Michel Barnier, az Európai Unió Brexit-főtárgyalója ma számol be arról, mire jutott az EU csúcsvezetése a Theresa May brit miniszterelnökkel folytatott hétfői tárgyalásain. Sok újdonság aligha hangzik el, hiszen a megbeszélések után mind May, mind Jean-Claude Juncker bizottsági elnök azt hangoztatta: „konstruktív” és „baráti” tárgyalásokat folytattak, de még maradtak „megoldatlan kérdések”.
Bizony, maradtak bőven, s egyelőre az egész Brexit-kérdés megoldhatatlannak tűnik. Tony Blair egykori brit miniszterelnök tanácsolta a legegyszerűbb megoldást: tartsanak újabb népszavazást a Brexitről. Abból indul ki, hogy azok, akik hagyták magukat megvezetni a kilépés hangadói által, most már belátnák, hibáztak. Ám Blair felvetése sem biztos, hogy sikert aratna, mert a britek sem ismerik be egykönnyen a tévedésüket.
Bár May korábban azt hangoztatta, a rossz megállapodásnál még az is jobb, ha nincs megegyezés, valójában elment a tűréshatárig. Mintegy 50 milliárd eurót ajánlott fel az EU-nak a kilépésért, ami kevesebb ugyan a Brüsszel által remélt legkevesebb 60 milliárdnál, de már komolyan vehető tárgyalási alapot jelent. Bírálták is a miniszterelnököt a toryk „hard Brexitet” óhajtó képviselői, mondván: karácsony előtt akar ajándékokat osztogatni. May arra is igyekezett felkészíteni párttársait, hogy az Európai Bíróság a kilépés tervezett dátuma, 2019. március 29. után is illetékes marad az Egyesült Királyság ügyeiben. Persze ez sem tetszett a keményvonalasoknak, de a lázadás elmaradt, még a kormány radikálisai, Boris Johnson külügyminiszter, Liam Fox kereskedelmi miniszter és a környezetvédelmi tárcát irányító Michael Gove is kiállt a kormányfő mellett.
Hétfőn azonban kiderült, ez még mindig nem elég. Az egész kilépés annyira bonyolult, szövevényes feladvány, hogy szinte lehetetlen lesz megoldani. Néhány hete azt gondoltuk, hogy a kilépés ára a legnagyobb vitatéma, mostanra azonban kiderült, hogy a brit-ír határ kérdése okozza a legnagyobb fejtörést London számára. Dublin nem hajlandó elfogadni, hogy fizikai határ létesüljön a két ország között. Írország meg is vétózhatja a megállapodást, ha visszaállítanák a határellenőrzést. Már úgy látszott, megállapodnak a kérdésben, amikor hétfőn szólásra jelentkezett az északír radikális párt, a May parlamenti többségét biztosító DUP, amely jelezte: nem fogadják el, hogy Észak-Írország különleges elbírálást kapjon, mert nem szabad veszélybe sodorni „az Egyesült Királyság integritását”.
Meghökkent ezen Skócia és Wales: ha az északírek különleges jogköröket kaphatnak, ők miért nem? De még London munkáspárti polgármestere is kifejtette: ha a fővárosban szavaztak a legnagyobb arányban a Brexit ellen, akkor miért kényszerítenek rájuk olyat, amit nem is akarnak?
May csak elvérezhet ebben a csatában, de más sem lenne képes kievickélni a reménytelen helyzetből. Ezért sem gyülekeznek az utódjelöltek a toryknál. Vigye csak végig May a Brexitet, majd utána lehet a jövőről beszélni - gondolják. S hogy milyen lesz a jövő? Ebbe egyelőre senki sem mer belegondolni.