Ellenszélben - Hajdúdorog csak "kicsit" álmodhat

Szinte az egész országot maga alá gyűrte a Fidesz, de akadnak községek és városok, ahol a demokratikus ellenzék irányít. Vajon miként boldogulhat egy NER-en kívüli polgármester és települése? Sorozatunk közvetkező állomása Hajdúdorog.

Virtigli hajdúváros, Bocskai István erdélyi fejedelem örökségével, az 1605-ben nemessé tett, s idetelepített hajdúkkal, akik - a jászokhoz és a kunokhoz hasonlóan - saját önrendelkezési jogokat, s egyfajta többlet-szabadságot kaptak az akkor fennálló rendszerben. Mintha nem repült volna el több, mint négyszáz év, Hajdúdorog ma is egyfajta sziget a körülötte lévő, zömmel fideszes irányítású települések gyűrűjében. A görögkatolikus egyház érseki központja, több ezer, a vallását gyakorló, mélyen hívő görögkatolikussal, akik immáron tizenegyedik éve egy meggyőződéses baloldali polgármesterre, az MSZP Baloldali Önkormányzati Közösség alelnökére, Csige Tamásra bízzák településük irányítását. Ugyanakkor a kormánypártok az elmúlt több, mint egy évtizedben rendre "rákontráztak" a választáson a baloldali polgármesterre, akinek így jobboldali többségű önkormányzattal kellett átlavíroznia a várost minden ciklusban. Előfordult, hogy az ellentétek miatt nem tudtak alpolgármestert sem választani.

Hajdúdorog első embere szocialista, a város költségvetése azonban "full-konzervatív" - fogalmaz Csige Tamás. Elődjétől, a tizenhárom évig regnáló független-konzervatív polgármestertől hétszázmilliós hitelállományt örökölt 2006-ban, ezt tornázta le minden évben 100-100 millió forinttal, amíg eljutottak a nullszaldóig. Mindezt úgy érték el, hogy a városházáról és a közintézményekből nem kellett senkit elbocsátani és adót sem emeltek. Ma nincs egy fillérnyi adósságuk sem, fejlesztésre és működésre sem vesznek fel hitelt, 1,3 milliárd forintos költségvetésüket évről-évre egyensúlyban tartják. - Semmire nem költünk, ami pusztán látványosság, de nem hoz hasznot a városnak. Nálunk nincs "giga" futballcsarnok vagy rendezvényközpont, ehelyett az intézményrendszert fejlesztettük, utakat építettünk és a vízelvezetést oldottuk meg - teszi hozzá.

Hajdúdorog igazi mezőváros: ha valaki ma Magyarországon koktélparadicsomot vagy meggyet vesz, azt legalább hetven százalékos eséllyel itt termesztették. Hajdú-Bihar megye tizedik legnagyobb városának tízezer hektárnyi külterülete van, ahol intenzív mezőgazdasági termelés folyik. Gond azonban, hogy hiányzik a feldolgozóipar, ami az itt megtermelt zöldségféléket és gyümölcsöket magasabb piaci kategóriába emelné.

Nincs ilyen probléma a sertéshússal: a dorogi húsüzem majdnem dobogós helyen áll az országban az egy nap alatt levágott állatok számát tekintve, s közel kétszáz kelet-magyarországi családnak ad munkát. Egy olyan magánvállalkozó a tulajdonosa, aki húsz évvel ezelőtt egy piros biciklivel, néhány jó késsel, s egy húsos ládával járta a könyéket, magánházaknál vállalt disznóvágást, s ma sem gond neki odaállni a hentesek közé. Az olyan patinás és büszke városokban, mint Hajdúdorog, fontos, hogy ismerjék a helyiek azokat, akikre akár alkalmazottként, akár a település polgáraiként rábízzák magukat. Csige Tamás is a város szülötte, s édesanyja révén maga is görögkatolikus. Azt mondja, a vallásgyakorlásért itt a kádári időkben sem hurcoltak meg senkit, nehéz is lett volna egy olyan településen, ahol akkoriban a tanácselnök, a párttitkár és a vb-titkár is ott volt a húsvéti pászka-szenteléseken, templomban tartotta az esküvőjét és a gyerekei keresztelőjét. Hajdan akár ötezren is elmentek egy-egy görögkatolikus szertartásra, s noha ma már kevesebben vannak az ilyen rendezvényeken, a hitélet még mindig erős a kilencezer fős érseki székhelyen.

Nincsenek különleges látványosságaik, de amijük van, azzal jól sáfárkodnak. Fejlesztették a strandfürdőt, ahová Nyíregyházáról is átjárnak a családok, mert egy ottani belépő árából itt egy négyfős família is bejuthat a létesítménybe. Minden évben rendeznek fogathajtó versenyt és motorostalálkozót - ez utóbbit egy vérbeli jobbikos aktivista hozza össze évről-évre, s mivel fellendíti a város idegenforgalmát, a rendezvénynek ingyenesen adnak helyet a strand területén. - Csak annyit kértünk, hogy a politikát ne keverjék össze a szórakoztatással, s nem is keverik: a jobbikos sátrat még a fürdőn kívül sem állítják fel - mondja a polgármester.

Ez a fajta "élni és élni hagyni" szemlélet azonban megbicsaklik, amikor a város különféle pályázatokon indul el mostanság. Tízből ugyan nagyjából négy projektjük nyert az elmúlt pár évben, de arra már-már kínosan ügyeltek a döntéshozók, hogy a győztes pályázatok értéke ne haladja meg a száz-százmillió forintot. - Ha ellenzéki városról van szó, mi legfeljebb "kicsit álmodhatunk" - fogalmaz meglehetős iróniával a polgármester. Így meszelték el a csapadékvíz elvezető-rendszer fejlesztésére beadott háromszázmilliós, és a szociális foglalkoztatást elősegítő innovációs park és tudásközpont építésére beadott négyszázmilliós pályázatukat. Nem kaptak pénzt a "Zöld-város" projektjükre sem, így saját erőből parkosítanak ott, ahol épp tudnak. Ilyen körülmények között - mivel nem esik az ölükbe semmi - minden egyes lépést a saját erejükből kénytelenek megtenni, s a munkahelyteremtés is rájuk marad. A nagyobb teherbírású közmunkásokat eddig is igyekeztek "visszaterelni" az igazi munka világába: a város ennek érdekében szociális szövetkezetet hozott létre, s inkább itt, magasabb bérért foglalkoztatja az embereket. Így működtetnek egy varrodát, egy papírbrikett-gyártó üzemet s egy elektronikai bontót.

Errefelé sokan képtelenek dolgozni

Sokan nem tudják, de ebből a térségből indult el a szociális közfoglalkoztatás ötlete: a hajdúdorogi és a hajdúnánási polgármester 2009-ben közösen kezdeményezte az akkori miniszterelnöknél, Gyurcsány Ferencnél, hogy dolgozzanak ki egy olyan programot, ami megkönnyíti az addig segélyeken élők visszavezetését a munka világába. Ez lett az "Út a munkába" program, ami mára nem kevés vadhajtással közmunkává lényegült át.

A polgármester szerint azonban ezt is lehet jól és rosszul csinálni: náluk a köz-foglalkoztatottak jó része a külterületeken, a mezőgazdaságban dolgozik, értéket termel, s nem a járdát söprögeti napestig. A munkanélküliek aránya a városban nagyjából hét százalékos, zömük azonban mentális állapota vagy egészségének leromlása miatt már könnyebb közmunkára sem alkalmas.

Szociális lakhatási programjuk is van. Hajdúdorogon épül fel hamarosan Kelet-Magyarország legnagyobb naperőmű parkja, öt és fél hektáron. Az erre a célra eladott telek árából két házat megvettek, felújítottak, s olyan, több gyermekes családoknak adták bérbe, amelyek önerőből képtelenek lennének saját otthont teremteni. A családok havi tízezer forintos díjat fizetnek a városnak, s e mellé öt évig kötelezően takarékoskodniuk kell: az így összegyűlt jelentősebb összeg egy lakástakarékkal kombinálva később már elegendő lehet ahhoz, hogy megvásárolják az önkormányzattól otthonukat.

A polgármester szerint a politikusok többsége elszakadt a valóságtól, s nem látja, hogy mára nemcsak a putriban élők csúsznak mind lejjebb, hanem az úgynevezett középréteg is. - Beleszakad a szívem, amikor azt látom, hogyan küzd a mindennapokkal például egy tanár-házaspár. Elég, ha csak egyikük lebetegszik, már léthatárra sodródnak. Ezt egy parlamenti kupolából nehéz észrevenni, ahhoz kerékpárral vagy gyalog kell járni a településeken, megállva, elbeszélgetve az emberekkel - mondja Csige Tamás. Majd hozzáteszi: neki nem kell, hogy bejelentsék, merre kátyús az út vagy hol tömítődött el a vízelvezető árok, mert sohasem egy autó ablakából nézi a város. A közösség vezetőjeként fontosnak tartotta azt is, hogy olyan szakvizsgát tegyen, amellyel önállóan eskethet: szerinte ez is része annak a szolgálatnak, amit polgármesterként az ember magára vállal.

Ráadásul ez a "munka" legalább felhőtlenül örömteli.