Akkora a tömeg, hogy oldalazva tudtam csak felszállni a villamosra, s csupán egy darabig jutottam: itt ragadtam a csuklóban, beékelődve három tizenéves fiú közé. Valamennyien hatalmas sporttáskával felszerelve, melegítőben állnak, és nagy hangon nevetgélnek. A fülemben fülhallgató, próbálok a zenére figyelni, de így is tökéletesen hallom, mit beszélnek – szó szerint a fejem fölött, hiszen mindannyian legalább húsz centivel magasabbak nálam. Így aztán folytatják a kedélyes társalgást, mintha ott sem lennék.
- Szerintem simán bekerülhetsz te is – mondja a szőke. – Már leadtam a nevünket.
- De azt mondják, valami vizsgát kell tenni hozzá – húzza a száját a legalacsonyabb, barna hajú. - Neked, mondjuk, nem kell – bök a harmadik felé –, hát nagyapád zsidó volt.
Teljesen közönyösen mondja ezt, mégis úgy hasít bele a mondat a délutáni csúcsforgalomba, olyan bizarrul, mintha azért kellene megállnunk a Blaha Lujza téren, hogy átengedjünk egy vonuló elefántcsordát.
- Ja – feleli a harmadik rezzenéstelen arccal, ám kicsit lemondóan. – Az mennyi is? Hány százalék? Vagy hogy mondják ezt: negyed, nyolcad? Te vágod?
- Mit tudom én, nem mindegy? Egy kicsit zsidó vagy, azt’ kész. Nem kell tanfolyamra járnod, mi meg rohadhatunk a padban, ha be akarunk kerülni a csapatba. Megkérdeztem apámat, de rohadtul nem volt egy zsidó se a családban. Pedig most milyen jól jönne.
- De amúgy mi a lószart tanítanak egy zsidó tanfolyamon? - teszi fel a kérdést fennhangon a legalacsonyabb, és kitör belőle a röhögés. Előre nevet a saját poénján. – Hogy kell kereskedni?
A másik kettő dülöngélve kapaszkodik a villamos zöld oszlopaiba, az embernek az az érzése, menten megpukkadnak, én meg csak állok a röhögés epicentrumában, fülembe dugott, néma fülhallgatókkal, és szeretnék elsüllyedni. A középső – a szerencsés, akinek nem kell tanfolyamra járnia – tovább érdeklődik.
- És mit mondott Ricsi? Mennyi esélyünk van bejutni?
- Hát, neked több, te rohadt kis mákos. Pedig az orrodon nem látszik semmi. Baromi sokan jelentkeztek. De mondtam, hogy csináljon valamit az érdekünkben. Érted, hirtelen mindenki zsidó akar lenni – röhög tovább artikulálatlanul a szőke.
- Mi is! – kontráz vonyítva a legalacsonyabb.
- És mit mondtál Ricsinek, miért akarunk mindenáron bekerülni a csapatba?
- Hogyhogy miért, bazmeg, hát mindenki vágja, hogy a cuccokért! Tudod te, mennyi mindent kapnak? Táska, melegítő, cipő… Annyi cuccért felőlem engem is lezsidózhatnak. Meg az utazások, külföldi tornák...
- Hát érted, van rá pénzük, zsidók…
A villamos fékez, ezek hárman elindulnak az ajtók felé, hol jobbról, hol balról lökve meg valakit a hatalmas sporttáskákkal. Visszakapcsolom a zenét. A körúton mintha felbőgne egy elefántcsorda.
