Bayer: a nemzet 1100 éves története igazi sikersztori

Publikálás dátuma
2017.11.23 19:29
Fotók: Tóth Gergő
Fotó: /

„A magyar megmaradás emlékművét látnám szívesen” - válaszolta Bayer Zsolt író, publicista arra a kérdésre, hogy milyen szobor, emlékmű létrejöttének örülne. Bayer Zsolt Schmidt Mária történésszel, a Terror Háza Múzeum főigazgatójával és L. Simon László, a 2015. novembere és 2016. júliusa között a Miniszterelnökség kulturális örökségvédelemért és kiemelt kulturális beruházásokért felelős államtitkárával beszélgetett az Emlékhelyek, emlékművek, köztéri alkotások - újraírt narratívák az emlékezetpolitikában című kerekasztal-beszélgetésen.

Schmidt Mária a Donáth-szobrot szeretné felállítani. (Az 1947-ben kivégzett, a II. világháború előtt és idején vállalt politikai szerepe miatt vitatott Donáth György mellszobrát Budapesten, az Üllői út és a Páva utca sarkán, alig néhány méterre a Holokauszt Emlékközponttól akarták felavatni. Az avatást antirasszista demonstrálók megakadályozták.)

L. Simon László - , aki nem nyitna vitát a Miska huszár szoborról - elmondta : „miután annyi balhét szenvedtem el, inkább passzolom a kérdést”.

A másfél órás beszélgetésen nagyon rövid ideig esett szó a rengeteg vitát kiváltott és az elmúlt hét év egyik szimbólumaként is tekintett Szabadság téri emlékműről, amellyel kapcsolatban L. Simon László egyrészt Kállay Miklós, Magyarország 1942-44 közötti miniszterelnökének emlékiratait ajánlotta, másrészt arról beszélt, hogy a vita valójában álvita volt, amelynek során az ellentábor igyekezett úgy beállítani őket, mintha a holokauszthoz való viszonyuk más lenne. Viszont a Jobbikkal összeboruló baloldali képviselők figyelmébe ajánlotta a Jobbik politikusa emlékmű gyalázását, amit Pauer Gyula Dunaparti alkotásánál követett el.

Hosszan hallhattuk azonban a résztvevők véleményét az Egyesült Államokban, Lee tábornok szobrával kapcsolatosan zajló vitákról, a franciaországi II. Szent János Pál pápáról készült szoborról, amelynek keresztjét törvényellenesnek nevezte és lebontásra ítélte egy francia bíróság; és Bayer Zsolttól megtudhattuk azt is, hogy „a románoknak mérhetetlen kisebbségi komplexusuk van a magyarokkal szemben”, amit az is bizonyít, hogy ahol magyar református vagy katolikus templom áll, oda egy nagyobb ortodox templomot építenek.

Schmidt Mária a nyelv fontosságára hívta fel a figyelmet, példaként az iszlamofóbia-keresztényellenes kifejezések közötti különbséget említve, Bayer Zsolt pedig a franciákat nevezte tudathasadásos nemzetnek amiatt, hogy legnagyobb ünnepük a nagy francia forradalom, és szerinte az sem volt véletlen, hogy a bolsevikok a jakobinusokat tekintették elődeiknek.

L. Simon László a székesfehérvári Hóman-szoborral kapcsolatos kálváriáját említette. (Két és fél évvel ezelőtt Hóman Bálint szobrának felállításáról döntött a székesfehérvári közgyűlés. Ám jelentős tiltakozás bontakozott ki, mert a kultúrpolitikus, történész az 1939 és 1942 közötti Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere volt, majd Szálasi hatalomra kerülését követően a parlament tagja maradt, és azt megelőzően részt vett a zsidótörvények parlamenti előkészítésében, így végül a nevét viselő alapítvány elállt a szoborállítás szándékától.)

A volt államtitkár felvetésére Bayer Zsolt a „Miért mindig nekünk nem jár megbocsátás?” kérdéssel reagált. Schmidt Mária szerint pedig nem normális dolog, hogy még mindig az számít, hogy a II. világháborút ki nyerte meg és kik a vesztesei.

Bayer Zsolttól megtudhattuk, hogy „a nyugati civilizációkban a magát liberálisnak nevező értelmiség, aki életében egyetlen egy fontos és releváns mondatot nem mondott ki az elmúlt 30 évben semmiről, viszont hősiesen küzd nem létező ügyekért. És akkor a genderbe már nem is megyünk bele. Hogyha a liberalizmusból az lett, hogy 52-féle nemi identitás van, ez az autósztráda a végső pusztulásba.”

Beszéltek a Magyarországot és Lengyelországot támadó Európai Uniós támadásokról és arról, hogy Schmidt Mária szerint ezek ideológiai viták azért, hogy ne lehessen kimondani, hogy a kereszténység és a nemzeti identitás pozitív dolog. És szó esett arról, hogy öntudatosabbnak kell lennünk, ahogy Bayer Zsolt fogalmazott: „Nem méltóztattunk kipusztulni 1100 év alatt. Ideje lenne, hogy elkezdjünk úgy nézni magunkra, mint arra a nemzetre, amelynek 1100 éves története igazi sikersztori. És ha ezt elő lehetne segíteni egy magyar megmaradás emlékművel, azt látnám a legszívesebben.”

Szerző
2017.11.23 19:29

Többen meghaltak, miután tűz ütött ki egy bangladesi nyomornegyedben

Publikálás dátuma
2019.02.17 16:28

Fotó: AFP/ STR
Legkevesebb kilenc ember életét vesztette és 50-en megsérültek, 200 viskóban keletkezett kár.
Legkevesebb kilenc ember, köztük egy család négy tagja életét vesztette, miután tűz keletkezett a bangladesi Csittagong nyomornegyedében. A hatóságok közlése szerint 50-en megsérültek – írja a BBC. A tüzet egy rövidzárlat okozhatta, de a pontos körülményeket még szakértők vizsgálják. A lángok helyi idő szerint hajnali fél 4-kor csaphattak fel, és mintegy 200 viskóban keletkezett kár. A tűzoltók körülbelül 5 órán át próbálták megfékezni a tüzet.
2019.02.17 16:28

A színkeverés mesterei a Müpában

Publikálás dátuma
2019.02.17 15:49

Fotó: Müpa/
A kiváló kölni zenekar kivételesen bőkezűen bánt a hangszínekkel mind Mendelssohn, mind Mahler művének előadása során.
Isabelle Faust Kurtág Doloroso című művét játszotta ráadásként, ezzel tovább erősítette a kontúrjait annak a képnek, amit a versenymű előadójaként rajzolt fel magáról. Megmutatta ismét, hogy a hegedülésben a hangszeres játék csak eszköz, a lényeg, hogy értékes műveket játsszunk, a bennük rejlő gondolatokra irányítva a figyelmet. A német hegedűs a rá jellemező technikai fölénnyel szólaltatta meg Mendelssohn közismert dallamait is, ez, és a szintén sokszor hangoztatott elmélyült előadásmódja azonban arányban állt egymással, utóbbi nem telepedett rá a műre. Az első tétel fülbemászó dallamait, a lassútétel melankóliáját, a zárótétel könnyedségét a helyén kezelte, szép és elismerésre méltó olvasatát kivitelezve a darabnak. Már itt kiderült, a Gürzenich zenekar átlagon felüli képességekkel rendelkezik a hangszínek kikeverése terén: sokszor hívta fel legalább olyan erővel fel magára a figyelmet, mint a szólista.
A zenekar messzire nyúló hagyományokkal rendelkezik, ők mutatták be 1904-ben a Mahler szimfóniát is a szerző vezényletével. François-Xavier Roth négy éve áll a zenekar élén, és úgy tűnik, nem nyúlt mellé a város, amikor zeneigazgatónak választotta – ő az opera vezetőkarmestere is – az egykori fuvolistát. Olyan forradalmi tett is fűződik nevéhez, mint Sztravinszkij Tavaszi áldozatának korabeli hangszereken való előadása, a mű bemutatójának százéves évfordulója tiszteletére hat évvel ezelőtt. Ilyenkor persze el kell hagyni a Roger Norrington által sokszor kárhoztatott vibrátózást, vagy legalább is korlátok közé kell szorítani, hogy az általa „hollywoodi glamournak" nevezett megszólalási mód ne telepedjen rá hangzásra. Ez az olyan csillogó-villogó mai hangszerek használatakor is fontos, mint amilyenekkel most ült ki a színpadra a zenekar, mert ez kell ahhoz, hogy Mahler néha kegyetlenül metsző szólamai kiteljesedhessenek. Kiváló volt a rézfúvós szekció, ha szólózni, ha együttesen harsogni (nem harsánykodni) kellett, de nem maradtak el tőlük a fuvolások, klarinétosok, oboások és a fagottosok sem. Olyan szintű zenekari munka volt ez, ami már önmagában is sikerre ítéli egy olyan hatalmas - majd hetven perces - bonyolult mű előadását, mint az 5. szimfónia. Nehézségekkel teli utat kell bejárniuk a zenészeknek, az első tétel kezdő trombitaszólójától,a gunyoros gyászindulótól, a szerelmi vallomásként írt Adagiettón, és a többi tételen keresztül a zárótétel kontrapunktikus forgatagán át az utolsó hangig. Ha egy zenekar képes ezt a gazdagságot a maga teljességében, hiányosságok nélkül bemutatni, már nagyon sokat tett az élményért. De a kölniek ennél szerencsére jóval többre voltak képesek, a hangszíneik sokszor önálló előadói alkotóeszköznek tűntek. François-Xavier Roth csak azt a kérlelhetetlen élességet nem tudta hozni, ami a legjobb előadásainak sajátja. Hiányzott az a bizonyos életigenlés, ami az Alma Mahler iránti szerelem tükröződése, ami a sokszor kegyetlen hangzások után sejlik fel. E kettősséget kontúrosabban lehetett volna érzékeltetni. Infó: Mahler 5. szimfónia Isabelle Faust hegedű Gürzenich Zenekar Karmester: François-Xavier Roth Február 15. Müpa 
2019.02.17 15:49