Műanyag kukába öltözött alak, körülötte a földön „kiállítás” mindennapi szemetünkből. Újabb kukák jönnek, majd kibontakozva fekete ruhás alakokként járják el már-már reménytelen „tisztító” táncukat. Az első kukást, aki csak immel-ámmal tesz-vesz, végül elnyeli a szemétdomb. A Tünet együttes nyomasztó performance-a volt a nyitánya a budapesti Francia Intézetben a 15. Környezetvédelmi Hónapnak.
A rendezvénysorozat, amely a Földművelésügyi Minisztérium együttműködésével jött létre, Romain Julliard biológus, a párizsi Nemzeti Természettudományi Múzeum professzorának előadásával kezdődött. A francia kutató a „részvételi tudomány” különleges kísérletéről beszélt. A múzeum Vigie-Nature programja keretében amatőröket vonnak be környezetünk biológiai sokféleségének megfigyelésére. Már 1989-től dolgoznak velük madármegfigyelők, akiknek adatai nyomán pontosan nyomon tudták követni egyes madárfajok északabbra költözését a felmelegedés miatt. Jelenlegi legnagyobb tervük a SPIPOLL-projekt, amelynek civil rovarmegfigyelői révén a virágok beporzásában bekövetkezett változásokat elemzik. Kiszűrhetik például, hogy melyek azok a rovarfajták, amelyek „városfóbiások” lettek és melyek fogadják el jobban az emberi környezetet. A SPIPOLL résztvevői egy nagy közösségi portálra teszik fel fotóikat és osztják meg tapasztalataikat kutatók közreműködésével. „Így találkozik a szakértelem és az elkötelezettség” – mondta a professzor, aki szerint ez az amatőrök számára egyben személyes kihívás is, ezért válik „optimális tapasztalattá.” A Vigie-Nature-be immár iskolák is bekapcsolódtak.
Az előadást követő beszélgetésben először éppen az oktatásról, a környezettudatosságra való nevelés szerepéről kérdeztük Julliard professzort. „Nekem az a tapasztalatom, hogy a megfigyelésekből szerzett tudás – kezdődjön az csupán a kertünkben szálló lepkék felismerésével, vagy egyes madarak etetésével – elvezet oda, hogy igényünk legyen a biosokféleség, a környezetvédelem elméletében és gyakorlatában elmélyülni és ezáltal igazi résztvevővé válni. És mivel itt önkéntes vállalásokról van szó, kizárhatók a különböző hátterű manipulációk. Meggyőződésem, hogy a civilek részvétele a tudományos kutatásban nagyobb nevelő erővel bír, mint egy militáns csoport kampánya vagy egy száraz iskolai tananyag” – mondta Romain Julliard.
Nem mehetünk el amellett sem, hogy egyre több, korábban vadon élő madár „városiasodik” el, mint például Budapesten a varjak vagy a szarkák. Emberközelségük pedig újabb szennyezés-forrást is jelent. A professzor szerint világszerte igen „dinamikusan” alakul a nagyvárosok biosokfélesége. Párizsba például az elmúlt 5-6 évben betelepült egy vércsefajta, az előző évtizedben egész bagoly-kolóniák voltak, de azok mára eltűntek. Ugyanakkor úgy véli, hogy a körülöttünk lévő élővilág váltakozásának több a haszna, mint a kára, és az új „telepesek” egy idő után úgy fognak hozzánk tartozni, hogy hiányoznának, ha nem lennének.
A biológus egy korábbi interjúban felhívta a figyelmet arra, hogy az urbanizáció a természet szétdarabolásának veszélyével jár. „Egyre több tanulmány foglalkozik azzal, hogy az embernek hiányzik a természet. Az amerikaiak már egy lelki betegséget is levezettek ebből, a „nature deficit disease”-t (természeti deficit betegség). Tény, hogy ha egy órát sétálunk a természetben, az agyunk, az emlékezetünk sokkal jobban regenerálódik, mintha városban sétálnánk egy órát. Mert a természetben, fák, állatok közelében újra átéljük az ősi érzést, hogy ide tartozunk. És mivel nem lehet a városi emberek többségét falura küldeni, a természetet kell bevinni a városba. Sok helyen próbálkoznak például tetőkertekkel, vagy más növényi környezet kialakításával, de egyelőre nem tudjuk felmérni ennek hosszú távú hatását” – vallja be Romain Julliard. Sajnálatosnak tartja, hogy egyre kevesebben rendelkeznek „természet közeli tapasztalattal”. „Ötven évvel ezelőtt még szinte mindenkinek volt falun élő nagyszülője vagy más rokona. Ma már a városiak felmenői is városiak, és senki nem tudja, hogy mi az a szarvasbogár. Ha elveszítjük a természet iránti igényünket, pokol lesz az életünk.”
A Tünet együttes előadására utalva beszélünk a ránk váró jövőről. „Ami a klímaváltozást illeti, nemcsak az Egyesült Államoknak a párizsi egyezményből való kilépése jelent nagy gondot, hanem az is, hogy számos ország csak részben teljesíti a rá eső kötelezettséget. Ami a Föld szennyezését illeti, úgy gondolom, egyre többen értik meg a problémát, mert arányaiban jóval kevesebb a szemét a természetben, mint fél évszázaddal ezelőtt. Számomra az előadás arról is szólt, hogy állandó túlfogyasztásban élünk. A biosokféleségért sokat tehetnek azok, akik akár lakott területeken is hagyják kibontakozni a természetet. Ahol kihajtanak a vad növények, ott megjelennek a lepkék és a körforgás elindul…” – adja meg a végszót Julliard professzor.
