Szenzációval szolgált az elektronikus zene úttörője, a düsseldorfi Kraftwerk együttes: 2017-ben újra felvették és megjelentették mind a nyolc, eredetileg 1974 és 2003 között készült nagylemezüket, vadonatúj hangszínekkel, XXI. századi hangszerelésben. Néhány dalt teljesen újragondoltak, másokat csak modernizáltak. A szerkezetét és az időtartamát szinte mindnek megváltoztatták. A rajongók, a zeneértők rácsodálkozhatnak: úgy szól, mint az álom.
A sikertörténet 1974-ben, az Autobahn című dallal kezdődött. Akkoriban a Magyar Rádió négyféle könnyűzenei felvételt sugárzott: magyart, angolt, amerikait és olaszt. Németet soha. Csakhogy az Autobahn felkerült a brit slágerlistára és ez legitimálta, szalonképessé tette, így megszólalhatott Komjáthy György műsoraiban. Azonnal érezhető volt, hogy ezek a német fiúk tudják, mit csinálnak, karakteres a produkció, tudás és tehetség van mögötte. Ez a tény teljes mértékben feljogosította őket arra, hogy anyanyelvükön énekeljenek, s egy pillanatig sem volt zavaró, hogy „VorunsliegteinweitesTal/Die Sonne Scheint mit Glitzerstrahl”, sőt, a németül nem tudók számára még egzotikus hatása is volt.
A tudatosság és szakértelem nem volt véletlen: az alapítók, Ralf Hütter és Florian Schneider zeneművészeti főiskolát végeztek, s éppen ott találkoztak. Felismerték, hogy a jövő útja a szintetizátor és a dobgép; ennek köszönhetően a zenei hangzás is teljesen újszerű volt. Ugyanakkor arra is rájöttek, hogy dallamos, könnyen befogadható, élvezhető zene kell. Képzettségüknek köszönhetően az egyszerűnek tűnő zene is kifinomult, fifikás volt. Azok a jó énekesek, akiknek egy bizonyos rezonancia érzékelhető a hangjukban. Ralf Hütter már fiatalon is rendelkezett e kvalitással. Szuggesztív produkciójuk hamar ismertté vált Amerikában is. Márpedig aki Angliában és az Egyesült Államokban befut, szinte automatikusan világhírűvé válik. Ez már csak így működik.
A későbbi lemezek már párhuzamosan, német és angol verzióban készültek. Mindig a technika állt érdeklődésük középpontjában: a radioaktivitás (és persze annak veszélyei), az Európán átszáguldó vonat, a robotok és természetesen a számítógép. Nem mellékesen feltalálták az állítmány nélküli dalszöveget: számos szerzeményük csak intézmények, helységnevek és technikai eszközök felsorolásából áll. Igék nélküli főnevek. Legfőbb üzenetük: minden, ami elektromos, mechanikus, szintetikus és digitális, az jó. Saját düsseldorfi hangstúdiójukat folyamatosan fejlesztették. Telefon viszont nem volt benne, hogy senki ne zavarja őket. Egy újságíró megkérdezte lemezkiadójuktól: hogyan tudják őket elérni? Válasz: „Nincs ilyen helyzet. Amikor elkészülnek a munkával, behozzák a szalagot.”
Tíz évvel az első honlap megszületése előtt már megjelent Computer World című nagylemezük és azonos című daluk. Megjósolták, hogy hamarosan életünk központi szereplője lesz a számítógép. Ekkor, 1981-ben jártak először hazánkban, s a Kisstadionban két telt házas koncertet adtak. E sorok írója érdeklődőként érkezett és rajongóként távozott. Lenyűgöző volt az elektronikus zene kristálytiszta megszólalása. A négy tag szinte mozdulatlanul, mérnökként kezelte a hangszereket és a műszaki berendezéseket. Ralf Hütter, a szellemi vezér a félkör bal oldalán állt; a koreográfia annyi volt, hogy a zene ritmusára ismétlődően, enyhén megrogyasztotta a térdeit. És amikor énekelt, a szájához emelte a jobb kezét, mint egy szelíd kikiáltó (ezt ma is így csinálja). Ez a blazírt attitűd nagyon hatásos volt. Ezek után reveláció értékű volt, amikor a koncert vége felé a Pocket Calculator (Zsebszámológép) című dal előadásához a színpad elejére jöttek és felszabadult, a rajongókkal haverkodó mozgással játszották el a számot.
1991-ben készült az első önfeldolgozó album The Mix címmel. Nyolc, már ismert szerzeményüket vették fel újra a szédületes tempóban fejlődő szintetizátor- és stúdiótechnika vívmányait kihasználva.
Ralf Hütternek a zenén kívül a másik szenvedélye a biciklizés. Ha csak teheti, bringára pattan. A jármű kerekei a régi, szalagos magnetofonok két forgó tárcsájára emlékeztetik. 1983-ban balesetet szenvedett. Amikor a kórházban a kómából magához tért, állítólag az első kérdése ez volt: „Hol van a biciklim?” Magától értetődően a témát behozta a Kraftwerkbe. A 2003-as, Tour de France Soundtracks című album teljes egészében a nagy franciaországi versenyről szól, s a dalok egy részét franciául és a fülnek nagyon kellemes, mély hangon énekli Ralf.
A lemezt turné követte, melynek során ismét eljöttek Budapestre, ezúttal a Papp László Budapest Sportarénába. A tökéletes hangzást gigantikus méretű, főleg komputeres animációt felvonultató háttérvetítés egészítette ki. A más zenekaroknál megszokott, színpaddal szemben lévő monstre keverőpultot mindössze egy laptop helyettesítette. A turnéról élő CD és DVD jelent meg Minimum-Maximum címmel, stílszerűen laptopot imitáló, ezüst színű kartondobozban. A hangzó anyag, ahol mód volt rá, a dalhoz kapcsolódó helyszínről származik. A Numbers (Számok) San Franciscóból (a Szilícium-völgy miatt), a The Robots (A robotok) Moszkvából, a Tour de France Párizsból, az Autobahn pedig természetesen Berlinből.
A most megjelent új verziók bölcs letisztultságot és szokás szerint mérhetetlen intelligenciát árasztanak. Ralf Hütter annyira okos, mint egy atomfizikus. Azok a dalok, amelyek a The Mix-en és a Minimum-Maximumon is rajta vannak, immár négy hivatalos, a zenekar által is támogatott változatban léteznek. A mostani turnén a vetített látvány már háromdimenziós, s a tervek szerint februárban jönnek fővárosunkba.
Munkásságuk a háború utáni, szabad Németország szimbóluma, hiszen a tagok már békeidőben születtek és a 70-es évek elején kezdtek zenével kísérletezni. A kísérlet bevált, kérjük folytatni!
