Amikor a német választás után az eredmények láttán a szociáldemokraták bejelentették: nem kívánják folytatni a nagykoalíciót, ellenzékbe vonulnak, a kereszténydemokraták ezt sértődötten vették tudomásul, és egyes politikusaik megkísérelték jobb belátásra bírni az SPD-t. Hiába. Azt viszont most érthetjük meg igazán, miért estek ennyire kétségbe a CDU prominensei - jól tudták, ilyen jó koalíciós partnerük nem lesz még egy. A német politikai paletta két nagy pártja remekül együtt tudott működni. Programbeli különbségek alig voltak, és az SPD-t ez zavarta is: senkiben sem tudatosult, hogy bizonyos népszerű törvényeket az ő javaslatukra fogadta el a parlament.
Most az van, hogy a hivatalos koalíciós tárgyalások még el sem kezdődtek az uniópártok, valamint a liberális FDP és a Zöldek között, csak az egyeztetések zajlanak, ám rendre újabb és újabb nehézségek merülnek fel. Olyannyira, hogy egyre többet kerül szóba az előrehozott választás lehetősége is.
Németországban volt már példa idő előtti voksolásra, így ez nem lenne újdonság. Nem valószínű azonban, hogy a legrosszabb forgatókönyv bekövetkezne, mert felmérések szerint az új választás csak egyetlen pártnak kedvezne igazán: a szélsőséges Alternatívának.
A kompromisszumnak ezért nincs alternatívája. A Zöldek jelezték, klímapolitikában engednek követeléseikből, mire az FDP az adópolitikával kapcsolatos elképzeléseinek enyhítését jelentette be. A legnagyobb gond a CSU-val van, amely váltig ragaszkodik keményebb migrációs politikájához. Ám a keresztényszociálisoknak is engedniük kell, mert ha új választás lenne, azon alighanem olyan eredmény születne, amely a mostani CSU-vezérkar leváltását eredményezné.
Ezért biztosra vehetjük, hogy létrejön Merkel negyedik kormánya. Nagy kérdés azonban, hogy még mennyi imázsromboló huzavona után.
