Az élvonalbeli bajnokság történetének első ezredforduló után született játékosaként tavaly decemberben bemutatkozó, azóta három gólt szerző játékost példaképe, Király Gábor is segíti.
- Minden gratuláló üzenetre sikerült válaszolnia szombat óta?
- Igen, igyekszem. A lefújás után megünnepeltük a csapattársakkal a győzelmet, majd amikor bekapcsoltam a telefonomat, már akkor este nagyon sok üzenetem volt, tényleg rengetegen gratuláltak.
- Mi történik akkor, ha kimegy az utcára?
- Egyre többen megismernek. Kedden például, amikor mentem vissza Szombathelyre, odajött hozzám a vonaton egy idősebb szurkoló, megkért, hogy írjam alá a füzetét. A napokban kimentem egy röplabdameccsre is, ott is megismertek, de így van ez a városban is.
- Alig 17 évesen már elmondhatja magáról, hogy fontos gólokkal segíti csapatát, érthetően egyre többek számára válik érdekessé. Hogyan tudja kezelni ezt a szituációt?
- Újszerű élmény ez nekem, de a szüleim is nagyon sokat segítenek ennek feldolgozásában, édesapámmal rengeteget beszélgetünk. Tisztában vagyok vele, hogy nagyon sokan nem tudnának a földön maradni azok után, ami velem történik, én viszont azon leszek, hogy továbbra se szálljak el magamtól, megmaradjak annak a szerény, alázatos fiúnak, aki vagyok. Édesapám sokat segít ebben.
- Hogyan kell elképzelni egy élvonalbeli, ám még középiskolás labdarúgó mindennapjait?
- Mióta Michal Hipp a vezetőedzőnk, nehezebbé vált az iskola, hiszen előfordul, hogy napi két edzésünk van, ám ha éppen csak egy, az is reggel. Így nehéz bejárnom az iskolába. Hosszú távon szeretnék magántanuló lenni, egyelőre viszont egyéni tanrendet szabtak ki nekem, ami azt jelenti, hogy amikor tudok, be kell mennem, ha pedig nem érek be, pótolnom kell az elmulasztott tananyagot. A számonkérések, a témazárók ugyanúgy vonatkoznak rám is.
- Ismert, hogy csapattársára, a válogatottsági rekorder kapusra, Király Gáborra példaképeként tekint. Ő segíti önt, ellátja hasznos tanácsokkal?
- Azon túl, hogy teljesen normális a viszonyunk, az öltözőben nem jellemző, hogy különösebb beszélgetésbe elegyednénk egymással, a pályán viszont mindig próbál segíteni, támogatni a meglátásaival. Ez sokat jelent nekem.
- Az őszi idényben gólt szerzett a bajnokcsapat ellen, majd Debrecenben is, legutóbb az FTC kapuját is bevette. Gondolta volna ezt akár az idényrajt idején?
- Valamilyen szinten ez az egész számomra még mindig egy kicsit álomszerű, hiszen nem gondoltam volna, hogy 16-17 évesen gólokat fogok elérni az NB I-ben. Nagyon jó, hogy így alakult, ez plusz impulzust jelent nekem a továbbiakra.
- Szokták mondani, hogy evés közben jön meg az étvágy – ha már kicsit előretekintünk, hol látja magát jövő ilyenkor, mennyire tervez előre?
- Csapatszinten most biztosan jó helyen vagyok a Haladásnál, itt szeretném magam felépíteni, ennek érdekében próbálom minden edzésen a lehető legtöbbet nyújtani. A fizikai állapotomon szeretnék javítani, azon úgy érzem, még nagyon sokat kell fejlesztenem, ezzel párhuzamosan pedig az a célom, hogy minél több játékperc jusson nekem a Haladásban.
- Utánpótlás-válogatottként biztosan foglalkoztatja a válogatottság és akár a külföldi szerződés is.
- Igen, persze, ám úgy vagyok ezzel, hogy az idő majd eldönti. Noha pillanatnyilag csak a Haladás lebeg a szemem előtt, az álmom az, hogy egyszer profi külföldi karriert futhassak be. Egyelőre azonban Szombathelyen kell keményen dolgoznom.
- Szombaton a Puskás Akadémia otthonába látogatnak, az utolsó idei játéknapon pedig a Videotont fogadják. Főleg az utóbbi feladatra gondolva megjegyzendő, hogy a meghatározó hazai csapatok hálóját eddig mindig bevette…
- A két hátralévő mérkőzésünkön az egész csapat nevében mondhatom, hogy az a célunk, hogy a megszerezhető hat pontból minél többet gyűjtsünk. A Fradi ellen is a maximumot nyújtotta a csapat, a folytatásban is erre törekszünk. A hazai közönség támogatására számítunk a Videoton ellen is, reméljük, sokan kijönnek majd. A hazai pálya, a remek új stadion, egyszóval minden adott ahhoz, hogy eredményesek legyünk, a siker immáron csak rajtunk múlik.
- Tizenhat esztendősen debütált az élvonalban, ami kuriózum, eddig ráadásul nem vallott szégyent. Hogy érzi magát az NB I-ben és mit javasolna a kortársainak, mire helyezzenek különös hangsúlyt, ha megkapják a lehetőséget?
- Örülök, hogy ilyen fiatalon van lehetőségem megtapasztalni az NB I légkörét, a saját bőrömön érzem a különbséget az utánpótlás és a felnőtt futball között. Jóval nagyobb az iram, a párharcok felvétele is nehéz az idősebb játékosokkal szemben. Azt tudnám tanácsolni a kortársaimnak, hogy mindenki végezzen plusz munkát, dolgozzon keményen, mert jócskán van különbség az NB I és az utánpótlás-bajnokság között.
