Tilos a "hanghatásokkal járó kütyük használata" a német parlamentben

Nemkívánatos a twitterezés és a szelfizés a német szövetségi parlament (Bundestag) üléstermében - figyelmeztette a képviselőket Wolfgang Schäuble elnök német lapok pénteki jelentései szerint.

A parlamenti elnök a képviselőknek írt levelében kiemelte, hogy a fényképezésre, Twitter-bejegyzések írására vagy a plenáris vitákról szóló egyéb típusú hírek terjesztésére szolgáló készülékek használata az ülésteremben nem méltó a Bundestaghoz. Az ilyen tevékenység "illetlen, és ezért nemkívánatos" - írta Wolfgang Schäuble, aki valószínűleg azért írt levelet az ügyben a képviselőknek, mert a hétfőn tartott első rendes ülésen igen sokan készítettek fényképeket.

Az elnök felidézte a technikai eszközök használatát szabályozó előírásokat, amelyek alapján az ülésteremben "csak visszafogottan és a plenáris vitákhoz illő módon" szabad használni készülékeket, "különösen mobiltelefonokat és táblagépeket".

Mindazon eszközök használata pedig tilos, amelyeket a képviselők előtti padokra kell állítani és felnyitni, és amelyek működtetése hanghatásokkal jár, ami "különösen a laptop számítógépekre" vonatkozik - áll a levélben. Több lap kiemelte, hogy a hétfői ülés levezetésében közreműködő egyik alelnöknek, Wolfgang Kubickinek, a liberális Szabad Demokrata Párt (FDP) politikusának meg kellett szakítania a vitát, hogy figyelmeztessen két újonc FDP-s képviselőt arra, hogy nem szabad az ülésteremben fényképezni. A jobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) egyik képviselője pedig olyan fényképeket tett közzé a Twitteren, amelyeken kizárólag üres székeket lehet látni, amivel az sugallta, hogy a képviselők nem veszik komolyan a munkájukat, holott a Bundestag 709 tagja közül alig néhányan hiányoztak az ülésről.

Ugyanakkor számos képviselő bírálta az elnök lépését. A twitterezés ügyében "nem ez volt az utolsó szó" - Twitter oldalán Dorothee Bär, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) politikusa, a közlekedési és digitális infrastuktúráért felelős minisztérium államtitkára. (MTI)

Szerző

Sört ide, vau! - A legkutyabarátabb kocsma díja gazdára talált

Publikálás dátuma
2017.11.24. 10:19
Forrás: Euronews/Videó
Rodney kutya olyan magabiztosan szalad be egy angliai kocsmába, mintha az övé lenne. Ami tulajdonképpen majdnem igaz is. Ha nem is az övé, de a gazdájáé a legkutyabarátabb pub egész Nagy-Britanniában - tudósít az Euronews.

A Fox and Hounds (vagyis a Róka és kopók) nevű kocsma a dél-angliai Berkshire-ben található. A szavazatok alapján ez nyerte el a hivatalos Kutyabarát Pub 2017-díjat. Itt tényleg minden a négylábúak kényelmét szolgálja.

Forrás: Facebook

Forrás: Facebook

Még a bárpulthoz is fölülhetnek. - Ingyen adunk kutyatápot a bárpultnál, de van kutyaágy, törölköző, sőt kutyajégkrém is – mesélte a tulajdonos, Jane Tilsley. – Ha nincs kutyád, kölcsönadom Rodney-t – tette hozzá.

A tudósítást itt megnézhetik. 

Szerző

Zalán Tibor tűnődései

Publikálás dátuma
2017.11.24. 06:48

A tárca nagyon szigorú, pontosságot követelő műfaj. Csak látszólag könnyű olyan kisesszét írni, amelyben a szerző konkrét témából, jelenségből bontakoztat ki egy fajsúlyos megállapítást. Zalán Tibor új kötetében, amelynek B2-páholy – Tűnődések a belső oldalon a címe, pontosan ezt teszi könnyed, néha humoros hangvételben.

A kötet a József Attila-díjas szerző Napút folyóiratban közölt esszéit – némileg (újra)szerkesztett formában – kínálja. Talán a töprengések lenne a legtalálóbb kifejezés, amivel ezeket az átlagosan másfél oldalas írásokat illetni lehetne. Többségük ugyanakkor pontosan megfelel a fent vázlatosan tárgyalt követelményeknek, csupán a helyenként feltűnő csipetnyi modorosság, és a három pont (írásjel) gyakori felbukkanása hat bizonyos fokig zavaróan. A felvetett témák megmosolyogtatóan hétköznapiak. Ilyen a visszatérő értekezés a színházról (velősen: az, ami ma színház, nem annyira jó), a haiku műfajáról („…a minden kis üres folyóirat-felületet beszóró-bemászó, sok haikunak tetsző háromsorosból hiányzik az a többlet, amit megszenvedésnek, akár megszenvedettségnek hívunk”), a humor átalakulásáról, eltűnéséről (embereket ránt le, ahelyett, hogy minőségileg szórakoztatna).

Az igazán érdekes írások önéletrajzi villanások. Emléktöredékek az agyondohányzott hangú Nemes Nagy Ágnesről, a felnőttként gyermekien viselkedő Weöres Sándorról, a haikut telefonba olvasó Fodor Ákosról, az irodalmi közvélemény által elfedettekről (Ilia Mihály, Sziveri János). Szinte az összes történetben meghatározó szerepe van annak, hogy a szerző nehezen éli meg a dolgok változását, aggodalmát pedig szépen festi le egy metaforával, amelyben az abonyi téglagyár kéményének lebontásán keresztül mutatja meg, mennyire nincsen számára valós átjáró a jelenbe. Néhány írás nagyon is aktuális, megfontolandó üzenetet ad: az, hogy a mai magyar társadalom tér nélkülivé vált, legalább olyan sommás, de igaz kijelentés, mint az, hogy a magyar már nevetni is elfelejtett.

Zalán írásai pillanatnyi szórakozást nyújtanak, de annak minőségit, nem véletlenül oktat például tárcaírást a bölcsészkaron. A Kossuth-díjas képzőművész, Kovács Péter rajzai pedig szépen helyt állnak a kis kötetben.

Szerző