Nőtt a GDP, de a kormány jobbat várt

A bruttó hazai termék (GDP) 3,6 százalékkal nőtt a harmadik negyedévben az előző év azonos időszakához képest, a naptárhatás kiszűrésével 3,8 százalékos volt a növekedés - jelentette kedden első becslése alapján a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). Az előző negyedévhez mérve 0,8 százalékos volt a GDP szezonálisan és naptárhatással kiigazított növekedése az előző negyedévi 0,9 és az első negyedévi 1,3 százalék után. 

Piaci elemzők 3,5-4 százalék közötti harmadik negyedéves éves összevetésű növekedési adatot vártak, a konszenzus 3,7 százalékos volt. Az egyéb egyedi tényezőktől is megszűrt, és az Eurostat által követett úgynevezett szezonálisan és naptárhatással kiigazított kiegyensúlyozott volumenindex is 3,8 százalékos harmadik negyedévi GDP-növekedést mutat, az előző negyedévi 3,6 és az első negyedévi 3,9 százalék után.

Az idei első három negyedévében a nyers adat 3,7 százalék volt, a naptárhatástól, illetve a naptárhatástól és szezonálisan is kiigazított index tanúsága szerint pedig egyaránt 3,8-3,8 százalék.

Szőkéné Boros Zsuzsanna, a KSH főosztályvezetője közölte, hogy a mezőgazdaság teljesítménye visszafogta a növekedést, az építőipar és számos piaci alapú szolgáltatás viszont erősítette a gazdaság teljesítményét.

A KSH most felülvizsgált adatai szerint az első és második negyedév 0,1-0,1 százalékponttal 4,3 százalékosra, illetve 3,3 százalékosra javított GDP-növekedésnek köszönhetően az első fél évben 3,8 százalékkal nőtt a GDP volumene az egy évvel korábbihoz viszonyítva a korábban ismertetett 3,6 százalék helyett.

A kormányzati előrejelzés idén 4,1 százalékos GDP-növekedéssel számol. A szakértők általában 3,5-4 százalékos sávba várják az éves gazdasági növekedést. Az Európai Bizottság a múlt héten kiadott friss előrejelzésében 0,1 százalékponttal 3,7 százalékosra javította a Magyarország idei gazdasági növekedésére vonatkozó prognózisát. A Fitch Ratings londoni elemzőinek múlt heti elemzése szintén 3,7 százalékos növekedést valószínűsít. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) is javította várakozását, hétfőn kiadott regionális előrejelzésében (Regional Economic Outlook) 0,3 százalékpontos emeléssel 3,2 százalékra javította a Magyarországra vonatkozó becslést.

Szerző

Moziklip

A világért sem hasonlítgatnánk a Fidesz vasárnapi tisztújító szeánszát az átkos egypárt kongresszusaihoz. A világ megfordult azóta. Megtanultuk, diktálja bár egy birodalom, a történelemnek nincs logikája, amit elég csak követnünk, és elénk tárul a fényes jövő. Mégis: mintha egy régi filmhíradót néztünk volna színesben az országot uraló hatalmi zengerájról. Az egyszemélyi hatalomba vetett hit ugyanaz, amit már sokan megéltek. Belülről, aztán hányingertől űzve kívülről, értetlenül szemlélve: miről beszélnek, mit látnak a fészek meleg biztonságából azok, akik el- és feladták a józanságukat? Ők, akik már nem ugyanabban a valóságban élnek, mint azok, akik nem tesznek még szinte semmit, de már szótlanul végignéznék a hatalom bukását.

Nem lepődünk már meg a közelmúlt elhazudásán. Azon, ahogyan a kormányfő egy másik, harminc évvel ezelőtti Fideszt szellemi elődjének tekint. Mert a büszke Orbán Viktor szerint az ős-Fidesz óta ők tulajdonképpen semmiben nem változtak az akkori énjükhöz képest, csak egy nemzedéki pártból sikerült európai néppártot csinálniuk. A „tulajdonképpen” itt maga a politikai tudathasadás jelzője, a népet meg ne keressük. Maradt helyette a slepp. A vezér beszéde után egymást lesve felállt az 1358 küldött tenyerét csattogtatva annak a politikusnak, aki visszatapsolva igazolta: ő, csakis ő felismerte a nemzetet biztos jövőbe vezető utat.

A megélhetési lelkesedés a kormányfő hite mellett töretlen. Aki pedig abban reménykedett, hogy létezhet még realitásérzék a kormánypárton belül, az megtapasztalhatta, hogy a hatalom utálatának effajta lusta hite sem hozza el a megváltást. Idézzük. Nostradamusként Schmitt Pál: „Ahogy az olimpiai ötletgazdát ismerem, már fontolgatja a 32-es olimpiát. Igaz, akkor már 70 éves lesz, de még akkor is ő lesz döntéshozó helyzetben.” A politikai filozófus Kövér László: „Európában már szinte csak Magyarország védi a normalitást. A liberális demokrácia totalitárius politikai berendezkedés.” Az önmagát kereső Semjén Zsolt: „A politikai belátáson és filozófiai megalapozottságon túl kell még valami: az emberi minőség.” A csasztuskázó Lázár János: "Jobb ma egy bábellenzék, mint holnap egy bábkormány.” A vicces bolsevik Kubatov Gábor: "Az MSZP helyzetét nézve még az is előfordulhat, hogy a múltat sikerül végképp eltörölni”. De ez csak a talpnyalók nyelve. Rogán Antal komolyan Goebbelsre hajaz: „2016 októberében jelent meg utoljára a kommunista párt propagandalapja, a Népszabadság. Ez vár a Soros-birodalom hadosztályaira”.

Néztük ezt a 2017-es moziklipet és egy 1987-es dalt dudorásztunk csak úgy, össze-vissza: „Negyven a jegy, s talán hatvan az élet/ De illúziók nélkül semmit sem ér…/ Lassan lett sötét, s úgy látszik, megmarad végig,/ És előttünk a törpe is az égig ér.../ közben pereg már a film,/ Amit egyszer látsz csupán,/ Most nézd! A jegyünk túl gyorsan lejár.../ Lefut a szalag, és kész."

Nem kell ahhoz még csak ellenzékinek sem lenni, hogy szánalmasnak lássuk ezt a lepergő nemzedéknyi moziklipet, hogy aztán a sötétben hallgassuk az filmorsók csattogását azon gondolkodva, mi a fene történt is velünk.

Szerző

Moziklip

A világért sem hasonlítgatnánk a Fidesz vasárnapi tisztújító szeánszát az átkos egypárt kongresszusaihoz. A világ megfordult azóta. Megtanultuk, diktálja bár egy birodalom, a történelemnek nincs logikája, amit elég csak követnünk, és elénk tárul a fényes jövő. Mégis: mintha egy régi filmhíradót néztünk volna színesben az országot uraló hatalmi zengerájról. Az egyszemélyi hatalomba vetett hit ugyanaz, amit már sokan megéltek. Belülről, aztán hányingertől űzve kívülről, értetlenül szemlélve: miről beszélnek, mit látnak a fészek meleg biztonságából azok, akik el- és feladták a józanságukat? Ők, akik már nem ugyanabban a valóságban élnek, mint azok, akik nem tesznek még szinte semmit, de már szótlanul végignéznék a hatalom bukását.

Nem lepődünk már meg a közelmúlt elhazudásán. Azon, ahogyan a kormányfő egy másik, harminc évvel ezelőtti Fideszt szellemi elődjének tekint. Mert a büszke Orbán Viktor szerint az ős-Fidesz óta ők tulajdonképpen semmiben nem változtak az akkori énjükhöz képest, csak egy nemzedéki pártból sikerült európai néppártot csinálniuk. A „tulajdonképpen” itt maga a politikai tudathasadás jelzője, a népet meg ne keressük. Maradt helyette a slepp. A vezér beszéde után egymást lesve felállt az 1358 küldött tenyerét csattogtatva annak a politikusnak, aki visszatapsolva igazolta: ő, csakis ő felismerte a nemzetet biztos jövőbe vezető utat.

A megélhetési lelkesedés a kormányfő hite mellett töretlen. Aki pedig abban reménykedett, hogy létezhet még realitásérzék a kormánypárton belül, az megtapasztalhatta, hogy a hatalom utálatának effajta lusta hite sem hozza el a megváltást. Idézzük. Nostradamusként Schmitt Pál: „Ahogy az olimpiai ötletgazdát ismerem, már fontolgatja a 32-es olimpiát. Igaz, akkor már 70 éves lesz, de még akkor is ő lesz döntéshozó helyzetben.” A politikai filozófus Kövér László: „Európában már szinte csak Magyarország védi a normalitást. A liberális demokrácia totalitárius politikai berendezkedés.” Az önmagát kereső Semjén Zsolt: „A politikai belátáson és filozófiai megalapozottságon túl kell még valami: az emberi minőség.” A csasztuskázó Lázár János: "Jobb ma egy bábellenzék, mint holnap egy bábkormány.” A vicces bolsevik Kubatov Gábor: "Az MSZP helyzetét nézve még az is előfordulhat, hogy a múltat sikerül végképp eltörölni”. De ez csak a talpnyalók nyelve. Rogán Antal komolyan Goebbelsre hajaz: „2016 októberében jelent meg utoljára a kommunista párt propagandalapja, a Népszabadság. Ez vár a Soros-birodalom hadosztályaira”.

Néztük ezt a 2017-es moziklipet és egy 1987-es dalt dudorásztunk csak úgy, össze-vissza: „Negyven a jegy, s talán hatvan az élet/ De illúziók nélkül semmit sem ér…/ Lassan lett sötét, s úgy látszik, megmarad végig,/ És előttünk a törpe is az égig ér.../ közben pereg már a film,/ Amit egyszer látsz csupán,/ Most nézd! A jegyünk túl gyorsan lejár.../ Lefut a szalag, és kész."

Nem kell ahhoz még csak ellenzékinek sem lenni, hogy szánalmasnak lássuk ezt a lepergő nemzedéknyi moziklipet, hogy aztán a sötétben hallgassuk az filmorsók csattogását azon gondolkodva, mi a fene történt is velünk.

Szerző