Érzéki operák

Publikálás dátuma
2017.11.13 06:46
Pavel Filonov festménye
Fotó: /
A világ legjelentősebb iparművészeti kincstára, a Victoria and Albert Museum nemrég avatta fel a szupermarket-mágnás Sainsbury család által finanszírozott és nevét viselő új szárnyát és már meg is nyílt Európa egyik legnagyobb kiállítási részlegének első, minden túlzás nélkül káprázatos kiállítása.

Az Opera: Passion, Power and Politics, Opera: szenvedély, hatalom és politika címet viselő tárlat egy másik világszínvonalú londoni intézmény, a Royal Opera House-zal, a Királyi Operaházzal való szoros együttműködésben jött létre. Ennek megfelelően az opera közel négyszáz éves történetét foglalja össze, ám szerencsére fantáziadúsabban, mint unalmas kronológiai sorrendben. A reneszánsz Itáliában keresendő gyökerektől kezdve hét európai városban rendezett hét beszédes premieren keresztül nyújt felejthetetlen zenei-, hang- és intellektuális élményt. Ahogy erről a kiállítás kurátora, Kate Bailey beszámolt, a cél annak bemutatása volt, hogyan működik együtt az opera más művészeti ágazatokkal és hoz létre a különböző érzékszerveket egyszerre megmozgató hatásokat. Ahogy ezt az angolul alliteráló hangzatos cím is sejteti, szociális, politikai, művészeti és gazdasági tényezők egyszerre befolyásolják nagy operai pillanatok születését.

Az ötéves előkészítés után megvalósult, háromszáz, részben egészen rendkívüli objektumot tartalmazó kiállításon szereplő hét város és hét opera kiválasztását sok töprengés előzte meg. A kiindulópont adta magát, hiszen Monteverdi Poppea megkoronázása című műve egyike volt az első daljátékoknak, melyeket az új nyilvános operaházak egyikében mutattak be. Bailey szerint a premier nem is történhetett volna meg másutt 1642-ben, hiszen szerencsés találkozás volt a zeneszerzőnek a város életében játszott szerepe, a librettó és a karnevállal való kapcsolat között. Ami pedig immár a V&A kiállítás látogatóit illeti, majdhogynem nehéz hátat fordítani a teremnek, melyben a különösen jó minőségű audió-kalauzból a Pur ti miro, pur ti godo szerelmi kettős hangzik el Danielle de Niese és Alice Coote előadásában.

London érdekes módon az itt letelepedett Georg Friedrich Händel Rinaldo című operájával képviselteti magát. A termet egy életnagyságú, mozgó színpad dominálja, érzékeltetve, hogyan rendeztek meg 1711-ben, a nagy tűzvész utáni újjáépítés végeztével egy barokk operát. A kiállítás felidézi, milyen viták folytak a pénzügyi-kereskedelmi központban arról, vajon az olasz vagy az angol opera kínálja- e a szélesebb témákat. Mire jött Händel, a német komponista, aki Aaron Hill impresszárióval együtt hozta tető alá, szofisztikált előadásban az olasz operát. Aki rászánja az időt, elolvashatja a The Spectator vonatkozó kritikáját és képet kap a termékeny komponista zenei hagyatékáról, művei londoni és nemzetközi bemutatóiról is. Lélegzetelállító a párizsi rész, ahol Wagner Tannhäuserének hat különböző, filmre vett produkciója fut párhuzamosan hatalmas képernyőkről, külön magyarázat nélkül is megértetve, miért okozott botrányt az opera a XIX. század közepén még a „szerelem városában” is.

Pavel Filonov festménye

Pavel Filonov festménye

A kiállítás egyik fénypontja a milánói terem, ahol a kórus növekvő jelentőségét nem is lehetne találóbb módon tálalni, mint Verdi Nabuccójának Va Pensieró-jával, a Rabszolgák kórusával. Bécs a Figaró házasságának 1746-os bemutatójával kerül reflektorfénybe. Nem csak az Almaviva gróf és grófnő által viselt divatos kosztümök láthatók itt, hanem szenzációként az a Mozart által egy prágai látogatás során használt zongora is, ami most először hagyta el a cseh fővárost. Zene és hatalom összefonódására kevés jobb példa lehet, mint Szentpétervár, pontosabban az 1934-es Leningrád. Sosztakovics Kisvárosi Lady Macbeth-ét járhatjuk itt körül. A premier nagy sikert hozott a komponista számára, mint az avantgárd zene és a szocialista realizmus zseniális ötvözete. Két évvel később, alig néhány előadás után azonban Sztálin politikai okok miatt betiltotta, egy életre elvéve Sosztakovics kedvét az operától. A kurátorok avantgárd és szovjet propagandaanyagok mellett egy Sosztakovics I. szimfóniája által ihletett Pavel Filonov festmény ritka kikölcsönzését is megoldották, de láthatjuk „magát” Sosztakovicsot dolgozószobájában, sőt a darab kottáját is, ami először kerül a nyilvánosság elé.

A Sainsbury Galériában rendezett kiállítást rendkívül gazdag programkínálat kíséri. A szigetország már bizonyított professzionális (English National Opera, National Opera Studio, Opera North, stb.) és új operaegyüttesek, mint a Streetwise, vagy Pop-up Opera rendeznek a nagyközönség számára megengedhető árú előadásokat a múzeumban és külső helyszíneken. A BBC pedig egész opera-idényt fűz fel a kasszasiker kiállításra, többek között a Királyi Operaház zenei igazgatója, a karizmatikus Sir Antonio Pappano közreműködésével egy híres operaházakkal büszkélkedő városokról készült sorozattal, számos operaközvetítéssel, ismeretterjesztő eseményekkel és egy Jonas Kaufmann dokumentumfilmmel.

2017.11.13 06:46

Színházak éjszakája: Kell a bátorság, a tettek és a jellem

Publikálás dátuma
2018.09.23 23:10

Fotó: / Mikó Bea
Az Operettben több más mellett a tánctanítás, a Katona József Színházban a kritikákról szóló játékos csoportterápia játszotta a főszerepet és nem mellesleg az egyik városi sétán eltűnt budai színházak nyomában eredhettünk.
Szállj fel szabad madár! - visszhangzott szombat délután a Budapesti Operettszínház házi színpadán. A próbateremként is működő helyszínen legalább negyvenen ropták alkalmi tánckart alkotva. Főként fiatalok, óriási energiával lépkedtek, forogtak, hajlongtak. Karjukat egyszerre emelték, az egyik fiú inge vizes lett, egy másik lány magas sarkú cipőben próbálta tartani a ritmust. A teátrum friss bemutatója, az István a király egyik koreográfiájának megtanulására lehetett jelentkezni. A Színházak Éjszakája sorozatba illesztette be a tánctanítást az Operett. Bodor Johanna, Lénárt Gábor és Kulin András koreográfusok felváltva mutatták, hogy mit kell csinálni. Negyven perc alatt kell elkészülni. A feladat nehéznek látszott, hiszen a profik egy ilyet nyolc-tíz óra alatt tanulnak meg. Az ambíció és a lelkesedés azonban csodát tett és az első turnus növendékei remekül teljesítettek és a végén tényleg alkalmi tánckarrá váltak. Aztán jöhetett a közös fotózás az utcán a színház előtt is. Peller Anna dedikálta éppen az Operettszínház új magazinjának a címlapját, amin ő látható. Az utcai színpad előtt már délután több százan álldogáltak. Örültek a kedvenceiknek, nem hiszem, hogy néhány közelállón kívül bárkit foglalkoztatott, hogy most folyik a teátrum igazgatói pályázatának hajrája. Könnyen lehet, hogyha létezne még a Budai Népszínház, vagy a hajdani Horváth-kertben álló egykori Budai Színkör, akkor most ott játszanák az István a királyt. De nem léteznek, régen lebontották őket. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársai azonban más városi séta mellett ezeknek az eltűnt színházaknak a nyomába invitálták szintén a kíváncsi érdeklődőket. Gajdó Tamás színháztörténész, sétavezető a Budai Sikló Clark Ádám téri bejárata elől indította a túrát. Ott állt az 1861. szeptember 14-én megnyílt Molnár György által alapított Budai Népszínház. Mindössze kilenc évig, utána ugyanis lebontották. Mégis fontos szerepet tölt be a hazai színháztörténetben. Az előadások ugyanis valódi attrakciónak számítottak. Az alapítót a korabeli leírások alapján ellentmondásos, hiú, öntelt figurának tartották, de Molnár igyekezett mindig meglepni a közönséget. Emellett kiváló marketing szemlélet jellemezte, a színház pénztárában árulták a színdarabok dalait. A teátrumnak nem volt ugyan zsinórpadlása, de különböző technikai tükrökkel mégis elérték, hogy a színpadi változások egy illuzionista műsorában elvárható színvonalon jöjjenek létre. Itt jártak először magyar színpadon kán kánt és az akkori tánckarnak olyan tagjai voltak, mint például Jászai Mari. Molnár előadásaiban erőteljesen politizált is, amit a hatalom nem nézett jó szemmel, de végül a saját társulata lázadt fel ellene, ami egyben a színház végét is jelentette. Hasonlóan kalandos története volt a hajdani Horváth-kertben álló Budai Színkörnek. A kör alakú nyári színháznak épült fából készül épületet 1843-ban nyitották meg. 1937-ig tartottak itt nyaranta előadásokat. A két világháború közötti időben operetteket játszottak, az egyik legnagyobb sztár pedig Honthy Hanna volt. Színháztörténetileg szintén meghatározó a Horváth-kert legendája, slágerré vált dal is megörökítette. A hely arról is nevezetes, hogy a zenés darabok mellett Magyarországon itt tűzték először műsorra Gorkij Éjjeli menedékhely című drámáját. Az épületet végül anyagi okokból bontották le. A túra az Attila út egyik háza előtt fejeződött be. Itt élt Csortos Gyula, akinek a fennmaradt háztartási könyveiből sokat megtudhatunk életmódjáról, szokásairól, napirendjéről. Arról ezekben a könyvekben nem esett szó, hogy miként tűrte a kritikát. 
A Katona József Színház színészei szombaton három alkalommal is erről meséltek a Színházak Éjszakája közönségének Kocsis Gergely rendezésében. Szokásos módon a Petőfi Sándor utcai színház környékén nagy volt az érdeklődés. Megérte az izgalom, hiszen a színpadilag nehezen megfogható témából élvezhető jelenetekkel teli színházi órát rögtönöztek a játszók. Ha valaki megkérdez egy színészt, hogy érdekli-e mit írnak róla, a többségük azt mondja: dehogyis. Aztán gyakran később kiderül, hogy fejből idéznek róluk megjelent kritikákat. Szombaton azt játszották el, hogy egy csoportterápia keretében próbálják feldolgozni az írások következményeit. Önironikus, humorral teli szórakoztató est lett belőle. A gyengeségek, hiúságok önfeltáró sorozata, utalva a mai kritikák állapotára, színvonalára is. A Színházak Éjszakája záró partiját a Trip hajón tartották. Több színészekből álló formáció lépett fel. Délután még azt hallgathattuk az Operettben, hogy Szállj fel szabad madár, éjjel pedig Molnár Áron és csapata énekelte nagy elánnal, hogy „fogjunk össze most már a gyűlölködés ellen, kell a bátorság, a tudás, a tettek és a jellem.” És mondja valaki, hogy nem létezik „bekeretezett” éjszaka.
2018.09.23 23:10

Független jelölt nyert a bihartordai és a kelevízi időközin

Publikálás dátuma
2018.09.23 20:51
Illusztráció
Fotó: Népszava/
Bihartordán Serdült János Csabát választották, Kelevíz polgármestere pedig ismét Balatincz Krisztina lett.
Három független jelölt közül Serdült János Csabát választották Bihartorda polgármesterévé a vasárnapi időközi voksoláson – közölte a helyi választási iroda vezetője az MTI-vel. Tóth Jánosné tájékoztatása szerint a Hajdú-Bihar megyei település 758 választásra jogosult polgára közül 409 adta le szavazatát, minden voks érvényes volt. A három jelölt közül Serdült János Csaba 325, Németi Ferenc 56, Guth Zoltán 28 szavazatot kapott. A Hajdú-Bihar megyei Bihartordán azért kellett polgármester-választást tartani, mert a települést vezető Módos Imre (Fidesz-KDNP) elhunyt. Ugyancsak vasárnap ismét Vargáné Balatincz Krisztinát (független) választották polgármesterré a somogyi Kelevíz községben, ahol a képviselő-testület tagjait is megválasztották a vasárnapi időközi voksoláson. Hajdu Szabina, a Mesztegnyői Közös Önkormányzati Hivatal jegyzője elmondta: a polgármester-választás győztese 118, míg szintén független vetélytársa, Vida János 64 érvényes szavazatot kapott. A tizenegy független képviselőjelöltből négyen szereztek mandátumot. A jegyző beszámolt arról is, hogy a Marcalihoz közeli, 339 lakosú Kelevíz 271 választópolgárából 182 járult az urna elé. Az időközi választásra azért volt szükség, mert a képviselő-testület idén június végén feloszlatta magát. A döntéshez a polgármester és a képviselők között kialakult feszültség, illetve az vezetett, hogy nem sikerült elfogadni Kelevíz zárszámadását.
2018.09.23 20:51
Frissítve: 2018.09.23 21:01