Trump, a rasszista

Mindegy, hogy valódi-e az elnök által megosztott videó, a lényeg az, hogy a fenyegetés valódi, és az elnök tesz ellene – így védekezett a Fehér Ház szóvivője, amikor kiderült, hogy Donald Trump kamu sztorikat terjesztett a bevándorlók által állítólag Európában elkövetett erőszakos cselekményekről. A videók ráadásul egy brit rasszista csoport alelnöke révén kerültek Trumphoz, és már senkit nem lepne meg, ha kiderülne, hogy e mögött is az orosz titkosszolgálatok állnak. Elvégre éppen ez a módszerük: figyelik, mikor van fent az interneten az elnök, és a szó szoros értelmében az orra elé tolják a hamis híreiket, ő pedig megosztja azokat negyvenhárom és fél millió Twitter-követőjével.

A Fehér Ház logikája egészen elképesztő. „Az elnök már csak ilyen, folyton twitterezik, nem tehet róla, ha néha olyasmit is továbbít, amiről később kiderül, hogy valótlan. Az a lényeg, hogy ő jót akart. Különben is, a média inkább foglalkozzon Hillary Clintonnal..."

A legrosszabb azonban nem ez, hanem a félig-meddig nyíltan rasszista nézetek legitimálása. Trump a napokban a kilencvenes éveiket taposó, világháborús navajo rejtjelező-veteránok tiszteletére rendezett ünnepségen Pocahontast emlegette – ami az indiánok szemében nagy sértés. A napokban visszatért a faji megkülönböztetés ellen tiltakozó fekete amerikai labdarúgók ügyéhez is, újra sürgetve a bajnokságot szervező ligát, hogy lépjen fel a himnusz közben féltérden demonstrálókkal szemben. A kamu videók terjesztése tehát alig néhány nap alatt már a harmadik gyalázatos eset volt, ami a liberális oldalon általános felháborodást váltott ki. Ehhez jött még a hír, miszerint az elnök újabban hamisnak állítja be azt a régi hangfelvételt, amelyen azt állította, hogy sztárként bármit megtehet a nőkkel, nem is kell kérdeznie semmit, csak megcsókolja őket, sőt a lábuk közé is nyúlhat. Másfél éve még elismerte, hogy mondott ilyet, és bocsánatot is kért...

Trump azonban, bár néha tényleg úgy tűnhet, nem sültbolond. Egy speciális szubkultúra terméke, taktikája éppen a sokkhatásra épül. Nem véletlenül van jóban a híres New York-i botrányrádiós Howard Sternnel, aki például olyasmivel szerzett hírnevet, hogy a mélysugárzóra ültetve a távolból próbálta orgazmushoz juttatni egy hölgy hallgatóját. Trump is, már „mezei milliomosként" olyanokat csinált, amitől normális embernek égnek áll a haja. Például saját sajtósának kiadva magát betelefonált az élő rádióadásba, és álnéven dicsérte magát – azt se bánva, hogy lebukott, és a fél város rajta röhögött. A lényeg a hírnév volt.

Most azonban, bármennyire fájdalmas ezt leírni, az Egyesült Államok elnöke. A felelőssége óriási, követőiről nehéz megmondani, hogy elvárják-e tőle a megosztó beszédmódot, vagy fordítva, csak azért veszik át ezt a stílust, mert látják, hogy ezt megint lehet. Az előző két nemzedéknek fél évszázadába telt, hogy bizonyos szavak és mondatok ne számítsanak szalonképesnek. Trump ebből máris sok mindent visszacsinált. A dzsinn kiszabadult a palackból, és senki nem fogja tudni könnyen visszaparancsolni. Trump nem is akarja.

Nehezen érthető hibák

Publikálás dátuma
2017.12.01. 06:46
A szólista: Veronika Eberle Fotó: MÜPA/Posztós János

Amikor Kent Nagano Seiji Ozawa asszisztense volt Bostonban, úgy ugrott be próba nélkül Mahler Kilencedik szimfóniáját vezényelni, hogy a partitúrát sem ismerte. Teljes sikerrel. (Ebben persze lehetett szerepe Ozawa előzetes betanítói munkájának.) Amióta Nagano a nyolcvanas évek közepén Európába jött, pályafutása töretlen.

A szólista: Veronika Eberle Fotó: MÜPA/Posztós János

A szólista: Veronika Eberle Fotó: MÜPA/Posztós János

Ha nem is feltétlenül a legeslegnagyobb zenekarok és operaházak élén, de folyamatosan bizonyít, elismert, keresett maestro. Szívesen vezényli, mutatja be kortárs szerzők műveit, amellett az elmúlt évtizedek s a XX. század azon darabjait, amelyek, mondhatni, még mindig modernnek számítanak. Nagano jó negyvenéves sikeres pályafutást tudhat maga mögött tehát, amit aligha ért volna el, ha nincs mögötte valódi tudás. Mindemellett másodszor hallom már a Müpában olyan koncertjét, amely nem igazolja számomra a hírnevét. Hogy jó modernzene-specialista, azt jövőre a Bernstein-opera kapcsán még hallhatjuk is, de a zenekara – most a Hamburgi Filharmonikusokkal jött – és dirigálása most is alig érthető gyengeségeket mutatott.

Nincs igazán dús vonóshangzás, a rézfúvóskar matt hangon szólt, az első kürtös pedig hamis volt. Néha azért kiderült az ég, sok szép részlet is volt, de nem állt össze a mű távlati képe, a szerkezet feltárása sem volt kielégítő. Tegyük hozzá: az egyik legismertebb, leggyakrabban játszott szimfónia Brahms másodikja, ezt szinte zsigerből jobban kell egy ilyen háttérrel rendelkező együttesnek tudnia. Veronika Eberle fiatal, de győzte Brahms hegedűversenyének technikai nehézségeit. Az első tétel romantikusan szomorú vonásait hangsúlyozta, a továbbiakban azonban inkább csak tisztes helytállást mutatott.

Szerző
Témák
Kent Nagano

Nehezen érthető hibák

Publikálás dátuma
2017.12.01. 06:46
A szólista: Veronika Eberle Fotó: MÜPA/Posztós János

Amikor Kent Nagano Seiji Ozawa asszisztense volt Bostonban, úgy ugrott be próba nélkül Mahler Kilencedik szimfóniáját vezényelni, hogy a partitúrát sem ismerte. Teljes sikerrel. (Ebben persze lehetett szerepe Ozawa előzetes betanítói munkájának.) Amióta Nagano a nyolcvanas évek közepén Európába jött, pályafutása töretlen.

A szólista: Veronika Eberle Fotó: MÜPA/Posztós János

A szólista: Veronika Eberle Fotó: MÜPA/Posztós János

Ha nem is feltétlenül a legeslegnagyobb zenekarok és operaházak élén, de folyamatosan bizonyít, elismert, keresett maestro. Szívesen vezényli, mutatja be kortárs szerzők műveit, amellett az elmúlt évtizedek s a XX. század azon darabjait, amelyek, mondhatni, még mindig modernnek számítanak. Nagano jó negyvenéves sikeres pályafutást tudhat maga mögött tehát, amit aligha ért volna el, ha nincs mögötte valódi tudás. Mindemellett másodszor hallom már a Müpában olyan koncertjét, amely nem igazolja számomra a hírnevét. Hogy jó modernzene-specialista, azt jövőre a Bernstein-opera kapcsán még hallhatjuk is, de a zenekara – most a Hamburgi Filharmonikusokkal jött – és dirigálása most is alig érthető gyengeségeket mutatott.

Nincs igazán dús vonóshangzás, a rézfúvóskar matt hangon szólt, az első kürtös pedig hamis volt. Néha azért kiderült az ég, sok szép részlet is volt, de nem állt össze a mű távlati képe, a szerkezet feltárása sem volt kielégítő. Tegyük hozzá: az egyik legismertebb, leggyakrabban játszott szimfónia Brahms másodikja, ezt szinte zsigerből jobban kell egy ilyen háttérrel rendelkező együttesnek tudnia. Veronika Eberle fiatal, de győzte Brahms hegedűversenyének technikai nehézségeit. Az első tétel romantikusan szomorú vonásait hangsúlyozta, a továbbiakban azonban inkább csak tisztes helytállást mutatott.

Szerző
Témák
Kent Nagano