Ha kizárólag az uniós hozzájárulások csökkentése lett volna a cél, talán nem érte volna meg az Egyesült Királyság számára a közösség elhagyása. A legutóbbi hírek szerint a brit kormány engedett az Unió nyomásának és amikor Theresa May jövő hétfőn találkozik Jean-Claude Junckerrel, az Európai Bizottság elnökével, az eredetileg reméltnél nagyvonalúbb ígéretet tesz a válási költségek elrendezésére. A média 50-65 milliárd eurós számlát emleget. Az Európai Unió elhagyása után fennmaradt kötelezettségek kiegyenlítése nem egyszerre, hanem hosszú évekre elosztva történik meg, “ahogy a számlák esedékessé válnak”. Ez akár négy évtizedet is igénybe vehet. A jó hír, hogy csak az első évtizedben kell milliárdos kifizetésekről tartani, az anyagi kötelezettség később enyhülne.
A The Times brüsszeli forrásokra hivatkozva valóságos pozitív összeesküvés képét villantja fel. A megmaradt huszonhét tagország kormánya kész “manipulálni” az információáramlást és elmismásolni az Európai Uniótól vett búcsú pontos összegét. Még saját parlamenti képviselőik előtt is sávokról fognak majd beszélni, “matematikai formulák helyett a verbalitás síkján maradnak”. A szakértők úgy számítják ki az Egyesült Királyság tartozását, hogy figyelembe veszik az EU még ki nem fizetett számláit, kölcsöneit, a dolgozók felé fennálló nyugdíj- és más kötelezettségeket, illetve a szervezet által a 2020-ig tartó EU-költségvetési ciklusra vonatkozóan tett vállalásokat. Mindezt összeadva 89 milliárd fontos cech jönne ki, ám több tényező csökkenti a hátralékot, például a Margaret Thatcher kormányfő által még 1984-ben kiharcolt visszatérítési engedmény, a strukturális alapokból Nagy-Britanniának kiutalt támogatások, vagy annak a tőkerészesedésnek a visszaszolgáltatása, amellyel London jelenleg az Európai Befektetési Bankban rendelkezik.
Theresa May kormányfő egyelőre nem erősítette meg az 50 milliárd eurós vállalást. Szerda esti kijelentése szerint “még folynak az ezzel kapcsolatos tárgyalások”. Sir Vince Cable, a Liberális Demokraták pénzügyi téren magasan képzett vezetője úgy gondolja, hogy “ha ezek a számok megfelelnek a valóságnak, nagy árat fizetünk azért, hogy elhagyjuk azt az intézményt, amely évtizedeken át annyi jót tett az országnak. A Brexit valóságos költsége napról napra világosabbá válik, ami csak aláhúzza annak szükségességét, hogy a végső megállapodást népszavazás hagyja jóvá, azaz lehetővé váljék a Brexitből való exit”. Sommásabban fogalmazott Nigel Farage, a UK Függetlenségi Párt (UKIP) korábbi frontembere, aki szerint “kiárusítás” történt.
A válási költségek és a zökkenőmentes határátkelés terén elért haladás eredményeként London reményei szerint a december 14-15-i EU csúcstalálkozó jóváhagyja, hogy 2018 elején a David Davis és Michel Barnier vezette kilépési tárgyalócsoportok áttérhetnek az átmeneti időszak és a kereskedelmi kapcsolatok jövőjének kimunkálására.
A Brexitről szóló döntés látványos javulást eredményezett a bevándorlás terén. Csütörtökön közölt statisztikai adatok szerint a 2017. júniusát megelőző tizenkét hónapban 336 ezerről 230 ezerre csökkent a hosszabb távra Nagy-Britanniába érkezett külföldiek száma. A visszaesés több mint háromnegyedéért a kedvüket vesztett EU állampolgárok “felelősek”.
