Putyin bosszúhadjárata

Publikálás dátuma
2017.11.13. 06:30
„Semmit sem tehetünk moszkvai parancs nélkül” Fotók: AFP
A történelem során az oroszok mesterei lettek annak, hogy miként befolyásolhatják más országok belügyeit. A lapunknak nyilatkozó szakértő szerint azonban nem véletlen, hogy a jelenlegi orosz elnök idején robbant ki a legnagyobb botrány.

Néhány nappal a Berlini fal leomlása után még mindig kaotikus állapotok uralkodtak Drezdában. A kommunista blokk a végnapjait élte. 1989. december 5-én a dühös tömeg megrohamozta a keletnémet titkosszolgálat, a Stasi székházát. Egy kisebb csoport a KGB drezdai főhadiszállása felé vette az irányt, hogy oda is betörjenek. A veszély láttán annak épületéből kirohant egy alacsony, zaklatott férfi, s figyelmeztette az embereket: ne kíséreljék meg a behatolást, mert lőparancs van érvényben. Ez eltántorította a tömeget – mesélte a BBC-nek egy szemtanú –, de a KGB-ügynök jobbnak látta, ha azonnal segítséget kér a Vörös Hadseregtől.

Calder Walton a Harvard Egyetem lapunknak nyilatkozó, hírszerzéssel foglalkozó kutatója szerint a válasz, amit Vlagyimir Putyin akkor rádión kapott, kulcsfontosságú ahhoz, hogy megértsük az orosz elnököt, és a mai Oroszországot.

„Semmit sem tehetünk moszkvai parancs nélkül. Moszkva márpedig néma” – válaszolta akkor Putyinnak a hang.

„A jelenlegi orosz elnök a Szovjetunió összeomlását a 20. század legnagyobb katasztrófájaként élte meg. Az, aminek napjaikban szemtanúi vagyunk, nem más, mint bosszú. A Szovjetunió összeomlása miatt indított bosszúhadjárat” – mondja a Népszavának Massachusettsből Walton a destabilizációs kísérletekre, s a növekvő orosz befolyásra utalva.

„Putyin fő motivációja az, hogy Oroszországot világhatalomként ismét komolyan vegyék. Hogy a régi szovjet, vagy még korábbi, birodalmi fényben tündököljön” – teszi hozzá a szakértő, aki azt mondja: az amerikai elnökválasztás orosz befolyásolása miatti botrányban az a legmeglepőbb, hogy ez egyáltalán meglepetés volt. A bolsevik forradalom óta ugyanis mesterei ennek az oroszok.

A hidegháború idején, a kétpólusú világban az „aktív intézkedések” meghatározó alappillérei voltak a szovjet hírszerzésnek – ahogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia is igen „kreatív” volt –, s arra irányultak, hogy befolyásolják az amerikai közvéleményt, propagandaanyagokkal, kompromittáló felvételekkel, s más, súlyosabb eszközökkel. Az Egyesült Államok 1945-ben Szovjetunióba delegált nagykövetét Walter Bedell Smith-t például a KGB megbízásából elcsábította egy szobalány, az együttléteiket pedig megörökítették. Ezekkel zsarolták Smith-t, a CIA későbbi igazgatóját. Ronald Reagan újraválasztásának megakadályozása a 80-as évek közepén szintén kiemelt fontosságú művelet volt. A KGB-ben kiadták az utasítást, hogy mindenki gyűjtsön „kompromatot" Reaganről – egyebek között alkoholista apjáról –, de nem jártak sikerrel, hiszen az elnök további négy évig vezette az országot. Ebből a kudarcból Walton szerint Putyin is tanult, aki akkor már a KGB-nek dolgozott. Nem sokkal később újabb, ennél nagyobb pofon érte: összeomlott a Szovjetunió.

A sokkot tetézte a kétezres években kialakuló geopolitikai helyzet. A NATO-bővítés, Hillary Clinton kinevezése az amerikai külügyminisztérium élére, az Arab-tavasz, s Moammer Kadhafi líbiai diktátor – Putyin szövetségesének – halála. Különösen Clinton ténykedése volt meghatározó, véli Walton, aki hangsúlyozza: a huszadik század jelentős részében az Egyesült Államok szintén mindent megtett annak érdekében, hogy aláássa a Szovjetuniót majd Oroszországot. „Putyin meg volt róla győződve, hogy Hillary Clinton utazik rá, s ennek érdekében képes bármire, akár az orosz választások befolyásolására is. Mintha a jelenlegi helyzet tükörképéről beszélnénk. Putyin úgy vélte, hogy az Egyesült Államok és a NATO alá akarja ásni a hitelességét” – magyarázza Walton, aki a hírszerzés múlt századi történetéről ír épp könyvet.

Mint mondja, a hidegháborús időkhöz képest igazi változás csak az eszközökben történt – a közösségi médiának köszönhetően az üzenteket azonnal el lehet juttatni a célközönségnek –, az orosz törekvések ugyanazok maradtak. „El akarják ültetni a bizalmatlanság magját. Hogy az adott ország állampolgárai megkérdőjelezzék a demokráciát... a nyugati értékeket.”

Watergate-nél is súlyosabb lehet
A Trump-kampány és Moszkva közötti kapcsolatot vizsgáló főügyész, Robert Mueller munkájának köszönhetően az elnök egyre kellemetlenebb helyzetbe kerül. Calder Walton szerint a Watergate-ügyhöz hasonló botrány elevenedik meg. „Ez sokkal súlyosabb alkotmányos válság lehet, az ugyanis belügy volt, ebben a történetben viszont egy ellenséges külföldi erő is szerepel” – mondja a szakértő, aki sokakhoz hasonlóan úgy véli, az orosz befolyás megkérdőjelezi Trump győzelmét. „A közösségi oldalakon terjedő orosz forrásból származó álhírek 126 millió emberhez jutottak el. Ez több mint az amerikai lakosság harmada.”

Fotóskönyv segíti az Alzheimer-betegeket

Publikálás dátuma
2017.11.13. 06:18
Forrás: Photographic Treatment

Világszerte hétből egy ember szenved demenciában a 80 év felettiek körében. Bár a tudósok kísérletet folytatnak a betegség okának kiderítésére és kezelésére, egyelőre a demencia gyógyíthatatlan kór. Ugyanakkor a vezető tudósok folyamatosan figyelik a szociális területeken, intézményekben való ez irányú próbálkozásokat is, és reményre ad okot, hogy vannak már eredményesnek mondható projektek - írja a sokszinuvidek.hu.

Laurence Aégerter létrehozott egyfajta demencia terápiát a memóriavesztés tüneteivel küzdő emberek számára. A Photographic Treatment keretében kidolgozott program úgy tűnik, hogy pozitívan járul hozzá a demencia kezeléséhez és szinten tartásához. A projekt lényege, hogy fotókon keresztül próbálják az Alzheimer kórban szenvedő betegek hangulatát és emlékezetet stimulálni.

Aégerter több mint másfél éves kutatást folytatott a neurológiai, gerontológiai és pszichológiai szakemberekkel, melynek eredményeként megszületett 5 képes könyv. Mindegyik 30 pár fotót tartalmaz, melyben látszólag nem kapcsolódó képet párosítanak. A betegekhez intézett kérdés a képek közötti kapcsolatra vonatkozik, de valójában nincs helyes vagy helytelen válasz. A gyakorlat lényege a kognitív funkciók, a kreatív meglátások fejlesztése. A betegek nem csak a képeket élvezik, hanem a feladat kapcsán szabad asszociációkat alkotnak, ami estenként visszavezeti őket a múltjukhoz.

Vannak úgynevezett szórakoztató csomagok is. Ezek 20 fotóból álló sorozatot képeznek, amelyek a szépség, a pihenés, az empátia, a könnyedség, a kényelem érzését nyújtják, valamint a spontán mosolygós emberek fotóit.

A fotók kapcsán megfogalmazódott szavakból, mondatokból akár egy történet is kerekedhet, ami a tapasztalatok szerint sok esetben kapcsolódik a demensek múltjához. A projekt legnagyobb érdeme, hogy nem minősíti az embereket, nincs kvíz, nincs szégyen, ha nem emlékeznek valamire.

Szerző

Fotóskönyv segíti az Alzheimer-betegeket

Publikálás dátuma
2017.11.13. 06:18
Forrás: Photographic Treatment

Világszerte hétből egy ember szenved demenciában a 80 év felettiek körében. Bár a tudósok kísérletet folytatnak a betegség okának kiderítésére és kezelésére, egyelőre a demencia gyógyíthatatlan kór. Ugyanakkor a vezető tudósok folyamatosan figyelik a szociális területeken, intézményekben való ez irányú próbálkozásokat is, és reményre ad okot, hogy vannak már eredményesnek mondható projektek - írja a sokszinuvidek.hu.

Laurence Aégerter létrehozott egyfajta demencia terápiát a memóriavesztés tüneteivel küzdő emberek számára. A Photographic Treatment keretében kidolgozott program úgy tűnik, hogy pozitívan járul hozzá a demencia kezeléséhez és szinten tartásához. A projekt lényege, hogy fotókon keresztül próbálják az Alzheimer kórban szenvedő betegek hangulatát és emlékezetet stimulálni.

Aégerter több mint másfél éves kutatást folytatott a neurológiai, gerontológiai és pszichológiai szakemberekkel, melynek eredményeként megszületett 5 képes könyv. Mindegyik 30 pár fotót tartalmaz, melyben látszólag nem kapcsolódó képet párosítanak. A betegekhez intézett kérdés a képek közötti kapcsolatra vonatkozik, de valójában nincs helyes vagy helytelen válasz. A gyakorlat lényege a kognitív funkciók, a kreatív meglátások fejlesztése. A betegek nem csak a képeket élvezik, hanem a feladat kapcsán szabad asszociációkat alkotnak, ami estenként visszavezeti őket a múltjukhoz.

Vannak úgynevezett szórakoztató csomagok is. Ezek 20 fotóból álló sorozatot képeznek, amelyek a szépség, a pihenés, az empátia, a könnyedség, a kényelem érzését nyújtják, valamint a spontán mosolygós emberek fotóit.

A fotók kapcsán megfogalmazódott szavakból, mondatokból akár egy történet is kerekedhet, ami a tapasztalatok szerint sok esetben kapcsolódik a demensek múltjához. A projekt legnagyobb érdeme, hogy nem minősíti az embereket, nincs kvíz, nincs szégyen, ha nem emlékeznek valamire.

Szerző