A jegyzéket az adócsalás megelőzését és az úgynevezett „jó adóügyi kormányzás” világszerte történő előmozdítását célzó uniós törekvések keretében állították össze. Az unió már az előző években igyekezett felvenni a harcot az adóelkerüléssel, és idén februárban kezdte meg a feketelista összeállításának az előkészületeit.
Tavaly szivárogtak ki a médiába a Panama-iratokként emlegetett, pénzügyi vonatkozású dokumentumok, a múlt hónapban pedig az úgynevezett Paradise-iratok (Paradise Papers). Ezek rávilágítottak arra, milyen gyakorlatot követnek az adófizetés kötelezettsége alól kibújni igyekvő cégek, illetve magánszemélyek. A „Paradicsomi Papírok" botránya újabb ösztönzője volt a tagállamok mostani közös fellépésének.
Számos EU-tagállamnak már eddig is volt feketelistája az adóparadicsomokról, de ezek országról országra különböznek.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) szintén készített már „listát” a maga kritériumainak megfelelően, de azon egyedül Trinidad és Tobago szerepel.
A jelenlegi uniós lista összeállításánál figyelembe vették, hogy melyek azok az entitások, amelyek az EU-val tíz hónapon át folytatott egyeztetések során sem mutattak kielégítő együttműködési hajlandóságot az adóelkerülést célzó közös erőfeszítésekre. Uniós tagország nincs a listán, adóügyi szempontból hivatalosan mindegyiküket olyannak tekintik, mint amelyeknek a belső szabályai összhangban állnak az uniós joggal.
Összeállítottak ezen kívül egy 47 országot tartalmazó „szürke listát” is: ezen államok mutattak némi együttműködési hajlandóságot ugyan, és megfogadták, hogy igazodnak az uniós adóügyi normákhoz, de ezt az ígéretüket még nem teljesítették. A szürke listát – egyelőre legalábbis – nem hozták nyilvánosságra.
OXFAM-aktivisták fi gurázzák ki az adóparadicsomok haszonélvezőitBrüsszelben a miniszterek ülése közben Fotó: AFP/Emmanuel Dunand
Van még ezen kívül nyolc adóztatási entitás a karibi térségből, amely vélhetően azért nem került most fel a feketelistára, mert idén súlyos pusztítást okozott területén a hurrikán, és emiatt különösen nehéz pénzügyi helyzetbe került. Ezeket jövő februárban újra átvilágítják.
Mindent egybevetve összesen 92 adóztatási entitást világítottak át. A feketelista szakértői szinten kidolgozott eredeti tervezete még 29-et tartalmazott, ezt faragták le most a miniszterek – különböző politikai megfontolások alapján 17-re.
Pierre Moscovici francia adóügyi EU-biztos a keddi brüsszeli tanácskozás előtt úgy nyilatkozott, hogy már azt is kezdeti győzelemnek tekintené, ha húsznál nem sokkal kevesebb entitás kerülne fel végül a megbélyegző jegyzékre. A miniszterek mindazonáltal most úgy döntöttek, hogy a listát folyamatosan frissíteni fogják.
Moscovici a döntés után tartott sajtóértekezleten lényegi előrelépésnek nevezte a lista megszületését, de hangsúlyozta, hogy mivel azt csak az unió fogadta el, ahhoz önmagában nem elég hatékony, hogy globális szinten gátat vessen az adóelkerülésnek.
Az Oxfam nevű nemzetközi karitatív hálózat szerint a listán legkevesebb 35 entitásnak rajta kellene lennie, köztük egyes EU-államoknak is.
Az adóelkerülés ellen küzdő nem kormányzati szervezetek követeléseinek ellenére nem kerültek automatikusan a feketelistára azok az entitások, ahol egyáltalán nem létezik a vállalkozásokra kivetett adónem (corporate tax). Azok viszont, ahol lehetőség nyílik valós üzleti tevékenységet nem végző „fedőcég” („shell company”), illetve egyéb olyan struktúra létrehozására, amely az adóelkerülést segíti elő, jórészt szerepelnek a listán.
Az unión belül eddig komoly feszültség hátráltatta megállapodást. Az olyan, viszonylag alacsonyabb adókulcsokat használó tagországok, mint Írország, Luxemburg és Málta, attól tartottak, a feketelistázás majd Európától is távol tartja az „adóoptimalizálásra” törekvő multinacionális cégeket, és ennek ők fogják látni a kárát. Sokáig ellenállt a listállítás gondolatának is a még EU-tag, de kilépésre készülő Nagy-Britannia, mert attól tartott, hogy az uralma alá tartozó Jersey sziget, illetve a Virgin-szigetek szintén a megbélyegzettek közé kerülhet.
A miniszterek mostani döntését bírálattal fogadták az Európai Parlament (EP) egyes köreiben, és a kritika nem is korlátozódott egy bizonyos politikai család vagy gondolkodási irányzat reprezentánsaira. Így például Markus Ferber, a konzervatív bajor CSU EP-képviselője úgy vélekedett: a hitelesség érdekében nem csak az unión kívüli „harmadik államokat”, hanem az unión belül igenis létező adóoázisokat szintén szemügyre kellett volna venni. „Ami az Egyesült Királyságban, illetve a hozzá tartozó tengeren túli területeken, továbbá Máltán és Madeirán folyik, az az én fogalmaim szerint határozottan az adóozás kategóriájának számít” – fogalmazott Ferber.
Hasonlóan látja a kérdést Sven Giegold, a Zöldek európai parlamenti pénzügypolitikai szóvivője. „A most közzétett lista átláthatatlan ellenőrzési folyamat eredménye, és aláássa az EU szavahihetőségét” – jelentette ki a zöldpárti politikus.
Odébb van a kiűzetés
Hiába fogadták el az uniós országok szakminiszterei az adóparadicsomok listáját, annak jelentősége egyelőre csak elvinek mondható, hiszen nem követik szankciós intézkedések a verbális megbélyegzést. Már a keddi brüsszeli tanácskozást megelőző beszámolók is arról szóltak, hogy az EU-országok közt véleményeltérések vannak abban, elrendeljenek-e valamilyen érdemi intézkedést a listára került országokkal szemben. Most úgy „döntöttek”, hogy erről majd csak később döntenek – ha egyáltalán.
Alapvető probléma marad tehát az, ami sok más uniós kérdésben is jellemző: az, hogy miként szerezzen érvényt az EU a meghozott döntésének. A döntéshozatal – miként annyi más esetben – természetesen nem öncélú, hanem azért történik, hogy az érintetteket rábírják a tisztességes játékszabályok betartására.
Franciaország, amely keményen adóztatja polgárait és a területén működő vállalatokat, nem szeretné, ha a feketelista puszta papír maradna, következmények nélkül. „Nincs értelme olyan listának, amelyet nem kísér szankció – mondta Bruno Le Maire francia pénzügyminiszter a brüsszeli megbeszélésre érkezve. A franciák szerint minimum arra kellene törekedni, hogy a listára kerültek ne részesülhessenek se az EU, se a Világbank semmilyen pénzügyi finanszírozásában.
A nap végén azonban ez a szemlélet nem érvényesült. Igaz, a kérdést nyitva hagyták, tehát nem nyugodhat meg teljesen Pierre Gramegna, a luxemburgi pénzügyek irányítója sem, aki azt mondta, hogy „önmagában a feketelistára kerülés is elég rossz dolog, és természetesen következményeket von maga után az érintett országra nézve”.
A németek, nem először, a „jó ez így, ahogy van” szemlélete és az elégedetlenkedés között nagyjából félúton fogalmazták meg álláspontjukat a tanácskozás után. Peter Altmaier szövetségi pénzügyminiszter azt mondta: „ez egy út kezdete, és ha az derül ki, hogy szükség van a szankciókra, akkor eredményorientált módon beszélni fogunk róla”.
Moscovici viszont, akinek a francia szíve és az európai bizottsági hivatali kötődése ezúttal történetesen ugyanazt mondatta vele, felszólította az EU-tagállamokat, hogy sürgősen állapodjanak meg „elrettentő célzatú” szankciókban azokkal szemben, akik elősegítik az adóelkerülést.
