fenntartója az OMF volt, később a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a Forster Központ, majd az MMA. Gyűjtőköre építészeti és építészettörténeti emlékekből áll: 264 polcfolyóméter kézirat, 20 ezer darab fotónegatív, 34 polcfolyóméter archív fotónagyítás, 280 polcfolyóméter építészeti szakkönyv, folyóirat és album, makettgyűjtemény, festmények, szobrok, építészeti rajzeszközök tartoznak a gyűjteményhez. A múzeumnak nem volt állandó kiállítóhelye, a gyűjteményt nagyrészt raktárakban, lakóházban tárolták, majd egy részét a Forster Központ aulájában, de egyik helyszín sem volt alkalmas erre. Több ötlet merült fel arra, hogy hol lehetne állandó jelleggel elhelyezni a gyűjteményt, felvetődött a Divatcsarnok épülete, legutóbb pedig a Liget-projektben szerepelt. A Dózsa György út mellé tervezett két kockaépület egyike lett volna az építészeti múzeum, azonban ez - a fotómúzeummal együtt - kikerült a tervekből. Ezek után a Ráth György Múzeum is felvetődött, de ez sem valósult meg. Októberben szivárgott ki a hír, hogy a kormány a volt BM Kórház épületét adja az MMA-nak erre a célra.