Mintegy 65773 ezer néző volt kíváncsi a magyar mozikban Antal Nimród legújabb filmjére, A Viszkisre, szerdától vasárnapig. Ez a nézettség arányaiban idén a legjobb magyar filmes hétvégi indulásnak számít, hiszen az eddigi listavezető Kincsem egy egész hét alatt, premier előtti vetítésekkel tudott 72 ezer nézőt tudott vonzani, csütörtök és vasárnap között „csak” 58 ezer nézője volt. A Pappa Piának is egy hét kellett ahhoz, hogy 70 ezer nézőig eljusson – igaz, ennél a filmnél a forgalmazói szándék egyértelműen az volt, hogy az elején pörgessék fel a filmet, mivel nyilvánvalóan látták annak gyengeségeit. A Viszkis esetében erre nincsen szükség, a kritikák többsége pozitív és Ambrus Attila személye körül kialakult társadalmi vita – jelesül, hogy sztárolhatunk-e egy egykori bankrablót – pedig szintén a film népszerűsítését generálja.
Ez igen jó hír azoknak, akik a magyar film felemelkedésében bíztak, hiszen november 11-én, a Budapest Noir egyik vetítésén ünnepelhettük meg, hogy 2017-ben a magyar filmek nézettsége elérte az egymillió főt. (A magyar filmek "tiszteletbeli egymilliomodik nézőjét", Iszak Júliát jutalomképpen 2018 végéig minden magyar film díszbemutatójára meghívják.) Az idén kiemelkedő nézettséget produkáló magyar filmek között a Kincsem (450 ezer), a Pappa Pia (208 ezer), a Testről és lélekről (85 ezer) és a Brazilok (75 ezer) szerepel.
Ekkora, mármint milliós nagyságrendű nézőszámot utoljára 2008-ban tudott felmutatni a hazai filmgyártás, nagyban köszönhetően Herendi Gábor Valami Amerika 2. és Sas Tamás 9 és ½ randi című komédiájának. A magyar filmnek ebben az időszakában kizárólag a vígjátékok tudtak kimagasló nézőszámot elérni. A Filmalap és Andy Vajna színre lépésének egyik pozitív mellékhatása, hogy egyre több zsánerfilm készült, és kiderült, hogy nem csak a vígjáték a menő, hanem a romantikus kalandfilm (Kincsem), vagy akár az akció-dráma (A Viszkis) is.
A magyar film nézettsége az utóbbi tíz évben mindig problémás kérdés volt. A Vajna-korszak beköszöntének egyik következménye volt, hogy 2012-ben és 2013-ban a statisztikailag kimutathatatlan egy és másfél százalék közötti tartományban volt a hazai produkciók piaci részesedése, mivel a korábbi finanszírozási rendszer már nem, az új még nem működött, egyszóval tetszhalott állapotba került a szakma. Az utóbbi évek legjobb eredményét pedig 2015-ben produkáltuk: 4,2 százalékos piaci szelet Nemes Jeles László Oscar-díjas művének, a Saul fiának volt köszönhető.
Nem titok, a Magyar Nemzeti Filmalap – most, hogy beindult a buli – az álomszerű tíz százalékot tűzte ki célul 2017-ben. Ne feledjük: 2011 óta ígérik ezt... Mivel azonban az utóbbi öt évben radikálisan emelkedik az eladott mozijegyek száma és idén az össznézettség minden bizonnyal túllépi a 15 milliós számot, A Viszkisnek legalább félmillió nézőt kell toboroznia. Nem állítjuk, hogy lehetetlen, de nem biztos, hogy ez december 31-ig sikerül. De ami ennél húsbavágóbb tény: a hazai filmek piaci részesedése egy erős hazai filmgyártással és kultúrával rendelkező európai országban sokkal nagyobb, mint a torta most megálmodott és vágyott egytizede: Csehországban 29,5, Németországban 22,7, Dániában 20,9, Finnországban 28,9, Franciaországban 35,3, Olaszországban 29,1 és Lengyelországban 25 százalék volt 2016-ban.
Szóval, van még hova fejlődni.
