Csákvári Géza;

Társadalom;film;Antal Nimród;Viszkis;Ambrus Attila;

2017-11-25 06:47:00

Van-e olyan, hogy jófiú?

Tizennégy évvel a Kontroll sikere után ismét Magyarországon forgatott Antal Nimród, méghozzá Ambrus Attila életéről. A rendező elismeri: a Viszkis nem jófiú – de tulajdonképpen ki az?

- A nyomozó karaktere A Viszkisben mintha a nép hangja lenne. Felteszi azokat a kérdéseket, amelyek folyamatosan jelen vannak a közbeszédben.

- A forgatókönyv első változatának elkészültekor a nyomozónak sokkal kisebb volt a szerepe, a későbbi draftokban vált egyre meghatározóbbá a karakter. Ekkor döntöttem úgy, hogy a rendőr képviselje azokat a kérdéseket, amelyeket a Viszkis életútjával kapcsolatosan a média vagy akár a társadalom feltesz. Ugyanakkor fontos volt, hogy megmutassuk a figura szétesésének okait: noha a nyomozó soha nem volt jelen Ambrus rablásainál, közvetve folyamatosan kárt okozott neki, tönkretette az életét. Izgalmas kérdés, hogy miként tudod kezelni a saját profizmusodon belül a bűnüldözési folyamattal járó érzelmeket, inzultusokat. Mennyire engeded, hogy az érzelmeid befolyásolják a kihallgatást?

- Akkor a nyomozó fiktív karakter?

Igen. Hangsúlyozom: nem akartam a rendőrséggel szemben inkorrekt lenni, hiszen ez az intézmény is áldozata volt a változó időknek. Egy negyven éven át fennállt rendszer után alkalmazkodni kellett a megváltozott politikai szcénához és az erősen átalakuló társadalomhoz. A Viszkis modern rabló volt, akire a magyar rendőrség nem volt felkészülve. A régi és az új harca is meghatározó eleme a történetnek.

- Akár egy klasszikus film noirban, A Viszkisben sincs senki, aki becsületes, még a rendőr, sőt Ambrus barátnője sem az.

- Általában azok az emberek rendelkeznek a legnagyobb titkokkal, akik valamiféle morális eszméket lobogtatva felsőbbrendűként minősítenek másokat, ők nem szeretnék, hogy mocskos tetteikről tudomást szerezzen a világ. Emiatt nagyon fura számomra, mikor emberek ítélkeznek egymás felett. Mindannyiunknak megvannak a magunk hibái és bűnei. Akik erkölcsi tótumfaktumnak állítják be magukat, azok egyszerűen hazudnak. Szóval: adott egy bankrabló. Pisztolyt szegezett nőkre, huszonkilenc fegyveres rablást vitt véghez Budapesten, egyértelműen nem jófiú. A kérdés: van-e olyan egyáltalán, hogy jófiú?

- Akkor ezért szeretjük a filmekben ábrázolt gonoszt?

- A franciától az amerikain keresztül egészen az ázsiai moziig mindenhol szeretik a gonoszt – a rabló-pandúr szembenállás örök témája a filmtörténetnek. Az átlagember próbál biztonságos és kényelmes életet kialakítani magának: nem fog pisztolyt és nem megy be vele a bankba. De vonzódunk a tőlünk távoli dolgokhoz és helyzetekhez. Miért imádjuk a sci-fit? Mert valószínűleg sosem leszünk űrhajósok. Ugyanez a helyzet a bankrablós filmekkel: mi nem fogyunk majd fegyvert senkire, de azért mégiscsak izgalmas betekintést nyerni ebbe a világba. Az ember kíváncsi állatfaj.

- A Viszkisben Ambrus Attila az első postarablásnál elég sokat bénázik. Ez ő mesélte így vagy ön?

- Erről nem egyeztettünk, de biztos vagyok abban, hogy bénázott – egy új karriernek állt neki abban a pillanatban. Az újságíró, aki első interjúját készíti, nem biztos, hogy élete művét írja, de mondhattam volna akár filmkészítőt is. Rendezőként szerettem volna, hogy legyen egy íve annak, aminek ő a mestere lett: a végén már nem úgy ment be a bankba, hogy kérem szépen ideadni a pénzt.

- A társadalomkritikát a filmben Ambrus barátnőjének, Katának a szülei szolgáltatják egy idillikusnak induló családi vacsorán.

- Van egy klasszikus elképzelés az ideális családról: anya, apa, gyerekek – és a nagy harmónia mindenütt. Manapság a valóságban ez a képlet sokkal bonyolultabb, az értékek megváltoztak, számos fragmentált család létezik. Visszatérnék ahhoz, amit korábban az ítélkezésről mondtam: „a mi jobbak vagyunk, mások vagyunk, te csak egy román vagy, nem is erdélyi magyar” szlogenek a mai napig aktuálisak. Ambrus Attila egy ideig meg akart felelni, de túl sokszor hallotta, a „te nem vagy közénk való” frázist. Ezt az érzést pedig én is át tudom érezni: ingázom két ország között, az én szüleim is elváltak, és mindig is szembesültem azzal a váddal, hogy ez a gyerek egy kicsit furcsa. Kívülállónak lenni borzalmas érzés, amit nem lehet elfelejteni. Sem a magyarok, sem az amerikaiak nem fogadnak el, nem vagyok az elit tagja, de azért a legalja sem. Sokan megpróbálnak engem elhelyezni, miközben én sem tudom, hogy ki vagyok igazából. Akkor hogyan tudhatná ezt más? Ambrus Attila sokak szemében csak egy rohadt bűnöző, de jogi értelemben ezt a szót nem lehet rá használni, hiszen a büntetést leülte és már új életet épített fel.

- Mit szólt ahhoz, hogy Ambrus Attila egy tévéinterjúban azt mondta: azért lehetett ő a modern Rózsa Sándor, mert a politikusaink kvázi még nagyobb rablók?

- Juszt László A Viszkis premierjén Bertolt Brechtet idézte: mi egy bankrablás magához a bankalapításhoz képes?

- A film vizuális felépítése elképesztően dinamikus, mindig mozog valami a képkompozícióban.

- Minden forgatás előtt storyboardot készítek, most sem volt ez másképp. Tudtam, hogy A Viszkist dús filmként képzelem el: egy ilyen műfajú alkotásnál nem szabad sokáig leülni vagy agyalni – az okoskodás a tett a halála. Arra törekedtem: minél több vizuális motivációval, vizuális montázzsal olyan tempót tudjak diktálni, amely élvezhető produktumot eredményez. A filmkészítés tulajdonképpen játék az idővel: mire érdemes feláldozni azt? A korábban említett vacsora-, vagy a a hullámvasutas jelenetet ugyanúgy fél napig tartott leforgatni, miközben az előbbi több mint négy perc lett a filmben, míg az utóbbi mondjuk öt másodperc. De ugyanolyan fontos mind a kettő: a hullámvasút a dinamikája miatt és azért is, mert meghatározó karakterpillanat. A Viszkis ekkor kezdi érezni a rá nehezedő nyomást, miközben mindenki mulat körülötte. Imádom használni a kontrasztot: amikor egy nagyon vidám társaságban egy ember lelkében dúl a küzdelem. Ilyen volt például Csányi Sándor, azaz Bulcsú esete is a Kontroll metróbulijában, amely a végkifejletet is előkészítette. Az én tudatalattim szerette volna, hogy benne legyen a hullámvasút a filmben. Nem lehet tudni, mi lesz a sorsa, pedig a Vidámpark nagyon fontos része a nyolcvanas és kilencvenes évek Magyarországának – így az én életemnek is.

- Mennyire tartja szerzői filmnek A Viszkist?

- Abszolúte annak tartom, ugyanaz az iskola, mint a Kontroll. Tudom, az Index például nem így gondolja, de a kritikus véleménye egy a sok közül. Nem látta a mélységet. Gondolom, elképzelt egy filmet, és nem azt kapta, amire számított. És meg láttam csomó olyan mély filmet, amely totális kamu volt. Az, hogy A Viszkis szimpla akciófilm lenne, teljesen fals. A forgalmazó igyekszik így eladni, de szerintem sokkal inkább dráma. Arról, hogy jó film-e vagy sem, döntsenek a nézők. Magyarországon különbséget tesznek művész- és szórakoztató film között – az én kedvenceim a kettő között mozognak.

- Korábban azt mondta: az ördögtől is elfogadja a pénzt, ha filmre kapja. Még tartja ezt a véleményét?

- Hogyne tartanám: én nem látok különbséget a tekintetben, hogy Amerikában vagy Magyarországon pályázok pénzért. A film létrejötte esetén édes mindegy, ki finanszírozza, az alkotás a fontos. Ugyanakkor a politikát Magyarországon mindenbe bele akarják tolni, tudni akarják rólad, hogy melyik „törzsbe” tartozol. Szerintem mi, emberek, ennél sokkal bonyolultabbak vagyunk. Nekem vannak liberális gondolataim és érzéseim, de vannak konzervatívabbak is. Nem tartozom egyik oldalhoz sem, nem vagyok senkinek sem az embere, csak azzal szeretnék foglalkozni, hogy filmeket készítsek. Nem a felesleges zajokkal.