Néhány nappal a Berlini fal leomlása után még mindig kaotikus állapotok uralkodtak Drezdában. A kommunista blokk a végnapjait élte. 1989. december 5-én a dühös tömeg megrohamozta a keletnémet titkosszolgálat, a Stasi székházát. Egy kisebb csoport a KGB drezdai főhadiszállása felé vette az irányt, hogy oda is betörjenek. A veszély láttán annak épületéből kirohant egy alacsony, zaklatott férfi, s figyelmeztette az embereket: ne kíséreljék meg a behatolást, mert lőparancs van érvényben. Ez eltántorította a tömeget – mesélte a BBC-nek egy szemtanú –, de a KGB-ügynök jobbnak látta, ha azonnal segítséget kér a Vörös Hadseregtől.
Calder Walton a Harvard Egyetem lapunknak nyilatkozó, hírszerzéssel foglalkozó kutatója szerint a válasz, amit Vlagyimir Putyin akkor rádión kapott, kulcsfontosságú ahhoz, hogy megértsük az orosz elnököt, és a mai Oroszországot.
„Semmit sem tehetünk moszkvai parancs nélkül. Moszkva márpedig néma” – válaszolta akkor Putyinnak a hang.
„A jelenlegi orosz elnök a Szovjetunió összeomlását a 20. század legnagyobb katasztrófájaként élte meg. Az, aminek napjaikban szemtanúi vagyunk, nem más, mint bosszú. A Szovjetunió összeomlása miatt indított bosszúhadjárat” – mondja a Népszavának Massachusettsből Walton a destabilizációs kísérletekre, s a növekvő orosz befolyásra utalva.
„Putyin fő motivációja az, hogy Oroszországot világhatalomként ismét komolyan vegyék. Hogy a régi szovjet, vagy még korábbi, birodalmi fényben tündököljön” – teszi hozzá a szakértő, aki azt mondja: az amerikai elnökválasztás orosz befolyásolása miatti botrányban az a legmeglepőbb, hogy ez egyáltalán meglepetés volt. A bolsevik forradalom óta ugyanis mesterei ennek az oroszok.
A hidegháború idején, a kétpólusú világban az „aktív intézkedések” meghatározó alappillérei voltak a szovjet hírszerzésnek – ahogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia is igen „kreatív” volt –, s arra irányultak, hogy befolyásolják az amerikai közvéleményt, propagandaanyagokkal, kompromittáló felvételekkel, s más, súlyosabb eszközökkel. Az Egyesült Államok 1945-ben Szovjetunióba delegált nagykövetét Walter Bedell Smith-t például a KGB megbízásából elcsábította egy szobalány, az együttléteiket pedig megörökítették. Ezekkel zsarolták Smith-t, a CIA későbbi igazgatóját. Ronald Reagan újraválasztásának megakadályozása a 80-as évek közepén szintén kiemelt fontosságú művelet volt. A KGB-ben kiadták az utasítást, hogy mindenki gyűjtsön „kompromatot" Reaganről – egyebek között alkoholista apjáról –, de nem jártak sikerrel, hiszen az elnök további négy évig vezette az országot. Ebből a kudarcból Walton szerint Putyin is tanult, aki akkor már a KGB-nek dolgozott. Nem sokkal később újabb, ennél nagyobb pofon érte: összeomlott a Szovjetunió.
A sokkot tetézte a kétezres években kialakuló geopolitikai helyzet. A NATO-bővítés, Hillary Clinton kinevezése az amerikai külügyminisztérium élére, az Arab-tavasz, s Moammer Kadhafi líbiai diktátor – Putyin szövetségesének – halála. Különösen Clinton ténykedése volt meghatározó, véli Walton, aki hangsúlyozza: a huszadik század jelentős részében az Egyesült Államok szintén mindent megtett annak érdekében, hogy aláássa a Szovjetuniót majd Oroszországot. „Putyin meg volt róla győződve, hogy Hillary Clinton utazik rá, s ennek érdekében képes bármire, akár az orosz választások befolyásolására is. Mintha a jelenlegi helyzet tükörképéről beszélnénk. Putyin úgy vélte, hogy az Egyesült Államok és a NATO alá akarja ásni a hitelességét” – magyarázza Walton, aki a hírszerzés múlt századi történetéről ír épp könyvet.
Mint mondja, a hidegháborús időkhöz képest igazi változás csak az eszközökben történt – a közösségi médiának köszönhetően az üzenteket azonnal el lehet juttatni a célközönségnek –, az orosz törekvések ugyanazok maradtak. „El akarják ültetni a bizalmatlanság magját. Hogy az adott ország állampolgárai megkérdőjelezzék a demokráciát... a nyugati értékeket.”
