Előfizetés

Ruhát ajándékoznak a legtöbben karácsonyra

Publikálás dátuma
2017.11.22. 16:15
A kép illusztráció. FOTÓ: Shutterstock
Az előző évhez hasonlóan a lakosság 78 százaléka vesz ajándékot karácsonykor, az erre szánt összeg viszont a tavalyi 31 500 forintról 41 300 forintra emelkedhet a Cofidis Hitel Monitor országos reprezentatív kutatás friss adataiból.

A hitelintézet szerdai közleménye szerint a tervezett vásárlásokat 64 százalékban a havi fizetés, 41 százalékban pedig a megtakarítások fedezik. 19 százalék a más célra félretett megtakarításaiból is költ, 4 százalék pedig hitelkártyával fog ajándékvásárláskor fizetni: 2016-ban ezek aránya 12 százalék, valamint 1 százalék volt. A Cofidis a tudatos pénzügyi tervezés mellett az áruhiteleket és a személyi kölcsönöket is ajánlja a vásárlóknak.

A felmérés szerint a legnépszerűbb ajándékok rangsora nem változott tavalyhoz képest. A legtöbben - összesen 49 százaléknyian - ruházati cikkeket és kiegészítőket vennének, szépségápolási termékeket 46 százalék, játékokat és könyveket pedig 37-37 tervez vásárolni. A többi ajándékkategória kissé módosult tavalyhoz képest: márkás ételt és italt 42 százalék helyett csak 33 százalék keres, a háztartási gépek aránya viszont 6 százalékról 9 százalékra, a bútorok és berendezések aránya 3 százalékról 6 százalékra emelkedett.

A legtöbb, csaknem 62 százaléknyi vásárlót továbbra is a bevásárlóközpontok fogadják karácsony előtt - részesedésük tavaly 55 százalék volt -, a hiper- és szupermarketeket 48 százalék, a szaküzleteket 47 százalék keresi föl az ünnepek előtt, magyar webshopokról 42 százalék vásárol. Utóbbiak aránya tavaly 34 százalék volt, míg a külföldi internetes áruházaké 13 százalékról nőtt idén 23 százalékra, vagyis - mint írták - idén várhatóan többen lesznek azok, akik mindkettőn vásárolnak majd.

Az adatokból az is kiderül, hogy egy év alatt 30 százalékról 40 százalékra emelkedett a Black Friday-akciók lehetséges vevőköre, a bővülés elsősorban a férfiak és a 30 év alattiak körében jelentős. Az év végi túlzott vásárlást ezzel együtt az emberek négyötöde el akarja kerülni. 65 százalék ajándék helyett inkább közös élményt adna, 79 százalék pedig az ajándék személyes jellegét tartja fontosnak. Nem szorul háttérbe a környezettudatosság sem, hiszen az adatok szerint 62 százalék újra használja a csomagolópapírokat, 54 százalék pedig kímélné a fenyőfákat.

Emelkedett az adakozók köre is, a 44 százaléknyi adományozó fele az év végén többet adakozik a Cofidis szerint. A tárgyi vagy természetbeni jótékonykodást 61 százalék választaná, az önkéntes munkát viszont csak 8 százalék, pénzt pedig 54 százalék adna. Csepely Fanni viselkedéselemző szerint az adakozás az adományozóra is jótékony hatással van, hiszen nem csupán boldogabb és elégedettebb lesz, de jobb és érettebb személyiségnek is érezheti magát, így rossz tulajdonságait is könnyebben tudja elfogadni - áll a közleményben.

A jótékonykodók 30 százaléka az áruházi élelmiszergyűjtést, 29 százaléka a nehéz sorsú gyerekeket és árvákat, 29 százalékuk pedig a rászorulókat segítené. Az állatotthonokat 20 százalék támogatná. A közlemény idézi a Hangya Közösség Alapítvány vezetőjét, aki szerint ünnepekkor folyamatosan érkeznek a lakossági adományok. Wieden Kriszta hozzátette, hogy karácsony táján az állatvédők is sok felajánlást fogadnak, a kutyák ellátásához szükséges adományokat az ország minden részén szívesen fogadják.

Olcsóbbak lesznek a vasúti e-vonatjegyek

Publikálás dátuma
2017.11.22. 12:20
Fotó: Molnár Ádám
Olcsóbbak lesznek a magyarországi vasúttársaságok e-vonatjegyei decembertől, az automatás vásárlásoknál öt százalékos lesz a kedvezmény, az otthon nyomtatott vagy mobileszközön bemutatott menetjegyeké pedig tíz százalékra nő december 10-től, a MÁV-START egyes járataira 20 százalékkal csökkentheti az e-jegy árakat - közölte a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM)

A személyszállító vasúttársaságok 2013 óta kínálják három százalékkal olcsóbban az otthon nyomtatott vonatjegyeket, a minisztérium jóváhagyásával pedig újabb kedvezményeket vezethetnek be az elektronikus csatornákon értékesített menetjegyekre. A MÁV-START minden ötödik utasa önkiszolgáló rendszerben vásárolja meg menetjegyét - írták.

Az utasok a menetrendváltástól - december 10-től - öt százalékkal olcsóbban vásárolhatják meg vagy vehetik át jegyeiket jegykiadó automatából. A díjcsökkenés nemcsak az alaptarifában, hanem az egyéb kedvezményekre, felárakra is érvényesíthető.

A kinyomtatott vagy mobileszközön bemutatott menetjegyek a jelenlegi három helyett tíz százalékkal lesznek olcsóbbak. Az elővétel lehetőségét a vasúttársaságok már december 8-tól megnyitják.

A szolgáltatók egyes alacsonyabb kihasználtságú járataikra húsz százalékkal olcsóbban kínálhatják az e-vonatjegyeket. A kedvezményes körbe elsősorban az utazási csúcsidőn kívüli, jellemzően hajnalban, késő este, szombaton délután vagy vasárnap délelőtt közlekedő vonatok kerülhetnek be. A vasúti rezsicsökkentésben érintett járatok a menetrendekből egyértelműen azonosíthatóak lesznek. A nagyarányú kedvezménnyel várhatóan a Budapest-Szombathely-Zalaegerszeg, Budapest-Tapolca, Budapest-Nagykanizsa-Keszthely, Budapest-Pécs, Budapest-Sátoraljaújhely-Eger, Budapest-Záhony, Budapest-Lökösháza, Budapest-Szeged viszonylatokon legalább 100 kilométer távolságra közlekedő egyes vonatok utasai élhetnek.

Például egy Miskolcról a fővárosba tartó utas a teljes árú díjhoz képest menetjegyét automatából vásárolva akár több mint 190 forinttal, mobiltelefonján bemutatva mintegy 400 forinttal, csúcsidőn kívüli járatra elektronikus jeggyel felszállva akár 800 forinttal is kevesebbet fizethet egy Intercity vonaton. A kedvezmények kizárólag jegyekre szólnak, bérletvásárlásra nem vehetőek igénybe, de a GYSEV szolgáltatásaira is érvényesek.

A fejlesztési tárca a bevezetés után egy évvel a vasúttársaságokkal közösen értékeli majd a kedvezményrendszer jelentős bővítésének hatásait, eredményeit, mérlegeli az indokolt finomhangolás lehetőségeit - jegyezték meg.

Összefeküdt Brüsszellel a kormány Paksért

Publikálás dátuma
2017.11.22. 09:58
Fotó: Shutterstock
A magyar kormány egy jogilag támadható, példátlan eljárásban vette rá az Európai Bizottságot, hogy az EU elfogadja a paksi bővítési üzlet tender nélküli odaítélését az orosz Roszatomnak – értesült a Népszava.

A botrányos eset – amelynek részleteit ma ismerteti a brüsszeli Politico a Jávor Benedektől megkapott háttérdokumentumok, tárgyalási emlékeztetők és más belső források alapján –, nem csak az Orbán-kabinet számára létfontosságú beruházás elfogadtatása érdekében eszközölt kormányzati húzásokat állítja reflektorfénybe, hanem azt is bemutatja, hogy teljesen hamis az érvelés, miszerint Orbánék harcban állnak Brüsszellel: a Bizottság a jelek szerint az írott európai joggal szembemenő politikai döntést hozott az európai nagytőkét is megrendelésekkel kecsegtető projekt tető alá hozása érdekében.

Jávor 2014 végén tett versenyjogi panaszt az Európai Bizottságnál a beruházási tender elmaradása miatt (az uniós versenyszabályok szerint nem lehet egy harmadik, vagyis EU-n kívüli piaci szereplőt verseny nélkül, az európai szereplők kizárásával beengedni az európai piacra, márpedig a Roszatom esetében ez történt). Az eljárásban a Bizottság végül egy olyan (minden bizonnyal hamis) érvet fogadott el, amely két évvel a vizsgálat elindulása után bukkant fel először. A meggyőzés érdekében ugyanakkor a kormány teljesen kiszolgáltatta a beruházást a külföldi igényeknek, gyakorlatilag lehetetlenné téve, hogy abban a magyar cégeknek bármilyen érdemi szerep jusson.

Az egész egy jókora hazugsággal kezdődött: miután Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin 2014. januárjában Moszkvában titokban aláírta a paksi bővítésről szóló paktumot, idehaza a miniszterelnökséget vezető Lázár János bejelentette: „Brüsszel” mindenről tud, és mindent jóváhagyott. Ebből – mint később kiderült – alig valami volt igaz: a megállapodás azon pontjait, amelyek nyilvánvalóan az uniós jogba ütköznek (a verseny kizárása mellett ilyen az állami támogatásból történő finanszírozás is; végül mindkét ügyben eljárást indított az Európai Bizottság), a kormány nem egyeztette az uniós szervekkel. A még ugyanabban az évben a tender elmaradása miatt indított vizsgálatban a kormány kezdettől az itthoni kommunikációban is hangoztatott érvet képviselte: azért nem írt ki nyílt versenytárgyalást, mert valójában nem új megállapodást kötött, hanem még a Szovjetunióval 1966-ban aláírt nukleáris együttműködési egyezményt hosszabbította meg. Időközben azonban „súgtak” Orbánéknak, hogy ez az érv nem lesz jó, és ha nem találnak ki valami mást, a projekt el fog hasalni Brüsszelben.

Mint emlékezetes, itt jött a képbe Günther Oettinger volt uniós energiaügyi biztos, aki a rendelkezésre álló adatok szerint – az illegális lobbista, Klaus Mangold közvetítésével – azt a tippet adta a magyar kormánynak, hogy hivatkozzanak inkább a technológiai kizárólagosságra, vagyis arra, hogy Paks I-hez illeszkedő reaktorblokkokat kizárólag az oroszok tudnak szállítani. (Később Jávor erről azt nyilatkozta lapunknak, hogy az érvelés több ponton sántít. Egyrészt a tiltott állami támogatásról szóló döntésében maga a Bizottság ismerte el, hogy nincs szó technológiai kizárólagosságról, amikor arra kötelezte Paks II-t, hogy Paks I-től teljes mértékben elválasztva, külön cégként működjön. Másrészt a bővítést előkészítő Teller- és Lévai-projektekben a magyar állam sok milliárd forintot költött a majdani nemzetközi tender megalapozására, konkrét beszállítókat is megnevezett, soha fel sem merült, hogy ne legyen legalább 4-5 cég, amelyeket a tenderre meg lehet hívni a releváns ajánlat reményében. Harmadrészt egyikük, a Westinghouse konkrétan be is jelentette, hogy indulni kívánt a tenderen, a kormány jelzései alapján dolgozott a pályázaton.)

Mindezek nyomán aligha meglepő, hogy az Európai Bizottság igyekezett titokban tartani a végül a tender elhagyását jóváhagyó döntését. A módszer rendkívül szokatlan volt: Lázár 2016. november 16-án jelentette be, hogy megszületett a döntés, a Bizottság jóváhagyta a tender elmaradását, ugyanakkor nem adtak ki róla nyilatkozatot, ás a kormány sem hozta nyilvánosságra az eljárás lezárásáról szóló bizottsági levelet – ma már pontosan értjük, hogy miért.

Hogy mi történt a bizottsági verdikt papírra vetése és eltemetése előtt, azt a Jávor által adatkérések útján megszerzett dokumentumokból lehet utólag rekonstruálni.

Mint a Politico írásából is kiderül, a Bizottság első olvasatban arra az álláspontra helyezkedett, hogy az európai és a magyar jog szerint egyértelműen tendert kellett volna kiírni a legalább 4000 milliárd forintba kerülő beruházásra. Ez a brüsszeli vélemény 2016 tavaszán változott meg radikálisan, amikor derült égből, minden előzmény nélkül megjelent a technológiai kizárólagosság érve az eljárásban. Jávor Benedek szerint ugyanakkor az emlékeztetőkből egyértelműen kiderül: az uniós jogba a technológiai kizárólagosságra való hivatkozás is beleütközik, és ezzel a Bizottság tisztségviselői is tisztában voltak. A brüsszeli illetékesek több lehetséges kimenetelt vázoltak föl.

1. Mivel a tender nélküli megállapodás sérti az uniós jogszabályokat, végig kell vinni a kötelezettségszegési eljárást.

2. Előírják a magyar kormánynak, hogy a beruházás további szakaszában minden beszerzésnek tenderen kell eldőlnie (erről az opcióról maga a Bizottság is kimondja a belső anyagokban, hogy nincs összhangban az európai joggal).

3. A jogon túllépő „politikai hibridmegoldásként” felajánlják, hogy bizonyos feltételekkel (nyílt közbeszerzéseken európai cégeket is beengednek a projektbe) eltekintenek az uniós előírások következetes betartásától.

Az Európai Bizottság és az Orbán-kabinet tárgyalásai nyomán végül a harmadik lehetőséget választották, a kormány pedig kötelezettséget vállat, hogy a Roszatom mostantól „jó fiú” lesz, és a beruházás teljes értékének legalább 55 százalékát tendereztetni fogja. Ezzel kapcsolatban Jávor megjegyezte: ha valóban betartják az 55 százalékos arányt, illúzióvá válik a kormány által folyamatosan hangoztatott 40 százalékos magyar részesedés, hiszen akkor éppen a fővállalkozó-generálivitelező Roszatomnak nem maradna semmi az üzletből. Az EP-képviselő szerint ezzel a veszéllyel a kormány, illetve a Paks II Zrt. is pontosan tisztában van, utóbbi egyenesen attól tart, hogy a tényleges magyar részesedés nem fogja túllépni az 5 százalékot, így a hazai gazdaságra semmilyen érdemleges pozitív hatása nem lesz. (Jávor itt arra a lapunkhoz is eljutott információra utal, amely szerint reálisan 5 százalékra tehető a magyar beszállítók által elérhető részesedés, és ezt próbálják meg adminisztratív trükkökkel – a Roszatom-csoport cégei által alapított magyar leányvállalatokkal – 10 százalék körüli értékre feltornázni.)

A Politico cikkében idézett dokumentumok „globális politikai megoldásnak” nevezik a döntést, amely politikai alapon született, és utólag próbáltak hozzá jogi talapzatot fabrikálni (ez magyarázza a döntés publikálását megelőző hosszas időhúzást). A „globális politikai megoldás” azt jelenti, hogy az alvállalkozók kiválasztásánál be kell tartani azokat a tendereztetési szabályokat, amelyeket a Roszatom kiválasztásánál megszegtek. Jávor szerint ez olyan, mintha egy autóst elkapnának, amint a piroson áthajt, és arra az ígéretre, hogy a többi lámpánál majd kivárja a zöldet, a rendőr elengedné. Az írásban megszólaltatják a Roszatom egyik versenytársának a Westinghouse-nak az illetékesét is, aki azt mondja: a magyar kormánnyal folyamatosan egyeztetve készültek a paksi bővítési tender kiírására, és soha senki nem jelezte nekik, hogy csak az oroszok tudnak megfelelni a feltételeknek. A papírok szerint a Bizottság illetékesei ki is mondták: annak, hogy más szolgáltatók képesek-e teljesíteni a paksi bővítés műszaki feltételeit, éppen egy nemzetközi tenderben kellett volna kiderülniük, különösen annak ismeretében, hogy az eljárás korábbi szakaszában a kormány is azt állította, több megfelelő jelentkező is van. 

Egy 2016. április 22-i ülés jegyzőkönyvében szó szerint az szerepel: „a magyar fél nem tudott valódi technikai érveket előterjeszteni, amelyek igazolják, hogy csak a Roszatom tudja teljesíteni a szerződést, a magyarok által felvetett jelenlegi érvek elsősorban kereskedelmi jellegűek”. Ez viszont azt jelenti, hogy a technológiai kizárólagosság érve nem volt valós, amiről a Bizottság is tudott. A Politico cikkében arra is céloznak, hogy a brüsszeli engedékenységnek (a nyugat-európai cégeknek felajánlott részvételen túl) más oka is volt: a tárgyalásokkal párhuzamosan zajlott a magyar kvótanépszavazás kampánya, amit az Orbán-kormány tudatosan időzített a Paks II ügyében akadékoskodó Európai Bizottság megpuhítására. Vagyis a húszmilliárdos kampánnyal felhergelt magyar választókat a kormány eszközként használta annak érdekében, hogy a Bizottsággal el tudja fogadtatni a szabálytalan paksi üzletet.