Előfizetés

Nem dobogtak

Simicskó miniszter a Miskolci egyetemen tartott tájékoztatót. A hallgatók a rektor "ajánlására" megtöltötték az előadót. Egy hallgatónak kérdése lett volna az előadással kapcsolatban, de nem kapott választ, helyette a rektor egy "kávéra" invitálta. De a résztvevők nem tiltakoztak a kényszerű részvétel ellen, nem tapsoltak, nem dobogtak, nem morogtak hangosan, nem zizegtek, pedig minden bizonnyal ők voltak többen. A "díszlet" hallgatott. A debreceni egyetemen tiltakoztak Putyin díszdoktori címe miatt. A tiltakozó tanszékek vezetőit "beszélgetésre" invitálta a rektor - a többi nyilván egyetértett a szavazás nem ellenőrzött eredményével. Ilyen lesz jövő értelmisége?

Objektív

Szijjártó Péter azt hazudta, hogy az egész EU-ban nálunk a legkisebbek a munkára rakódó közterhek (holott a legtöbb munkaterhet fizettető három tagállam közé tartozunk). Lázár János azt hazudta, hogy a tervezett paksi bővítés – amelyről minden információt adatigénylési perek árán lehet csak megszerezni – a magyar állam és a történelem legátláthatóbb beruházása. Németh Szilárd azt hazudta, hogy Soros György sosem támogatta a Fideszt – miközben a párt és a bővebb pártelit (Orbán Viktort is beleértve) évekig a milliárdos támogatásaiból élt. Orbán Viktor azt hazudta, hogy Európa legszigorúbb közbeszerzési szabályozása a magyar, miközben számos tagállamban (a magyar szabályozással ellentétben) él az az előírás, hogy a szerződések csak a nyilvánossá válásuk pillanatában válnak hatályossá, ráadásul az magyar kormányfő vejéhez köthető cég éppen most kerül adatkezelési szempontból monopolhelyzetbe a hazai közbeszerzési ajánlatok begyűjtésnél. Dömötör Csaba államtitkár azt hazudta, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik üzleti ügyekkel.

Mindebből az következik: azokat a helyzeteket, amikor az Orbán-kormányzat tagjai előre megfontolt szándékkal, tájékoztatási kötelezettségük ellátása közben a nagy nyilvánosság és/vagy a sajtó előtt hazudnak valamit, nem lehet kezelni olyan médiaszabályozással, amely előírja a sajtó objektív felelősségét. Ha nekünk, újságíróknak kell - akár a bíróság előtt is – helytállnunk a politikusok kimondott szavaiért, akkor jogszerűen csak egyetlen dolgot tehetünk: nem írunk le semmit, amit politikus ejtett ki a száján, mert a saját bőrünket kell miatta (miattuk) a vásárra vinnünk.

Az ellenmondást természetesen a magyar igazságszolgáltatás is érzékelte. Eddig úgy oldotta fel, hogy az objektív felelősséget döntően csak az kormányfüggetlen sajtón kérte számon. Az Alkotmánybíróság szerdai döntése után ezt sem teheti: az objektív felelősség sajtószabadság-szűkítő intézménye egy lépéssel hátrébb szorul. Fontos döntés egy olyan korban, ahol évek óta mindig a nyilvánosságnak kellett összébb zsugorodnia.

Objektív

Szijjártó Péter azt hazudta, hogy az egész EU-ban nálunk a legkisebbek a munkára rakódó közterhek (holott a legtöbb munkaterhet fizettető három tagállam közé tartozunk). Lázár János azt hazudta, hogy a tervezett paksi bővítés – amelyről minden információt adatigénylési perek árán lehet csak megszerezni – a magyar állam és a történelem legátláthatóbb beruházása. Németh Szilárd azt hazudta, hogy Soros György sosem támogatta a Fideszt – miközben a párt és a bővebb pártelit (Orbán Viktort is beleértve) évekig a milliárdos támogatásaiból élt. Orbán Viktor azt hazudta, hogy Európa legszigorúbb közbeszerzési szabályozása a magyar, miközben számos tagállamban (a magyar szabályozással ellentétben) él az az előírás, hogy a szerződések csak a nyilvánossá válásuk pillanatában válnak hatályossá, ráadásul az magyar kormányfő vejéhez köthető cég éppen most kerül adatkezelési szempontból monopolhelyzetbe a hazai közbeszerzési ajánlatok begyűjtésnél. Dömötör Csaba államtitkár azt hazudta, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik üzleti ügyekkel.

Mindebből az következik: azokat a helyzeteket, amikor az Orbán-kormányzat tagjai előre megfontolt szándékkal, tájékoztatási kötelezettségük ellátása közben a nagy nyilvánosság és/vagy a sajtó előtt hazudnak valamit, nem lehet kezelni olyan médiaszabályozással, amely előírja a sajtó objektív felelősségét. Ha nekünk, újságíróknak kell - akár a bíróság előtt is – helytállnunk a politikusok kimondott szavaiért, akkor jogszerűen csak egyetlen dolgot tehetünk: nem írunk le semmit, amit politikus ejtett ki a száján, mert a saját bőrünket kell miatta (miattuk) a vásárra vinnünk.

Az ellenmondást természetesen a magyar igazságszolgáltatás is érzékelte. Eddig úgy oldotta fel, hogy az objektív felelősséget döntően csak az kormányfüggetlen sajtón kérte számon. Az Alkotmánybíróság szerdai döntése után ezt sem teheti: az objektív felelősség sajtószabadság-szűkítő intézménye egy lépéssel hátrébb szorul. Fontos döntés egy olyan korban, ahol évek óta mindig a nyilvánosságnak kellett összébb zsugorodnia.