Csongor és Tünde;

A 22-es csapdája

FOTÓ: S

FOTÓ: SZABÓ TÜNDE

Ízlelgeti a gondolatot, talán maga sem hiszi el, pedig ott áll fekete-fehéren a plakát tetején: Csongor és Tünde - rendező: H. Varga Tamás. Hogy ez ő volna? 22 évesen egy budapesti színházban megrendezheti Vörösmarty drámai költeményét? Szinte hihetetlen, de mégis így van. Pedig logikus, hogy eljutott idáig, hiszen már hat évesen belecsöppent a színház világába, a nagymamája jegyszedő volt a Győri Nemzeti Színházban. Az ő protekciója segített, gyerekszínész lett. Játszott és pénzt is keresett; 12 évesen már bankszámlája volt, ahová a fizetését utalta a színház, amikor 15 lett, már egyedül élt Budapesten. Kamaszként modellkedett is, első reklámszerepét azonban kisebb pofon előzte meg: "Nyolcadikosként egy osztálykiránduláson szólítottak le Győrben, hogy rám vár Hollywood. De becsaptak.” Egy másik ügynökség azonban megtalálta, ettől kezdve folyamatosan kapott munkát.

Amikor arról beszélünk, micsoda boldogság lehet egy gyerek számára a színészkedés, a hátrányokat is említi: soha nem volt gyerekkora. Igaz, ez elhanyagolható az előnyökhöz képest: „Tudom, milyen színházi szakembernek lenni ilyen fiatalon.” Azt is korán tapasztalta meg, milyen a nagyvárosi élet a művészek között.: rá kellett jönnie, a színházi világban is az számít, ki kinek a kicsodája. „Sok mindenre megtanított a budapesti lét, a csalódásokra is” – mondja.

A gimnázium, a Színház és Film Intézet befejezése, és jó pár év színészkedés után fordult a rendezés felé. „Két évvel ezelőtt egy barátom elvitt egy látóhoz, aki azt mondta, hogy idősebb koromra nem színészettel, inkább rendezéssel fogok foglalkozni. Kiborultam, mondván: én a színpadon akarok megöregedni, nem gondolkodni, alkotni mások helyett.” Aztán azt vette észre, hogy a látó szavai mégis beigazolódnak, a próbák során a figyelme egyre inkább a rendezésre irányult, s felbátorodott, hogy rendre beleszólt a rendező munkájába is - egyszerűen nem tudott csendben maradni.

Eldöntötte, első rendezéséhez olyan darabot keres, amiben a boldogság fontos szerepet kap ebben a boldogtalan világban. Így esett a választása a Csongor és Tündére, amely az ő felfogása szerint a boldogság kereséséről szól. „Mindenki kap jelet, csak nem vesszük észre, hogy a szerelemért mennyire kéne harcolni, és mennyire könnyen elengedjük. Csongor és Tünde a végsőkig harcol egymásért, még Mirigynek sem sikerül szétválasztania őket. Ezt próbálom a darabbal is közvetíteni: ki kell tartani az igaziért.”

Persze egy dolog az akarat és egy másik a lehetőség: hol fogadnak be egy 22 éves fiatalembert egy ilyen ötlettel? Képtelennek tűnt a szándék, de ha valamit nagyon akarunk, megtaláljuk az oda vezető utat is. H. Varga Tamást ezt az RS9-ben találta meg, a befogadó teátrum vezetője, Lábán Kati színpadot adott neki. „Ő a színház presztízsét kockáztatta, én a saját pénzemet, meg persze a jövőmet is.” Végül talán sikerült is eladhatóvá, sőt szerethetővé tennie Csongor és Tünde történetét, erről tanúskodtak a főpróbára meghívott gimnazisták reakciói, és a telt házas előadások.

Kérdezem is, hogyan lehet rendre megtölteni az RS9 Színházat egy darabbal, ami körül még hírverés sem volt. Talán úgy, mondja, hogy az előadás híre szájról-szájra terjedt. Nagy neveket, tehetségkutatókból érkezett színészpalántákat, celebeket nem vetett be; nem a név vagy a papír, kizárólag a tehetség alapján válogat színészeket. A jelek szerint jól; a darab működik, szereti a közönség. Ami még önmagában kevés lenne, ha nincs az előadáshoz elegendő pénz. Márpedig gazdag családi háttér, mecénások nélkül egy ifjú rendezőnek honnan is lenne? Mégis előteremtette a szükséges összeget, a Csongor és Tündét teljesen önerőből vitte színpadra: „A terem bérlésétől a kellékeken át a díszletig mindent én finanszíroztam, mégpedig a korábbi reklámmunkáim bevételéből”. Nem is bánja, hogy első darabjához nem keresett támogatókat, "ez nekem arra kellett, hogy lássanak, megismerjenek.”

A jelek szerint sikerült is, a tervek szerint jövőre a Turay Ida Színházban is megrendezheti a Csongor és Tündét, Darvasi Ilona színházigazgató felkérésére. Nem véletlen a Turay Színház, színészként, a társulat állandó tagjaként több darabban is játszik. De már megvan a legújabb terv is. Következő darabjában csak nők játszanak; azt mutatná be, hogyan jut el egy rosszul fizetett pedagógus addig, hogy prostitúcióra adja a fejét. Ami persze már politika, mégis a tisztán megfogalmazott közéleti kérdésről sokkal visszafogottabban nyilatkozik. Ismerethiányra hivatkozik, de azt egyértelművé teszi, mások miért hallgatnak: „Mindenki félti a munkáját, ezért nem beszélnek.” De dacosan hozzáteszi: „Én nem félek kinyitni a számat, az én igazságérzetem hatalmas.” Itt kerül szóba az állami támogatások elosztása, a sport és a kultúra anyagi megkülönböztetése: "Felháborító, hogy a focira mindig van pénz, de egy olyan darab bemutatására, mint a Csongor és Tünde, nincs.” Sokkal igazságosabbnak tartaná, ha a tehetség és a tudás alapján döntenék el, ki kap támogatást, ha a mainál többen megmutathatnák, milyen lehetőségek vannak bennük.

H. Varga Tamás 22 évesen megtalálta az új szerelmet, miközben a régi is megmaradt. Rendezni és játszani, ez most az ő 22-es csapdája, de ebből a csapdából csak győztesen lehet kikerülni.