Királyi esküvő elé néz Anglia

Publikálás dátuma
2017.11.28 06:38
Fotó: AFP/Daniel Leal-Olivas
Fotó: /

Harry herceg eljegyezte amerikai barátnőjét, Meghan Markle-t. A baljóslatú Brexit-tárgyalások árnyékában hangulatjavító hírként fogadta hétfőn a brit közvélemény ezt a régen várt hivatalos bejelentést. A brit trónöröklés rendjében az ötödik helyen álló 33 éves Harry már november elején eljegyezte a színésznőt, akit egy éve ismert meg, de a Károly herceget és fiait képviselő Clarence House most látta elérkezettnek az időt a tájékoztatásra. A rövid közlemény arra is kitér, hogy a jövő év tavaszára tervezett esküvő után a pár a Kensington Palota részét képező Nottingham Cottage-ban fog élni.

Brit lapértesülések szerint a Downing Street 10. már múlt hét óta „tűkön ült”, állítólagosan átszervezve Theresa May programját, hogy a parlamentben adhassa hírül az újabb királyi frigy tervét. A kormányfő valóban gyorsan reagálva „gratulált melegen” az ifjú párnak, hozzátéve: „Óriási ünnep ez az egymást szerető két embernek. Magam, a kormány és az egész ország nevében sok boldogságot kívánok nekik közös jövőjükhöz”. Nyilvánvalóan hasonló szellemben fejezte ki „túláradó boldogságát” a királynő és Fülöp edinburghi herceg, akik múlt héten ünnepelték hetvenedik házassági évfordulójukat, így sok hasznos tanáccsal láthatják el unokájukat a hosszú, boldog együttélés titkairól.

Ha hinni lehet a brit sajtónak, bátyjához, Vilmos herceghez hasonlóan Harry is 1997-ben elhunyt édesanyjuk, Diana walesi hercegnő emlékét őrző, egy brossából származó gyémántokkal ékesített gyűrűvel jegyezte el Meghan Markle-t. Míg az idejét hivatásos katonai pályafutásának befejezése óta jótékonysági és udvari tevékenységgel töltő Harry herceg élete születése óta nyitott könyv, Meghan Markle-ről máig viszonylag keveset tudnak az alattvalók. Az afro-amerikai édesanyától és fehér édesapától származó, gyökerekkel rendelkező, sokoldalú képzettséggel rendelkező, Torontóban élő új királyi családtag színésznőként leginkább Rachel Zane szerepéről híres a Suits (Briliáns elmék) című sorozatban. Már bezárt életmód-blogjával, a The TIG-gel éppúgy ismertté tette magát, mint feminista, környezet- és állatvédelmi ügyek felkarolásával.

2017.11.28 06:38

Újabb veszélyes atomreaktort állít le Belgium

Publikálás dátuma
2018.09.26 12:42
Tihange
Fotó: BELGA MAG / BELGA/ Jean-Marc Quinet
A hétből immár a hatodik atomerőművi reaktort állítja le ideiglenesen Belgium. Az ország szomszédjaitól vesz áramot, de így is sor kerülhet kimaradásokra. 2025-re végleg megszabadulnának az atomenergiától.
A francia Engie nevű áramszolgáltató pénteken jelentette be, hogy az ősszel leállítja az ország keleti felében, Tihange mellett található atomerőművének 2-es reaktorát, és szeptember végén nem indítja újra a 3-as reaktorát a kiszolgáló épületek falán észlelt repedések miatt - írja az MTI.
Marie Christine Marghem belga energiaügyi, környezetvédelmi és fenntartható fejlődésért felelős miniszter keddi tájékoztatása szerint a tihange-i erőmű 1-es reaktorát is leállítják október 20. és november 29. között karbantartás miatt, így ez az erőmű ebben az időszakban nem üzemel.
Elmondta, mivel az észak-belgiumi, négy reaktorral rendelkező Doel mellett található erőműben csak a 3-as blokk fog üzemelni, ez nem lesz képes elegendő áramot termelni az ország ellátásához, ezért Belgium a szomszédos országokhoz fordul segítségért. A La Libre Belgique napilap információi szerint
elképzelhető azonban, hogy novemberben az ország egészét érintő, tervezett áramkimaradások lesznek.
Az áramszolgáltatás megszakítása tartományonként, településenként és kerületenként eltérő időpontokban, elsősorban az esti időszakban várható.
A tihange-i erőmű 2-es blokkját október végén állítják le, a reaktor június elsején indulhat újra leghamarabb. A 3-as blokkot március végén állították le, és szeptember végén kellett volna újraindítani, de az észlelt hibák miatt ezt jövő májusra halasztották.
A tihange-i 2-es blokkot 2023-ban tervezi végleg leállítani Belgium. A Doel 3-as blokkot 2022-ben, a többi öt reaktort pedig 2025-ben kapcsolnák le. Egy 2009-ben hozott kormánydöntés értelmében
2025-ig bezárják az összes nukleáris reaktort az országban.
A jogszabály szerint 40 évi használat után minden reaktort végleg le kell állítani, újakat pedig tilos építeni.
2018.09.26 12:42

Távoli álom a független Kurdisztán

Publikálás dátuma
2018.09.26 12:00
Tavaly szeptember 25-én a függetlenségi referendumon 93 százalék mondott igent
Fotó: AFP/ AHMAD AL-RUBAYE
Egy évvel a népszavazás után most az iraki kurdok lehetnek a királycsinálók a csak kínkeservvel formálódó bagdadi kormányban.
Egy év telt el azóta, hogy iraki Kurdisztánban több mint 72 százalékos részvétel mellett majd 93 százalék a függetlenség mellett voksolt a népszavazáson. Az ünneplés és ez eufória már régen a múlté. Szinte azon nyomban eltörölték az elszakadási törekvéseket szétzúzó iraki kormányerők és síita milíciák, no meg a nagyhatalmak ellentétes érdekei. Majd az Iszlám Állam legyőzésével lassan tovatűnt a nemzetközi figyelem is: feledésbe merült a terroristák egyik legádázabb ellenfelének, a kurd hadseregnek, a pesmergának a hősiessége. Ám az iraki kurdok nem felejtenek.  „A népszavazás eredményét már soha nem lehet megsemmisíteni, hiszen hárommillió ember mondott igent a függetlenségre. Terítéken van az is, hogy a referendum dátumát nemzeti ünnepnappá nyilvánítsák. De az igazi kérdés most az, hogy mire megyünk a tárgyalásokkal Bagdaddal?” - számolt be az első évfordulón uralkodó hangulatról lapunknak Raouf Hallo, Magyarországon is élő kurd újságíró. Elmondása szerint ugyanakkor mára jórészt normalizálódott a helyzet, már a fizetések egy része is megérkezik Bagdadból, és végre beindult a gazdasági növekedés. „Az iraki csapatok még mindig jelen vannak, de komoly tárgyalások folynak arról, hogy bizonyos területeket, - köztük az olajban gazdag Kirkuk városát - visszaadnak a pesmergának, vagy legalábbis közös felügyelet alá helyeznek. Mióta ugyanis a kurd erők kivonultak, a helyükre érkező síita milíciák és a lakosság ellen ismét megszaporodtak a terrortámadások. Mindennaposak a gyilkosságok és az emberrablás” - írta le az egy éve még polgárháború kirobbanásával fenyegető iraki-kurd szembenállást. Majd hozzátette, tudomása szerint még némely szunnita arab törzsek is a pesmerga visszatérését követelik, hiszen nekik már megvan a helyismeretük, ismerik azokat az utakat és barlangokat, melyeket a terroristák használhatnak. „Kurdisztán belseje egyébként teljesen biztonságos. Olyannyira, hogy magyar hallgatók Erbíl határában mindenféle védelem nélkül régészettel foglalkoznak” - nyugtatott a biztonsági helyzettel kapcsolatban.      Raouf Hallo úgy vélte, hogy Erbíl és Bagdad vitája a politikai megoldás felé mozdul el. Derűlátásában komoly szerepe lehet annak is, hogy a májusi iraki választásokon senki sem szerzett többséget. A 329-ból 54 mandátumot söpört be Muktada asz-Szadr síita hitszónok alakulata, mögötte 48 hellyel második helyen az ugyancsak főként síitákat tömörítő, erősen Iránhoz húzó Hadi al-Amiri végzett. Az Egyesült Államok nem hivatalos favoritja, az eddigi miniszterelnök, Haider al-Abádi pártja viszont leszerepelt, csak 42 mandátumot szerzett. A parlamentbe jutó vallásilag is etnikailag is megosztott, tucatnyinál is több párt végeláthatatlan tárgyalásokba kezdett, így az országban azóta sem alakult kormány.  Az alkudozás most mégis elmozdulhat a holtpontról, miután Hadi al-Amiri bejelentette, hogy visszavonja miniszterelnök-jelöltségét, és kész a tárgyalásokra asz-Szadrral. A meccs azért még nem teljesen lejátszott. A magát független nacionalistának valló asz-Szadr - aki egyébként nem jelöltette magát miniszterelnöknek - ugyanis kampányában keményen bírálta az Egyesült Államokat, mi több, még a 2003-as amerikai beavatkozás után azon milíciák egyik vezetője volt, melyek a legkeményebben támadták az amerikai csapatokat. A hitszónok ráadásul hosszú időt töltött Iránban, és most már ugyan állítása szerint szabadulna a perzsa befolyástól is, múltját és kapcsolatait nem tudja eltörölni. James Mattis amerikai védelmi miniszter - aki ráadásul 2003 után Irakban szolgált - ugyan azt nyilatkozta, hogy elfogadják az iraki emberek demokratikus döntését, azonban asz-Szadr győzelme azért aligha az általuk elképzelt legkedvezőbb forgatókönyv. Más kérdés, hogy lassan bezárul a kör, kifogynak a koalíciós alternatívák.    És itt jönnek a képbe a kurdok. A két legnagyobb kurd párt, a Kurdisztáni Demokrata Párt (KDP) és a Kurdisztáni Hazafias Unió (PUK) 25 és 18 mandátumot szereztek, így még akár a királycsináló szerepét is játszhatják. Alkupozíciójuk mindenesetre nem rossz, és nyilván megkérik majd a támogatásuk árát, bárki mögé is álljanak be. Ez a függetlenség kikiáltását persze aligha jelenti, de a „népszavazás kártyát” azért bármikor bedobhatják egy kis nyomásgyakorlásra. „Ha Bagdad teljesíti, amire az alkotmány is kötelezi, akkor nekünk sem lesz érdekünk a függetlenséggel foglalkozni. A gond csak az, hogy Irakban soha nem egy kormány uralkodott. Hiába alakítanak koalíciót, attól még száz másik különböző hatalommal is egyezkedni kell” - aggodalmaskodott Raouf Hallo, mikor az iraki választásokról kérdeztük. „Reméljük a hétvégi szavazás békésen lezajlik, és utána Bagdaddal valamilyen módon sikerül megegyezni. Az emberek már belefáradtak a háborúba, békét akarnak” - zárta szavait.    

Alku tárgya?

A tavalyi kurdisztáni népszavazást követően a fél világ aggódva figyelte, vajon egymásnak esnek-e a harcedzett pesmerga csapatai és a síita milíciákkal megtámogatott iraki kormányerők? A harc végül elmaradt, egyes pletykák szerint azért, mert a PUK-hoz tartozó kurd erők különalkut kötöttek Bagdaddal, amit a párt azóta is tagad. Raouf Hallo szerint igenis történt egy effajta „árulás”, amit azóta már az elkövetők meg is bánnak, mert nem kapták meg a beígért előnyöket. Bármi is az igazság, az biztos, hogy a kurdok különösebb ellenállás tanúsítása nélkül elvesztették területeik közel felét. Ezek egy részét ugyanakkor ők is az Iszlám Államtól foglalták el. Az alkudozás egyik fontos kérdése lesz, hogy mi lesz a vitatott hovatartozása területekkel, és hogy mennyi pénz jár Erbílnek az eladott olaj után.

Regionális választások

A két nagy - és még néhány kisebb - kurd párt sem egységes. Vasárnap iraki Kurdisztánban is regionális választásokat tartanak, amelynek tétje nem csak az autonóm tartomány irányítása, de a Bagdaddal való viszony kialakítása is. Irakban hagyományosan a parlament elnöke szunnita arab, - nagy nehezen személyében sikerült megállapodni szeptemberben - a jelképes feladatokat ellátó elnök kurd, a miniszterelnök pedig síita. A voksolás így arról is határoz majd, melyik kurd párt adja az ország következő államfőjét. A KDP és a PUK ugyanis ezúttal nem tudott megegyezésre jutni, így külön jelölttel szállnak ringbe

2018.09.26 12:00
Frissítve: 2018.09.26 12:00