Az Aranycsapat Alapítvány elnöke, a torna megálmodója és főszervezője, a korábbi kiváló labdarúgó, Kű Lajos mellett olyan sportnagyságok követték figyelemmel a négy sportág (asztalitenisz, sakk, birkózás és kézilabda) kulturális és történelmi vetélkedőkkel kiegészülő, két napon át zajló küzdelmeit, mint Wichmann Tamás kenus és Rácz Lajos birkózó világbajnok vagy éppen Mocsai Lajos. A játékosként hússzoros válogatott korábbi kézilabdázó Mocsai, aki edzőként a női és a férfi nemzeti együttes szövetségi kapitánya is volt, amellett, hogy napjainkban a Testnevelési Egyetem rektora, a Magyar Nemzeti Kézilabda Akadémia szakmai vezetője is. Miután a 282 fiatal részvételével rendezett seregszemle legnagyobb létszámú „ágazata” a kézilabda volt, a szakember értelemszerűen már a jövő tehetségeit fürkészve is nézte a lánycsapatok versenyét, amelynek végén a dunaszerdahelyi együttest 16-12-re legyőző délvidéki Ada játékosai emelhették magasba a kupát.
„Az adaiak voltak a legszervezettebbek, ők tudták a legtöbbet nyújtani a játékból egyéni képzettséget és más stratégiai elemeket is alapul vége – összegezte a látottakat a Népszavának nyilatkozó Mocsai Lajos, aki a nemzeti diákbajnokságban rejlő lehetőségekről is beszélt. – A Magyar Nemzeti Kézilabda Akadémia kapcsolatban áll a határon túli akadémiákkal, így figyelemmel tudjuk követni a legtehetségesebb játékosok fejlődését. Az összmagyar diákbajnokság ilyen tekintetben is kiváló kezdeményezés, hiszen tömöríti azokat a tehetséges magyar gyerekeket, akik később akár a hazai kézilabdázás erősségei is lehetnek. A versenynek köszönhetően alkalmanként testközelből is láthatjuk ezeket a fiatalokat, a legmeggyőzőbb teljesítményt nyújtókat pedig később meg tudjuk hívni edzőtáborba, ahol tovább bizonyíthatják a tehetségüket."
Az adai sikerrel befejeződő kézilabda-bajnokság után adták át mindenkinek az érmeket és a kupákat, a díjakat az ifjú sportolók többsége a hazai szövetség felajánlásának köszönhetően piros, fehér vagy zöld színű kézilabdamezben vehette át. A megkérdezett fiatalok többsége elmondta, örömmel vett részt a a sport, a kultúra és a barátság fontosságát hangsúlyozó viadalon, az éppen viselt pólót pedig később is szívesen magára öltené – természetesen válogatott sportolóként.
Ki tudja, néhányaknak talán még ez is megadatik pár év múlva.
