Előfizetés

Brüsszel megszabadulna Carles Puigdemonttól

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2017.11.09. 06:32
Fotó: AFP/Dursun Aydemir/Anadolu Agency
Cáfolta Charles Michel belga kormányfő, hogy hazájában válság alakult volna ki a katalán vezető jelenléte miatt.

A belga belpolitikát egyre az utóbbi napokban felkavarta Carles Puigdemont leváltott katalán miniszterelnök jelenléte. Charles Michel belga miniszterelnök azonban kijelentette, „politikai válság Spanyolországban és nem Belgiumban van”. Hozzátette azonban, „minden európai politikusnak vállalnia kell a felelősséget cselekedeteiért”. Michel egyben visszafogottságra intette kormányának tagjait.

Meglehetősen kényes, hogy Puigdemont éppen egy olyan országban lelt (ideiglenesen?) menedékre, ahol a flamand lakosság egy része az elszakadásról, önálló Flandriáról álmodik. A helyi politikai viszonyokat is átalakíthatja, ha a bíróság úgy dönt, Puigdemontot nem adják ki Spanyolországnak. Ez, amint már korábban jeleztük, jövő hét péntekén dől majd el.

De mi lesz addig? – kérdezik sokan Belgiumban. Egymásnak eshetnek-e a belga pártok? Egyelőre vihar előtti csend jellemzi a helyzetet, bár egyes nyilatkozatokból kitűnik: ha nem oldódik meg a helyzet, később orkán süvíthet végig a belga belpolitikában. Az egyes politikusok megnyilatkozásaiból nagyon is kiderült, ki kinek az oldalán áll a Madrid kontra Barcelona konfliktusban. Nagy feltűnést keltett Jan Jambon belügyminiszter múlt hétvégi megjegyzése. Az önálló flamand országrészt zászlajára tűző Flamand Szövetség (N-VA) politikusa nem is leplezte, mennyire rokonszenvezik Katalónia önállósági törekvéseivel, s élesen bírálta a spanyol rendőrség fellépését a függetlenségi népszavazás során, illetve azt, hogy a spanyol kormány katalán miniszterek letartóztatását rendelte el.

Kemény szavakkal illette Mariano Rajoy spanyol miniszterelnököt Elio Di Rupo, a vallon szocialisták elnöke. Jóllehet a volt belga kormányfő ellenezné Katalónia függetlenné válását, s úgy foglalt állást, Puigdemont visszaélt pozíciójával, azt is hozzátette, a spanyol kormányfő úgy viselkedett, mint egy „Franco tábornokot idéző önkényúr”.

Didier Reynders belga külügyminiszter, a liberálisok politikusa Indiából jelentkezett szólásra. Szerinte a katalán válság kapcsán Belgiumban kialakult vita „túlmegy a normalitás határain”. Mint fogalmazott, bár fontos a párbeszéd, most az igazságszolgáltatásnak kell döntést hoznia – idézte a politikus szavait a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A volt belga külügyminiszter, a flamand liberális Karel De Gucht nem éppen diplomatikusan jegyezte meg a VRT televízióban a katalán válság kapcsán: „Ha mindez Oroszországban történt volna meg, mindenki teljes joggal jajveszékelne”. Ennél is tovább ment a flamand részen befolyásos Bart De Wever, az N-VA elnöke. Antwerpen polgármestere, meg sem várva a bíróság döntését, kifejtette: nem hagyja pácban barátját, Carles Puigdemontot. Függetlenül attól, támogatja-e Katalónia függetlenségét, vagy sem, „olyan dolgok történtek, amelyeket nem lehet eltűrni egy európai uniós tagországban”. De Wever és a Spanyol Néppárt (PP) között egyébként már egy idő óta tart a szócsata. A flamand politikus ezzel kapcsolatban azt közölte, neki őt csak ne oktassák ki egy olyan politikai erő tagjai (a spanyol Néppártra utalt), amelynek alapító atyái között megtalálható az a Manuel Fraga Iribarne, aki Franco idején a belügyi tárca élén állt.

Puigdemont belgiumi jelenléte nyomán érezhetően rosszabbodott a németalföldi állam és Spanyolország viszonya. A néppárt azzal vádolja az N-VA-t, hogy idegengyűlölő, mert „a nácikkal kollaboráns személyeket védelmez”. Igyekezett enyhíteni a feszültséget Soraya Sáenz de Santamaría spanyol kormányfőhelyettes, aki úgy foglalt állást, „Belgium ugyanannyira demokratikus ország, mint Spanyolország”. Madrid tiszteletben tartja a spanyol, a belga, továbbá minden demokratikus ország igazságszolgáltatásának döntéseit – tette hozzá. Rafael Catalá spanyol igazságügy-miniszter kifejtette, azt várja, hogy „jó vége lesz” a kiadatási eljárásnak. Hangoztatta továbbá azt is, a vádlottaknak is jogukban áll, hogy jelöltessék magukat a december 21-re kiírt katalán regionális választáson.

Tegnap a madridi alkotmánybíróság hivatalosan is megsemmisítette a katalán parlament által elfogadott függetlenségi nyilatkozatot.

Trump pókerjátszmája Pekingben

Rédei Judit
Publikálás dátuma
2017.11.09. 06:31
Fotó: AFP/Jim Watson
Ázsiai körútja keretében tegnap Kínába érkezett az amerikai elnök. Észak-Korea mellett gazdasági kérdésekről tárgyal vendéglátójával, Hszi Csin-ping elnökkel.

Dél-Korea után tegnap Kínába vezetett Donald Trump útja, aki Hszi Csin-ping elnökkel felkereste a Tiltott várost. A hivatalos tárgyalások ma kezdődnek meg. Közös témájuk lesz bőven.

Kína hatalmas ambíciókkal járja a maga útját, valójában nem kíván radikálisan változtatni a gazdaságirányítás eszközein. Igaz, a GDP alakulása erre nem is ad okot, az IMF előrejelzése szerint 6,8 százalék lesz az idei bővülés. Bármilyen hihetetlen Kína bruttó nemzeti terméke, vásárlóerő paritáson, a világon a legnagyobb, megelőzi az Egyesült Államokét. A képet persze nem árt árnyalni, egy lakosra jelenleg az USA GDP-jéből 56000 dollár jut, míg egy kínaira 13 000. A lakosság 10 százaléka, 120 millió ember napi 1 dollárból kénytelen vegetálni. A modell, amely az ipar és az export talaján képzeli el a gazdasági fejlődést tarthatatlan – állítják az elemzők, akik a fogyasztásélénkítést, a szolgáltatások fejlesztését tartanák üdvözítőnek. Az ázsiai ország fejlődését ugyanakkor veszélyezteti az eladósodottság, ami az utóbbi tíz évben a GDP 150 százalékáról 260 százalékra emelkedett, és 2022-re elérheti a GDP 300 százalékát, a pénzügyi- és az ingatlanbuborék pedig egyre hízik. Kína másik fő problémája a kapacitástöbblet, amely egyaránt érinti a szén-, a cement-, az üveg-, az alumínium- és az acél ágazatot. Ennek orvoslása egyelőre várat magára, így az árufelesleg eladása egyfajta kényszer az ország számára. A kínai dömping viszont érdekeket sért tengeren innen és túl. Brüsszel és Washington is a közelmúltban büntető vámokról döntött.

Üzenet a hitelminősítőknek
Tizenhárom éves szünet után a pártkongresszust követő napokban Peking megjelent a nemzetközi pénzpiacon. Az 1-1 milliárd dollár értékű, 5 illetve 10 éves lejáratú kötvénycsomagot 11-szeresen jegyezték túl. Annak tükrében, hogy Kína több mint 3000 milliárd dollártartalékkal rendelkezik, a nagysikerű nyilvános megmérettetés inkább csak üzenet az országot a közelmúltban lejjebb soroló hitelminősítőknek.

Várhatóan mindez szóba kerül Trump és Hszi Csin-ping mai pekingi megbeszélésein. A bebetonozottnak tűnő kínai gazdasági szemlélet vélhetően nem könnyíti meg a tárgyalások üzleti alapon történő lezárását. A Hszi Csin-pinget teljhatalommal felruházó pártkongresszus után úgy tűnik, a korszerű piacgazdaság fogalma, legalább is a szóban, bekerült az irányelvek közé, ám az irányítás gyakorlatán nem kívánnak változtatni a „Mennyei Birodalomban”, ahol a hatalomösszpontosítás érvényesül a gazdaságban is. Az állami vagyonkezelő, a világon a legnagyobb, mintegy 7,6 billió dollár (50 billió jüan) vállalati érték felett rendelkezik, termelési kérdésekben, a felső vezetők kiválasztásában, leépítésekben, privatizációs lépésekben teljes döntési joggal. A szervezet közelmúltban 200 000 társaság privatizációját lebegtette meg, ezzel kapcsolatban a China Daily aranyrészvények bevezetésének terveiről írt, míg a Beijing Business Journal munkavállalói részvények tervét szellőztette meg, Wall Street Journalnak pedig tudomása van egy dokumentumról, ami a 2020-ig végrehajtandó állami vállalati reformról szól. Konkrétumok azonban nem láttak napvilágot. Az ipari minisztérium tavaly megkülönböztető hitelpolitika bevezetését ígérte, eszerint új kölcsönöket csak a megújulni képes, nyereséges vállalatok kapnak, míg a többiek elől elzárják a finanszírozási forrásokat, így kényszerítve ki a bezárásukat. Hszi Csin-ping megnyitná a kulcsszektorokat a külföldi befektetők előtt, átláthatóbbá tenné a pénz és tőkepiacokat, a folytatásban viszont nincs feltételes mód: „minden ügyet a párt irányítása alá kell helyezni” – jelentette ki. Ez alatt nem csak kormányt, a hadsereget, a civil szférát értette az elnök, hanem az üzleti világot is. A törvény szerint, amit ez idáig inkább szimbolikusnak tekintettek, vállalatoknak létre kell hozni egy részleget a kommunista párt számára, és ez alól a külföldiek sem mentesülnek. Eddig 106 000 cég eleget tett az előírásnak, a nagyok azonban egyelőre nem vették komolyan a szabályokat. A Reuters által megkérdezett 20 multi közül csak a Samsung és a Nokia ismerte el, létezik egy pártirányítás alatti egység a Kínában működő vállalkozásukban.

Az amerikai elnök egyébként megválasztása óta jó néhány egymásnak ellentmondó nyilatkozatot, gesztust tett Kínával kapcsolatban. Horribilisnak minősítette a 400 milliárd dollárt közelítő kínai kereskedelmi többletet, árfolyam manipulációval vádolta meg Pekinget, majd májusban váratlanul kereskedelmi megállapodást írt alá Pekinggel, kölcsönös engedményekkel. Augusztusban viszont szabadságát megszakítva adott megbízást egy Kína ellenes vizsgálat lefolytatására az Amerikát érintő hamisítás, számítástechnikai kalózkodás ügyében, amelynek értéke eléri a 600 milliárd dollárt. Elemzők azonban arra figyelmeztetnek, egy kereskedelmi háború Kína ellen nem lenne kifizetődő az USA-nak. Olyan nagyvállalatok érdekei sérülnének, mint az Apple, de arról sem szabad elfelejtkezni, hogy Kína az egyik legnagyobb vásárlója az amerikai repülőgépiparnak, és nem közömbös az sem, hogy az amerikai szójafogyasztás felét az ázsiai ország biztosítja. Peking kezében még egy adu van, a birtokában lévő 1000 milliárd dollár értékű amerikai kincstárjegy, ami ugyan csak alig több mint az 5 százaléka a teljes forgalomban lévő mennyiségnek, ám ha ezt egyszerre piacra dobnák, az nem kis kalamajkát okozhatna Washingtonnak. Várhatóan Peking „kedveskedni” fog az Egyesült Államok elnökének, válaszul az árfolyam manipulációkkal kapcsolatos vádakra. Elemzők szerint a kínai jegybank, amelynek elnöke, mint azt tegnap némileg váratlanul bejelentették, 15 esztendős szolgálat után távozik posztjáról, tesz arról, hogy a jüan árfolyama Trump látogatásakor a vendég ízlésének megfelelően erősödjön. Ez nem jelenti azt, hogy a párt irányította jegybank végleg kiengedné a satuból a nemzeti valutát.

Békülékenyebb hang
Ismét békülékeny hangot ütött meg az amerikai elnök Észak-Koreával kapcsolatban dél-koreai látogatásának utolsó napján. „Az Egyesült Államok nem a konfliktust keresi” - hangoztatta a szöuli nemzetgyűlésben elhangzott beszédében. Bár el akart látogatni a két Korea határán lévő demilitarizált övezetbe, a rossz időjárás miatt ez nem jött létre.

Trump pókerjátszmája Pekingben

Rédei Judit
Publikálás dátuma
2017.11.09. 06:31
Fotó: AFP/Jim Watson
Ázsiai körútja keretében tegnap Kínába érkezett az amerikai elnök. Észak-Korea mellett gazdasági kérdésekről tárgyal vendéglátójával, Hszi Csin-ping elnökkel.

Dél-Korea után tegnap Kínába vezetett Donald Trump útja, aki Hszi Csin-ping elnökkel felkereste a Tiltott várost. A hivatalos tárgyalások ma kezdődnek meg. Közös témájuk lesz bőven.

Kína hatalmas ambíciókkal járja a maga útját, valójában nem kíván radikálisan változtatni a gazdaságirányítás eszközein. Igaz, a GDP alakulása erre nem is ad okot, az IMF előrejelzése szerint 6,8 százalék lesz az idei bővülés. Bármilyen hihetetlen Kína bruttó nemzeti terméke, vásárlóerő paritáson, a világon a legnagyobb, megelőzi az Egyesült Államokét. A képet persze nem árt árnyalni, egy lakosra jelenleg az USA GDP-jéből 56000 dollár jut, míg egy kínaira 13 000. A lakosság 10 százaléka, 120 millió ember napi 1 dollárból kénytelen vegetálni. A modell, amely az ipar és az export talaján képzeli el a gazdasági fejlődést tarthatatlan – állítják az elemzők, akik a fogyasztásélénkítést, a szolgáltatások fejlesztését tartanák üdvözítőnek. Az ázsiai ország fejlődését ugyanakkor veszélyezteti az eladósodottság, ami az utóbbi tíz évben a GDP 150 százalékáról 260 százalékra emelkedett, és 2022-re elérheti a GDP 300 százalékát, a pénzügyi- és az ingatlanbuborék pedig egyre hízik. Kína másik fő problémája a kapacitástöbblet, amely egyaránt érinti a szén-, a cement-, az üveg-, az alumínium- és az acél ágazatot. Ennek orvoslása egyelőre várat magára, így az árufelesleg eladása egyfajta kényszer az ország számára. A kínai dömping viszont érdekeket sért tengeren innen és túl. Brüsszel és Washington is a közelmúltban büntető vámokról döntött.

Üzenet a hitelminősítőknek
Tizenhárom éves szünet után a pártkongresszust követő napokban Peking megjelent a nemzetközi pénzpiacon. Az 1-1 milliárd dollár értékű, 5 illetve 10 éves lejáratú kötvénycsomagot 11-szeresen jegyezték túl. Annak tükrében, hogy Kína több mint 3000 milliárd dollártartalékkal rendelkezik, a nagysikerű nyilvános megmérettetés inkább csak üzenet az országot a közelmúltban lejjebb soroló hitelminősítőknek.

Várhatóan mindez szóba kerül Trump és Hszi Csin-ping mai pekingi megbeszélésein. A bebetonozottnak tűnő kínai gazdasági szemlélet vélhetően nem könnyíti meg a tárgyalások üzleti alapon történő lezárását. A Hszi Csin-pinget teljhatalommal felruházó pártkongresszus után úgy tűnik, a korszerű piacgazdaság fogalma, legalább is a szóban, bekerült az irányelvek közé, ám az irányítás gyakorlatán nem kívánnak változtatni a „Mennyei Birodalomban”, ahol a hatalomösszpontosítás érvényesül a gazdaságban is. Az állami vagyonkezelő, a világon a legnagyobb, mintegy 7,6 billió dollár (50 billió jüan) vállalati érték felett rendelkezik, termelési kérdésekben, a felső vezetők kiválasztásában, leépítésekben, privatizációs lépésekben teljes döntési joggal. A szervezet közelmúltban 200 000 társaság privatizációját lebegtette meg, ezzel kapcsolatban a China Daily aranyrészvények bevezetésének terveiről írt, míg a Beijing Business Journal munkavállalói részvények tervét szellőztette meg, Wall Street Journalnak pedig tudomása van egy dokumentumról, ami a 2020-ig végrehajtandó állami vállalati reformról szól. Konkrétumok azonban nem láttak napvilágot. Az ipari minisztérium tavaly megkülönböztető hitelpolitika bevezetését ígérte, eszerint új kölcsönöket csak a megújulni képes, nyereséges vállalatok kapnak, míg a többiek elől elzárják a finanszírozási forrásokat, így kényszerítve ki a bezárásukat. Hszi Csin-ping megnyitná a kulcsszektorokat a külföldi befektetők előtt, átláthatóbbá tenné a pénz és tőkepiacokat, a folytatásban viszont nincs feltételes mód: „minden ügyet a párt irányítása alá kell helyezni” – jelentette ki. Ez alatt nem csak kormányt, a hadsereget, a civil szférát értette az elnök, hanem az üzleti világot is. A törvény szerint, amit ez idáig inkább szimbolikusnak tekintettek, vállalatoknak létre kell hozni egy részleget a kommunista párt számára, és ez alól a külföldiek sem mentesülnek. Eddig 106 000 cég eleget tett az előírásnak, a nagyok azonban egyelőre nem vették komolyan a szabályokat. A Reuters által megkérdezett 20 multi közül csak a Samsung és a Nokia ismerte el, létezik egy pártirányítás alatti egység a Kínában működő vállalkozásukban.

Az amerikai elnök egyébként megválasztása óta jó néhány egymásnak ellentmondó nyilatkozatot, gesztust tett Kínával kapcsolatban. Horribilisnak minősítette a 400 milliárd dollárt közelítő kínai kereskedelmi többletet, árfolyam manipulációval vádolta meg Pekinget, majd májusban váratlanul kereskedelmi megállapodást írt alá Pekinggel, kölcsönös engedményekkel. Augusztusban viszont szabadságát megszakítva adott megbízást egy Kína ellenes vizsgálat lefolytatására az Amerikát érintő hamisítás, számítástechnikai kalózkodás ügyében, amelynek értéke eléri a 600 milliárd dollárt. Elemzők azonban arra figyelmeztetnek, egy kereskedelmi háború Kína ellen nem lenne kifizetődő az USA-nak. Olyan nagyvállalatok érdekei sérülnének, mint az Apple, de arról sem szabad elfelejtkezni, hogy Kína az egyik legnagyobb vásárlója az amerikai repülőgépiparnak, és nem közömbös az sem, hogy az amerikai szójafogyasztás felét az ázsiai ország biztosítja. Peking kezében még egy adu van, a birtokában lévő 1000 milliárd dollár értékű amerikai kincstárjegy, ami ugyan csak alig több mint az 5 százaléka a teljes forgalomban lévő mennyiségnek, ám ha ezt egyszerre piacra dobnák, az nem kis kalamajkát okozhatna Washingtonnak. Várhatóan Peking „kedveskedni” fog az Egyesült Államok elnökének, válaszul az árfolyam manipulációkkal kapcsolatos vádakra. Elemzők szerint a kínai jegybank, amelynek elnöke, mint azt tegnap némileg váratlanul bejelentették, 15 esztendős szolgálat után távozik posztjáról, tesz arról, hogy a jüan árfolyama Trump látogatásakor a vendég ízlésének megfelelően erősödjön. Ez nem jelenti azt, hogy a párt irányította jegybank végleg kiengedné a satuból a nemzeti valutát.

Békülékenyebb hang
Ismét békülékeny hangot ütött meg az amerikai elnök Észak-Koreával kapcsolatban dél-koreai látogatásának utolsó napján. „Az Egyesült Államok nem a konfliktust keresi” - hangoztatta a szöuli nemzetgyűlésben elhangzott beszédében. Bár el akart látogatni a két Korea határán lévő demilitarizált övezetbe, a rossz időjárás miatt ez nem jött létre.