A fontos dolgok helyben dőlnek el

Komoly érzelmi hullámverést okozott a közvélemény erre fogékony köreiben az a közelmúltban napvilágra került hír, hogy stratégiai partnerségi megállapodást köt a kormány a Munkástanácsok Szövetségével. Később, miután a többi szakszervezeti konföderáció kirekesztést kiáltott, a kormány azt is sejtette: másokkal is terveznek effajta megállapodást.

A Népszava hasábjaiban elgondolkodtató írások jelentek meg a témáról, amelyek azt is jelezték: a stratégiai partnerség egyelőre ismeretlen együttműködési forma a kormány és a szakszervezetek viszonyában.

Azt szimpatizánsnak, ellendrukkernek egyaránt látnia kell, hogy mára a korábbiaknál jelentősen szűkebbre szabott mozgástérbe kényszerült a szakszervezeti munka. Az is egyre világosabb, hogy a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma (VKF) pozitívumai mellett egyre kevésbé képes egy szervezeti keretben tárgyalni a versenyszféra, az állami cégek, a különböző ágazatok rendkívül szerteágazó probléma tömegét. Ezért önkéntelenül is adódnak a kérdések, mennyire lesz komoly ez a partnerség, ezáltal tágul-e a mozgástér. Ebben a várhatóan új típusú konstellációban mennyire lennének képesek az érdekérvényesítésre, egyáltalán a partneri viszonyra a konföderációk?

Úgy tűnik ugyanis, hogy a szakszervezeti struktúra ezen szintje nincs túl jó állapotban. A Liga Szakszervezetek Szövetsége a tavalyi vezéráldozat (Gaskó István leváltása) óta az új „tisztjeivel” nehezen tudja a meggyengült hadállásait megerősíteni, nagy horderejű kérdésekben eléggé visszhangtalan marad minden megszólalása. Az „ide nekem az oroszlánt is” jelszavával és ambíciójával a szakszervezeti munka színpadára lépő Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) sem hozott új lendületet. Igaz, most komolyabban beleálltak a december 24. munkaszüneti nappá nyilvánításáért folyó kampányba, ám ugyancsak eléggé visszhangtalanok, hiányzik a kohézió, az egység és sok a különböző érdekek összehangolt megjelenítése. Így egy nagyformátumú érdekszövetség helyett inkább szakszervezetek halmaza alakult meg. Ami pedig a Munkástanácsokat illeti, amelyhez a mi szakszervezetünk is tartozik: kommunikációs erejük és aktivitásuk nem elhanyagolható, ám hiányoznak az olyan nagyhatású, katarzis erejű megnyilvánulások, mint amik a Munka Törvénykönyve (Mt.) életbe lépésekor elhangzottak.

Ebben a helyzetben a szűkös keretekből való kitörés lehetőségét csillantotta meg a konföderációknak a stratégiai partnerség. Innen nézve érthető a szakszervezeti tömörülések „ellágyulása”.

Általános tendencia, hogy a munkáltatói és munkavállalói oldal ágazati szinten vívja a legkomolyabb „meccseket”. Ezen a szinten ugyan van némi tárgyalási potenciálja a szakszervezeteknek, ám még mindig kevés a képzett, felkészült érdekképviseleti vezető, ezért a munkaadói oldal nagyobb informáltsága, szakértelme folytán általában maga alá gyűri a munkavállalói oldalt. Mindenesetre ez az a szint, ahol legtöbb keresnivalójuk van a szakszervezeteknek, ezért ide kellene az anyagi és a szellemi erőket koncentrálni. Itt kellene szerepet kapnia az innovációnak, a kreativitásnak. Miután az Mt. számos szakszervezeti területet parkoló pályára küldött, így a munkabeszüntetések nehézségeiről, számos szervezeti forma kiüresedéséről beszélhetünk: most kellenének a friss ötletek, szervezeti újdonságok (flashmob akciók, új típusú egyeztető fórumok, média megjelenések, stb.). A stratégiai partnerség (amennyiben komolyan veszik a felek) alaposan átrendezné a szakszervezeti szintek hangsúlyait. Jelentősen megnövelné a konföderációs szint szerepét.

A helyi szakszervezetek a lehető legmostohább körülmények között működnek. Rájuk zúdulnak a munkavállalók problémái, miközben kevés segítséget kapnak, gyakran „bozótharcot” kell vívniuk. Ugyanakkor elsősorban a helyi szakszervezeti munka alapján dönt a tagsági lét mellett vagy ellen a munkavállaló.

Apropó, tagság. Valamennyi felmérés azt mutatja, hogy az állami cégeknél kisebb mértékben, a versenyszférában azonban drasztikusan csökken a szakszervezeti tagság és a szakszervezetek munkahelyi jelenléte. Erre egyértelműen utalt Gulyás Erika A szokásos ügymenet című írása. Mindezek tudatában a szakszervezeti vezetőknek harmóniát kell teremteniük a helyi, az ágazati és a konföderációs szint között.

Az pedig, hogy mit tartogat a stratégiai partnerség, nyit-e új dimenziót a szociális partnerek eddigi elég viszonylagos kapcsolatrendszerében, egyelőre a jövő nagy kérdése.

Szerző
2017.11.21 07:01

Újratervezés

Harc az idővel. Két főszereplővel elkezdődött immár a küzdelem a háromnegyed év múlva esedékes európai parlamenti választások mandátumaiért. Ismertek a rámenős versenyzők is. Mindkettőjük kontinentális vezető szerepért száll síkra, meghatározni a demokráciának számára kívánatos minőségét. Emmanuel Macron francia államfő mindenáron mentené az Unió több évtizedes gyakorlatát, a hagyományos liberális elveket követné, Orbán Viktor magyar miniszterelnök viszont a szélsőjobboldali tábor önkényuralmi módszereit. Máris paprikás a hangulat.
Orbán, amint meghatározó szerephez jutott a honi közéletben, különálló négyes alakulatot szervezett Visegrádinak elkeresztelt csoportja élén. Eleve azzal a szándékkal, hogy a szoros integrációval szembehelyezkedve a szétaprózott úgynevezett nemzetállamok csoportjával lazítsa az egységet, miközben természetesen igényt tart a tekintélyes közösségi forrásokra is. A kezdeti buzgalmak után azonban ez a kísérlet lassú sorvadásba ment át. Szlovákia rádöbbent, hogy számára ígéretesebb, ha szorosabban Brüsszelhez alkalmazkodik, a csehek még nem olyan elszántan, de ugyancsak kacérkodni kezdtek a gondolattal, a lengyeleket pedig az késztette töprengésre, hogy a magyar vezetés Putyinnal paktál, az ő vélt nemzeti érdekeikkel ellentétben. Pillanatnyilag az elvben még létező „visegrádi négyes” más törekvésnek adja át a helyét. A fölelevenedett délnyugat európai pszeudo-náci szervezkedések formációinak. Orbánnak az a vágya, hogy a jövő májusi közösségi parlamenti választásokon ez az irányzat meghatározó pozícióba jusson. 
Aki huzamosabb ideje alaposabb figyelemmel követi a hangadó nyugat-európai sajtó kommentárjait, észlelheti, hogy az orbánista magyar közélet jelenségeit mind szigorúbb és szenvedélyesebb megjegyzések kísérik. Nem csupán az úgynevezett liberális elkötelezettségű redakciók rangos elemzői részéről, hanem hovatovább a magukat következetesen konzervatívoknak nevező igényes forrásoknál is. Amilyen mértékben a Fidesz és személy szerint Orbán alkalmazkodik az újsütetű szélsőjobboldal stílusához Brüsszelt és a közösségi szervezeteket ostorozó kirohanásaiban, olyan arányban vadul el az Európát megosztó és pusztító szenvedély.
Franciaország maga sem mentesül semmiben se a hiteles demokráciákat jellemző bírálatoktól. Macron „középpártiként” jellemzi a Sarkozyétől és hasontársaiktól eltérő kísérleti rezsimjét. Baloldali megfigyelők azonban kétségbe vonják ezt a szemlétet, úgy vélik, semmivel se igazságosabb és méltányosabb a piaci módszereket követő,  társadalmi igazságtalanságokat szolgáló európai rendszernél. De az a módszer, ahogyan eddigi politikai pálfordulásaihoz híven Orbán Viktor a szélsőjobboldalhoz most igazodik, arra vezette a francia államfőt, hogy fellépjen a kétségtelenül sorsdöntő közösségi parlamenti választások előtt a demokrácia alapelveinek védelmében. Szókimondón és szenvedélyesen.
2018.09.25 06:58

Egy sűrű nyár után

Sűrű nyár van mögöttünk: a nemzetközi politikában egymást érték a fontosabbnál fontosabb események. Tetszik-nem tetszik, fontos eseménnyé váltak Orbán Viktor nyári lépései is. Hogy ezek a lépések hasznosak-e Magyarországnak, az már egy másik kérdés. Még az sem biztos hogy magának Orbánnak hasznosak-e.
A nyári politikai csúcsforgalmat olyan karakteres események jellemezték, mint Trump botrányos akciója a G7 találkozó zárónyilatkozatának megtorpedózásával, vagy a Putyinnal lezajlott helsinki csúcs utáni közös sajtóértekezleten az amerikai biztonsági szolgálatok szavahihetőségének megkérdőjelezése. Az, hogy Trump az EU-t „ellenségnek”, Németországot „Oroszország által totálisan kontrollált” országnak minősítette, szintén példátlan az 1945 utáni világban. Egyidejűleg a németeket arra szólította fel, hogy a NATO költségvetéséhez való hozzájárulásukat a GDP 2 százalékára - majd rögtön ezután már 4 százalékára - növeljék. A kereskedelmi háborúskodás, a multilaterális nemzetközi intézmények létjogosultságának megkérdőjelezése ugyancsak a Trump fémjelezte amerikai külpolitikai fordulat fontos eseménye. És ez csak egy példálózó felsorolás.
Orbán ugyancsak markánsan tűnt fel a nemzetközi környezetet felforgatni kívánó szereplők sorában. Éves tusnádfürdői beszéde már többször volt alkalom politikai fordulatai bejelentésére. Most éppen illiberálisból kereszténydemokratává vedlett, még ha mindenki tudja is, hogy ő mindig csak Orbán Viktor marad. De a felforgatás kategóriába tartozik nyilvános barátkozása az olasz széljobb vezetőjével, Salvinivel – nota bene a 2019-es EP választáson az Európai Néppárt, a kereszténydemokraták egyik legfőbb riválisával. A Sargentini-jelentés kapcsán keletkezett nemzetközi figyelem Orbán és Magyarország számára ugyancsak ebbe a sorba illeszthető. 
Az események hangzavarából két jól érzékelhető tendencia olvasható ki. Egyrészt Trumpról mindenféle véleményünk lehet, de láthatóan ragaszkodik elnöki programjának végrehajtásához: semmire nem becsüli a nemzetközi rend létező kereteit, a „szabályozott multilateralizmust”. Ellenkezőleg: azok gyengítésére törekszik. Helyette a kétoldalú megállapodásokat („deal”) részesítené előnyben. Így tudná ugyanis érvényesíteni az Egyesült Államok súlyát egy értelemszerűen nála mindig alárendeltebb helyzetű partnerrel szemben. Ezért támogatja a Brexitet, gyengítette May és Merkel politikai pozícióját, ajánlotta Macronnak, hogy Franciaország lépjen ki az EU-ból. Ezért lépett fel németországi nagykövete elefántként a porcelánboltban, és ezért haknizik korábbi főtanácsadója, Bannon Európában a széljobb-nacionalista pártok körül. 
Orbán viszont láthatóan európai helyét keresi, különös tekintettel a 2019 májusban esedékes európai parlamenti választásokra. A látszattal és a közfelfogással ellentétben nincs könnyű helyzetben. Pártcsaládját, az EPP-t súlyosan megosztja az illiberalizmus magyarországi gyakorlata, Orbán az európai liberális konszenzussal szinte mindenben szembeforduló politikája. Befolyásos párt nélkül azonban nincs esélye arra, hogy a majdan megalakuló EP-ben jelentős szerepet töltsön be, pedig láthatóan erre törekszik. Az egyik megoldás lehet számára az EPP orbánosítása, ennek azonban a Sargentini jelentés EP-beli vitája alapján láthatóan kicsi az esélye. A másik lehetőség egy új párt létrehozása lenne, ehhez azonban kevés az idő, és sok pénz kellene hozzá. Egyelőre marad tehát az EPP-ben. Így viszont a néppártnak Orbánnal a soraiban kell majd kampányolnia az EP választásokon az unió globális szerepe, a Trumphoz, Putyinhoz való viszonya és más sürgető, rendezésre váró ügyekben is. A rivális pártok ezt a tisztázatlan helyzetet nyilván jól hasznosíthatják majd.
Orbánnak fő szövetségesül pedig maradnak a sokadszorra kiemelten méltatott Visegrádi négyek, amelyeket jelenleg szinte kizárólag a migrációs ügy egyesít. Ezért is küzd Orbán a migrációnak az EP választás központi – neki kedvezően egyetlen – témájává tételéért. 
Európa mai helyzetében azonban az uniónak és – a szélsőséges populistákon kívül – az összes többi európai pártcsaládnak a Trump jelentette kihívásra, a Brexit sokkjára, a kereskedelmi háborúskodás bontakozására és a globálpolitika szaporodó más súlyos problémáira kell válaszolnia. Semmi sem lehetne károsabb, mint az EP kampányban kizárólag a migrációról beszélni és a többi kihívást feledni. 
A V4 jelentőségét és belső kohézióját egyébként jól jellemzi, hogy aznap, amikor Orbán Putyinnal tárgyalt Moszkvában, Trump a Fehér Házban Duda lengyel elnökkel az orosz veszélyről cserélt eszmét. Beszédes kép.
És még egy fontos szempont: a V4 országok aligha fognak komoly szerepet játszani az EP választási kampányban. A négy országot vezető kormányok pártjai négy különböző, egymással súlyosan rivalizáló európai pártcsaládba tartoznak. A 2019-ben alakuló új Európai Parlamentben – elméleti – többségük csak egymás rovására lenne kialakítható.
2018.09.25 06:58