Vita- és vádiratokká kell válniuk

Publikálás dátuma
2017.11.28. 06:47

A Noran Libro Kiadó a Progress Alapítvány támogatásával új sorozatot indított Progress könyvek címmel. Az első kötetek (Andor László: Jóléti modellek, európai válságok, Ágh Attila: A politika világa a nyugat-európai demokráciában, Balázs Péter: Hogyan tovább, Európa?, Radó Péter: Az iskola jövője) bemutatóját a napokban tartották a Politikatörténeti Intézetben.

Fleck Zoltán egyetemi tanár, a Progress Alapítvány kuratóriumának tagja, a vállalkozás ötletadója bevezetőjében kiemelte, hogy az új sorozat mintáját a Magvető Kiadó legendás Gyorsuló idő sorozata alkotja. A cél tehát az, hogy kiadványaik röviden, olvasmányos formában, de szakszerűen foglalják össze valamely közérdekű terület, kérdéskör legújabb fejleményeit. Ennek megfelelően követelmény az is, hogy a tipográfia és a küllem egyaránt „fogyasztóbarát” legyen. A szerkesztők a legjobb szakemberek bevonását tervezik. A megcélzott olvasóközönség igen tág, a diákoktól a nyugdíjasokig terjed. Nyomatékos szándékuk, hogy a sorozat segítse a baloldal nívós tájékozódását, gazdagítsa szellemi vértezettségét. Ezen belül is újabb és újabb generációkat szeretnének megnyerni a baloldali eszméknek, értékrendnek. Vagyis a sorozat gondozóit határozott felvilágosító szándék, az állampolgári nevelés igénye vezérli. A most bemutatott köteteket hamarosan újabbak követik (például az ifjúság, a külpolitika, a média, a közhatalom stb. témakörében).

A jelenlévő szerzők közül Andor László, az Európai Bizottság egykori biztosa a könyvéről szólva többek között kiemelte, hogy a szociális érzékenységű országok, melyek sokat áldoznak például az oktatásra, egészségügyre, gazdaságilag is igen sikeresek, ráadásul a demokráciájuk minősége is magasabb.

Balázs Péter egyetemi tanár, volt külügyminiszter hangsúlyozta, hogy az olyan félperiférián lévő országnak, mint Magyarország, két útja létezik: a fokozatos felzárkózás a centrumhoz vagy a visszacsúszás a perifériába. A rendszerváltás idején nagy lehetőség volt a kiemelkedésre: nemzetközi támogatás és a társadalmi egyetértés egyaránt segítette ezt a törekvést. Most viszont csúszunk vissza, a periféria felé.

Ágh Attila egyetemi tanár azt a súlyos kérdést vetette fel, hogy az elmúlt években hogyan omolhatott össze a magyar demokrácia ilyen könnyen. Szerinte azért, mert nem hoztunk létre stabil, kellően strukturált intézményrendszert, ráadásul hiányoztak a támogató tömegmozgalmak is. – Végül hangsúlyozta: e sorozat minden kötete roppant kritikus lesz a fennállóval szemben. Mindegyiknek vita- és vádirattá kell válnia.

Szerző

Megbecsülést érdemelne a reformáció hazai úttörője

Publikálás dátuma
2017.11.28. 06:46
Szentmártoni Szabó Géza szerint van mit bepótolnunk a reformációról Fotó: Tóth Gergő
Keveset tudunk a reformációról, de hazai úttörőjéről, Dévai Bíró Mátyásról, akiről ismeretterjesztő film készült, még kevesebbet.

Nem hinné, hogy a magyarok sokat tudnának a reformációról, sajnos még az emlékévben sem, mondta lapunknak Szentmártoni Szabó Géza irodalomtörténész a Dévai Bíró Mátyás élete című közösségi finanszírozású film bemutatóján, a Petőfi Irodalmi Múzeumban. „Dévai Bíró Mátyás a reformáció kezdetén dolgozott, és az utókor inkább azokról beszél, akik a XVI. század közepén, akkor tevékenykedtek, amikor a protestantizmus már szétvált különböző irányokba. Emiatt kevésbé ismert, valamint részben azért, mert művei közül nem mindegyik maradt fenn” – ismertette a régi magyar irodalom kutatója.

Az első hazai reformátor teológiai munkái latin nyelvűek. De van például egy ábécés könyve, amelyben különleges helyesírási javaslatot tett: azt szorgalmazta, ha „a” hang a névelő, akkor a beszélő mondja utána a következő szó első hangját.

Emellett ének is szólt róla az adott korban (Magyar nyelven Mátyás vala a prédikátor), csonka életrajzát mégis az utókor állította össze. Talán emiatt alakult úgy, hogy neve csupán szakmai, elsősorban a reformáció terjedésével foglalkozó körökben ismert.

A hitújító történetét Letenyei László dokumentumfilmes munkájában is csupán ilyen mélységekben lehet megismerni, a konkrét tények gyorsan összefoglalhatóak.

Dévait és életét, munkásságát az Óbudai Evangélikus Egyházközség fedezte fel újra. Az egykor a boldogkői vár káplánjaként dolgozó Dévai alakja költségvetés nélkül, jórészt baráti segítségekből, felajánlásokból elevenedik meg a huszonöt perces filmben. A dévai, a sárvári és a budai vár háromdimenziós animáció segítségével változott vissza középkori állapotába, a komoly technikai munkát viszont a készítők díjmentesen bocsátották felhasználásra. Kedves gesztus az is, hogy osztott képernyőn láthatóak azok a felvételek, amelyeket a hívők készítettek Luther városában, Wittenbergben.

„A lutheri tanok kezdetben a német szabad királyi városokban, az erdélyi és felvidéki szászok körében terjedtek, de ezzel párhuzamosan a magyar területeken is meghonosodtak. Dévai első, 1529-es wittenbergi tartózkodása után már Budán, az új hit reformátori szellemében kezdett tanítani, egyébként a lelkészképzés megalapítása is a nevéhez fűződik” – mondta lapunknak Blázy Árpád lelkész, egyháztörténész. A Dévai Bíró Mátyás élete című filmből kiderül: a római katolikus egyház által a „bűn emberének, a kárhozat fiának” tartott hittérítő nem csak teológiával foglalkozott. Ebből a szempontból viszont nem pusztán az egyháztörténetben, hanem az irodalomkutatásban is megbecsültebb helyet érdemelne. Talán a film segít megteremteni hiányzó renoméját.

Nem lesz a kormány játszótársa Konok Péter

Publikálás dátuma
2017.11.28. 06:45
Fotó: Tóth Gergő
Konok Péter, a népszerű vitatkozó új könyvében egyszerre vitriolos és humoros. Így szeretné Orbán hatalmát megdönteni.

- Visszaküldte a nemzeti konzultációra hívó levelet?

- Nem, mert nem veszek részt a kormány játékaiban. Nem küldöm vissza az íveiket. Nem legitimálom a választási színjátékaikat, népszavazásaikat.

- Azokkal tart, akik a passzivitást választják?

- Nyilván nem elég a passzivitás, sőt. Aktívan kell passzívnak lenni. De semmiféle párbeszédet sem kell folytatni a hatalommal (számukra amúgy is monológ a párbeszéd, kérdéseik kijelentések). Ellenállni, leleplezni,nevetségessé tenni, felháborodni, gátolni - ez a dolgunk most. De ne játsszunk az ő szabályaik szerint. Nélkülünk ők semmik. Mi vagyunk a szájukban a szavak. Némítsuk el őket.

- Tudja-e, hogy húszezer követője van a FB-on? 

- Tudni tudom, bár nem igazán értem. Én csak mondom a magamét – ami nem is különbözik olyan sokban attól, amit mások mondanának. Lehet, persze, hogy éppen ez a lényeg. Mindenesetre kissé megriaszt a követő szó. Nem csak a diktatúrák emlékei és mindennapjai miatt hangzik baljósan, de azért is, mert nincs szándékomban semmilyen értelemben vezetőnek lenni.

- Gondolt már pártalapításra ilyen népszerűséggel és tévéműsorral a háta mögött? 

- Eszem ágában sincs! Nem hiszek abban, hogy az emberek önmaguk felett való hatalmát, a köz ügyeit politikai szakemberek kezébe kell átadni, akik ennek a hatalomnak a hasznosításával foglalkoznak. A pártok az én szememben az életünk és a politika közötti elidegenedés, szakadék megtestesülései. Azt pedig nem hiszem, hogy tévéműsor lenne a hátam mögött. Rendszeres szereplője vagyok egy vitaműsornak, mint ahogy a politikai diskurzusnak is. Nem én irányítom.

A napi dohogások egyike
„– Nos, Lavrentyij Pavlovics – hunyorított Sztálin elvtárs idegesen az íróasztala előtt feszengő Berija elvtársra –, hányan is küldték vissza a Nagy Szovjet Konzultációs Ívet a Kommunizmus Azonnali Bevezetéséről? – Kerek ötszázmillióan, Sztálin elvtárs – vágta rá Berija elvtárs. – Ötszázmillióan? – Annyian, Sztálin elvtárs. És mindenki helyeselte, csak azok nem, akik parancsba kapták, hogy statisztikailag ellenezzék. De őket már likvidáltuk is. Aljas törtetők, gyáva opportunisták.”

- Mit gondol a bizniszpárt kifejezésről? Újságírói fogás vagy valóban az üzleti lehetőség vezérli az új pártokat?

- Olyan mostanság, mintha egy farkasemberfilmben élnénk. Ahányszor holdtölte van, egy rakás civil párttá alakul. Persze, e mögött a politikai profit lehetősége áll, ami kétségkívül üzlet, nem is akármilyen. De az összes párt bizniszpárt, és a mi bőrünkre folyik a kótyavetye.

- Egyre fontosabb lenne árnyalni a 20. századi baloldali mozgalmak történetét. Ez a szakterülete. Nem érez történészi felelősséget?

- Sokféle felelősséget érzek, történészit is. Most éppen a kerek évfordulók korát éljük, 1917, 1918, 1919… Ezeket a történeteket nem lehetett igazán megírni 1945 után, mikor rengeteg szó esett róluk, és nem lettek igazán megírva 1989 után sem, mikor alig kerültek elő, legfeljebb szitokszóként. Én egy másik baloldali tradícióval foglalkozom, ha úgy tetszik, a nem hivatalos baloldalisággal, és bőven van munkám az elkövetkező évekre.

- "A diktatúrák valahogy mindig kínzó hiányt hagynak maguk után." - ezt nyilván viccnek szánta legutóbbi nyilvános szereplésén. Ha nem, akkor magyarázatra szorul.

- Nemigen szoktam viccelni. Ez is teljesen komoly. A diktatúrák után irdatlan emberi vákuum marad: a feláldozott életek hiánya, a kisiklott életek kényszerpályái, romba dőlt gazdaságok, szegénység, széteső nemzetközi kapcsolatok – és bezárkózás, gyanakvás, gyűlölet, elfojtott és kibeszéletlen traumák, az elrabolt múltak. A diktatúra mindig a megfosztás aktusa.

- Ma este mutatják be második könyvét. A címe Történetek az innen is túlról. Ezek szerint már mindenen túl vagyunk?

- Nos, ez sokban az előző kérdéshez kapcsolódik. Itt, Kelet-Európában megszoktuk, hogy diktatúrából szinte azonnal másik diktatúrába lépünk, alig tudunk néhány korty levegőt venni a felszínen, és azonnal újra alámerülünk. Ide-oda csapódunk az innen és a túl között. Mert a diktatúrák nem csupán olyan értelemben hagynak hiányt, ahogy az előbb mondtam – hanem úgy is, mint a nikotin: beépülnek az anyagcserénkbe, és bár az eszünk tudja, hogy halálos anyag, a testünk, a zsigereink újabb adagokat követelnek, maga a diktatúra kezd hiányozni, ha éppen nincs. Rend, erős állam, erős vezető után kiáltunk, és hajlamosak vagyunk rá, hogy a diktatúrák bűneit ebben az összefüggésben relativizáljuk. Ezt igazából még nagyobb bajnak látom, mint a gyilkolást és a rablást. Mert a diktatúrák nem örökkévalók, bár szeretik ezt hinni és állítani magukról. A gyász lassan oldódik, a gazdaság is helyreállhat, újra megtelik a kirabolt spájz. De azzal, hogy a diktatúrák belénk petézik a rendpártiság igényét, a jövőnket gyilkolják meg és rabolják el.

Névjegy
Történész, szakterülete a baloldali radikalizmus. Népszerű blogger, tévés vitatkozó. Második könyvében politikai publicisztikák és szatírák vegyülnek egy értelmiségi pár mindennapjaival, a hét macskáéval és a gyerekével, de megtalálni Kádár és Czinege elvtársakat és egy gyáva kutyát is.

Könyvbemutató és beszélgetés ma 18:00-kor a Gödör Klubban (Budapest, Király utca 8-10.)