A Jobbik a cukiság kampánya mögé bújva ugyanazt a zsidózó politikát vallja, mint megalakulásakor, a Fidesz pedig közpénzből kelti folyamatosan a gyűlöletet – állt bele a kétfrontos harcba az MSZP. Az apropót Apáti István egyik régebbi kijelentése adta: a jobbikos parlamenti képviselő 2011-ben a Szent Korona Rádióban értekezett arról, hogy rajtuk kívül az összes párt a „zsidóknak asszisztál”, Magyarország az izraeliek „szabad prédájává” vált. A most megtalált felvételt a kormánypárti sajtó kapta fel.
Vona Gábor pártelnök augusztusban az atv.hu-nak adott interjúban azt fejtegette, hogy – bár volt néhány rossz mondat és félrecsúszott folyamat – a maga részéről a Jobbikot ő soha nem tartotta cigányellenes, rasszista, antiszemita pártnak. Erre utal az MSZP közleménye: Vona Gábor elfelejtheti, hogy a pártja rasszista, de azok nem fogják, akiket egykor a Magyar Gárda menetelése megfélemlített. Amíg a Jobbik megtűri sorai között az Apáti Istvánhoz hasonlóan gondolkodókat, addig a szocialisták szerint Vona Gábor ne is álmodozzon arról, hogy kormányra kerülhet Magyarországon.
Ilyen alapon, persze, a Jobbiknak a parlamenti frakció nagy részétől meg kellene válnia, mindenekelőtt Vona Gábortól, aki a Magyar Gárdát létrehozó egyesület vezetője is volt. A tényleges személycserék elérése helyett az MSZP feltehetően éles határvonalat szeretne húzni a baloldal és a néppártosodó szélsőjobboldal között.
A szocialisták részéről rövid időn belül ez már a második elutasító állásfoglalás a Jobbikkal szemben. Medgyessy Péter volt MSZP-s miniszterelnök az Index.hu-nak értekezett arról, hogy a baloldalnak, ha győzni akar, össze kell fognia a Jobbikkal. Ha van egy közös minimumprogram, akkor még a közös kormányzást is el tudja képzelni. A szocialisták így reagáltak: „A Jobbik egy tolvaj milliárdos pártja, a Fidesz pedig a tolvaj milliárdosok pártja – egyikre sem szabad szavazni! Ezekkel? Soha!”
Az MSZP-ben nagy tekintélynek örvendő Lendvai Ildikó rendszeresen figyelmeztet rá, hogy szerinte milyen veszélyekkel jár a közeledés a Jobbikhoz. Nemrég a Jobbikkal szövetséges „64 vármegyés” szélsőjobboldali mozgalom tagjai meggyalázták Horn Gyula szobrát. Lendvai ezt írta: „Tisztelettel kérdezem azokat a jóhiszemű baloldali szavazókat, akik a Jobbik és a demokratikus pártok választási együttműködését javasolják, még mindig szeretnének-e körzetükben jobbikos jelöltre szavazni?”
A kérdés azért is jogos, mert a szélsőjobboldalt amúgy elutasító baloldali-liberális értelmiség egy része a „szent cél”, azaz a Fidesz legyőzése érdekében ma már elfogadhatónak tartana valamiféle együttműködést a baloldal és a Jobbik között.
Annak, hogy az MSZP markánsan szembefordult a Jobbikkal, nem pusztán elvi, hanem racionális politikai magyarázata is van. Botka László visszalépése óta a szocialista pártnak nincs miniszterelnök-jelöltje. Vona Gábor láthatóan stratégiát épít rá, hogy minél többeket átcsábítson a baloldalról. A Republikon Intézet mérése szerint a baloldali szavazók között már többen vannak azok, akik úgy gondolják, hogy az ellenzéki összefogásban a Jobbikra is szükség lenne, mint azok, akik nem tartják reálisnak az együttműködést. Az, hogy nagyobb az átjárás a táborok között, az erősebb pártnak kedvez, amely pillanatnyilag a Jobbik.
Nem tudni, hogy a néppártosodás valóban visszafordíthatatlan folyamat-e a Jobbikban, de a helyi szervezetek Facebook-oldalait és honlapjait böngészve érezhetően változott a tartalom. A jobbikosok jelenleg nem a kommunistákon, a zsidókon, a cigányokon vagy a melegeken pörögnek, hanem a Fideszt szapulják. Ebből azonban nem feltétlenül következik, hogy a párttagok mentalitása is gyökeresen megváltozott. Az egyik Békés megyei jobbikos oldal például jelezte, hogy a kormány által a „Soros-terv propagandájára” elherdált több mint 10 milliárd forintból a megye csaknem 360 ezer lakójának jutott volna tíz mázsa tűzifára. Szabó Ervin, az orosházi Jobbik-szervezet vezetője erre közölte: tényleg álságos a kormány politikája, ettől még az Európát „igen komolyan fenyegető globális háttérhatalmi terv egy valóban létező és azonnali megoldásra váró probléma”.
Plakátból sosem elég
Új plakátkampányt indít a Jobbik azon az 1100 reklámeszközön, amit a párt nemrég vásárolt meg. Jakab Péter szóvivő azt is a Jobbik történelmi felelősségének nevezte, hogy összefogja az ellenzéki szavazókat. A plakátokon jobbikos politikusok – Vona Gábor, Volner János, Dúró Dóra – és „a párt mellett álló szakértők” láthatók: Menyhárt Miklós, Steinmetz Ádám, Varga-Damm Andrea.