Harmadik Herkules

Ennek a hétnek az egyik nagy eseménye volt, hogy a magyar filmrajongók megismerkedhettek a mozitörténet harmadik Hercule Poirot-jával. Agatha Christie egyik mesterdetektívjével, aki megszokott bravúrjával kinyomozza, hogyan ki szúrta le áldozatát az Orient expresszen. Ő a harmadik Poirot, ez a belga származású nyomozó, aki a krimi királynőjének képzeletében 1919-ben született meg. Az első kettő azóta klasszikus lett: Peter Ustinov és David Suchet színművész, mindkettő a maga módján jelenítette meg a belga különcöt. Talán kicsit Suchet az emlékezetesebb, a törékenyebb alkat, a maga kikent-kifent, ápolt és csinos bajuszkájával, szemfülességével.

Az új Poirot a rendkívül híres, ír származású brit színész és rendező, a Shakespeare-drámák avatott tolmácsolója, Kenneth Branagh. Most az ötvenhetedik évében jár, indulásától lett a királyi társulat tagja, végigjátszotta a nagy szerepeket színpadon és filmvásznon is. A Hamletet annak idején az ő alakításában tekintette meg II. Erzsébet királynő. Két elődjétől abban különbözik, hogy a bajuszkája nem diszkrét, hanem óriási, terjedelmesen eluralkodik az arcán. Alakításának eredetiségét azonban majd csak azt követően tudjuk megítélni, ha megnéztük, csakugyan egyénibb, karakteresebb-e elődeinél.

Az persze már önmagában is nagyon érdekes, miként született meg Hercule Poirot figurája. Szellemi ikerpárja a dámának, a nőnemű mesternyomozónak, az idős Miss Marple-nak, aki a krimi történetek másik klasszikusa. Christie eredetileg is gazdag képzeletű leányzó volt, a fantáziáját gyermekmesék alakjai, cicák és más házi kedvencek népesítették be. Kalandra vágyó lényét azonban egy valódi, mindmáig megfejtetlen rejtély tette misztikussá: első férje, a katona Archibald Christie hűtlenségét megtapasztalva 1926-ban ő maga eltűnt, és csak tizenegy nappal később találták meg egy fürdőhelyen. Amnéziát állapítottak meg nála, de sosem ült el a pletyka, hogy így hívta fel a figyelmet férje gyarlóságára, és így adott lökést nehezen induló írói karrierjének. Tény, hogy ugyanebben az évben jelent meg az első igazán nagy feltűnést keltő könyve, az Ackroyd-gyilkosság.

Mrs. Christie negyven éves korában, 1930-ban a nála jóval fiatalabb Max Mallowan archeológusnak lett a hitvese. Ők ketten az Orient expresszen is utaztak, bejárták Mezopotámia sivatagjait. Ugyancsak az írónő nevéhez köthető különlegesség, hogy színdarabja, az Egérfogó hatvanöt éven át 27 ezer előadást ért meg a St. Martin’s Színház deszkáin. Az utódok jólétéhez ennek a honoráriumai is jócskán hozzájárultak, ahogy a könyvek és filmek bevételei is. Agatha Christie ebben is bölcsen járt el: még az ötvenes években megalapította a nevét viselő és szellemi javait kezelő részvénytársaságot.

2017.11.11 07:02

Ultralaza

A jegybankárok, akár a bűvészek csalnak. Vagy csak ügyesek a szemfényvesztésben. A Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa hosszas előkészítő munka után, a forint száguldásszerű gyengülését követően, hatalmas várakozások közepette kedden bejelentettek. Még kacsintottak is hozzá, hogy ugye a tud a jegybank lépni, ha szükségét látja. A pénzpiac ujjongott, a forint erősödött, az elemzők számoltak, összeadtak, kivontak és a végén mindig nulla jött ki. Pedig a jegybanki szót vivők megmondták: az MNB monetáris politika irányvonala nem változik, azaz marad ultralaza. Csak a felkészülés zajlik, ahogyan ők mondták a normalizációra. A bejelentett intézkedések, mint egy kisebb betétlehetőség kivezetése, hogy nem vesz több jelzáloglevelet a bankok bankja és a kamatcsere ügyleteknek is vége, nem rendíti meg a bankokat.  Közben a régiós országok központi bankjai sorra emelik az irányadó kamataikat, többek között - kimondva, kimondatlanul - devizáik erősítésére, az infláció kordában tartására. Az Európai Központi Bank is folyamatosan szigorít. Mindezzel felkészülnek egy lassabb növekedés időszakára, hogy kellő muníció legyen a kezükben, akkor. Ilyen nemzetközi környezetben joggal várhatták volna el az intézkedésekkel elégedetlen hozzáértők, hogy legalább egy halvány, a szigorításra való utalást tehettek volna jegybankáraink. Arra végkép nem gondoltak, hogy a monetáris eszköztára átalakítása közepette tulajdonképpen további lazítással szembesíti őket az MNB. Mert miközben kivon a piacról néhány százmilliárd forintot, ezer milliárdot tol be helyette újraélesztve az 2013-ban egyszer már elindított Növekedési Hitelprogramot. A bankok 0 kamattal jutnak forráshoz, de a vállalkozók is negatív reálkamaton, 2,5 százalékért vehetik fel januártól.  Rodolfo legalább őszinte volt: Vigyázat, csalok!  
2018.09.20 09:31

Mi a bajom Gyurcsánnyal?

Nem túl vidám dolog, de nem tagadható, hogy Gyurcsány Ferenc (és pártja) maradt az orbáni zsarnokság egyetlen potens ellenfele. Potens, de mégsem hatékony, tehát nem is veszélyes a diktátorra. A gyurcsányi potenciát úgy értem, hogy politikailag tökéletesen képben van, vagyis jól értelmezi a magyar és az európai politikai helyzetet. A teendőket illetően is az ő javaslatai állnak legközelebb a megvalósítandó és megvalósíthatóhoz. Kitűnő szónok, tökéletes vitatkozó („debatter”). Amortizálhatatlannak bizonyult. Mégsem tudja szaporítani hívei számát. Nehéz megmondani miért. Megpróbálom. Az, hogy a zsarnok és hűbéresei kígyót-békát (sőt mást is) zúdítanak rá, az engem egyáltalán nem zavar. Ezeknek a felvilágosulatlan abszolutistáknak egyetlen szava sem igaz. Akit ők dicsérnek, akit ők pozícióba helyeznek, akinek hűbérbirtokot juttatnak, az biztosan hitvány alak, de többnyire jeles bitang is. Gyurcsány miniszterelnöki múltjával is csak három komoly bajom van. Ezt a hármat sohasem hányják a szemére, mert mindhárom esetben nagy szívességet tett a mostani kormányfőnek. Az első helyrehozhatatlan hiba a Grippen-ügy föl nem deríttetése volt. A második is kicsit érinti az erősen vesztegetés-gyanús orbáni repülőgép beszerzést: a legfőbb ügyész helyetteseként hagyta Polt Pétert működni, ahelyett, hogy kipenderítette volna. A harmadik kapitális melléfogás a 2006-os hugyos forradalom „humánus” kezelése volt. Jóllehet ez a három nemcsak Gyurcsány tévedése, nagy „segítséget” kapott akkori pártjától és annak bukott miniszterelnökétől, akinek a helyébe éppen ő lépett. Lehet, hogy teljesen meg volt kötve a keze, mégis számomra nem egyértelműen biztos, hogy ilyen vagy ehhez hasonló gigantikus baklövéseket nem követne el újra. Győzködöm magam, hogy nem, nem, de csak akkor hinnék magamnak, ha legalább most nyilvánosan gyónna. Nem teszi, mert azt gondolja, hogy nem lenne népszerűbb. Talán igaza van, de mégiscsak ezen a három szennyes lépcsőfokon kapaszkodott a hatalomba a gyenge kis felcsúti jobbszélső. Sajnos, komoly felfogásbeli gondom van Gyurcsány Ferenc ellenzéki múltjával és jelenével is. Legalább tíz alkalmat szolgáltatott neki (és a többi úgynevezett demokratának) 2010 óta a kétharmad ura, hogy vegyék a kalapjukat és végleges búcsút intsenek a teljesen formális parlamenti munkának. Legutóbb éppen a Sargentini-jelentéshez (az EU-hoz) való kormányzati viszonyulás volt elég ok. Gyurcsány Ferenc kitűnő beszédet mondott az Országgyűlésben, amiből teljesen világossá vált, ki kormányozza az országot. Aztán leült a helyére. Holott úgy kellett volna befejeznie, ahogyan vasárnap folytatta, az „utcán”. Az már – szerintem is - rendben volt, és rendben is van. Orbán – az ő választási törvényei szerint kiírt szavazáson valóban (egyhamar) nem váltható le. Csakhogy „radikális forradalmárok” (csőcselék) nélkül az utcáról sem buktatható meg. Márpedig a „ radikális forradalmárok” a CÖF-ben vannak. Sajnos a forradalom már csak ilyen. Ritka a kivétel, ’56 sem volt az. Március 15-e viszont igen! Akkor olyanok voltak a „radikálisok”, mint Petőfi. Azt szívesen vállalnám. Ha az utcai jelenlét békés, de rendszerváltó tartalmat kapna, az én helyem is ott volna. Ha Karácsony Gergely ott gyűjtene aláírásokat az önkormányzati törvények megváltoztatásához, és Hadházy Ákos az Európai Ügyészséghez való csatlakozáshoz, mindennap mennék, és vinnék magammal még egy-(kétszáz) embert. Dr. Haskó László      
2018.09.20 09:31