Az ember, aki találkozott - és beszélgetett - Leninnel. Persze nem az igazival, ahhoz túl fiatal, de a Magyar Televízió moszkvai tudósítójaként bemutatta az orosz fővárosban található egyik hasonmást (akkoriban Leninekből is túltermelés volt). A mozi olyan sikeres lett, hogy még Amerikában is feltűnt. Meg is kapta érte 1995-ben a CNN International az „Év legjobb színes anyaga” (feature kategória) díját. Persze nem ez az egyetlen elismerés, amelyet Radnai Péter több mint húszéves újságírói pályáján magáénak mondhat.
Bár még viszonylag fiatal, karrierje töretlen. Tévésként kezdte, az akkor még egyeduralkodó MTV-nél. Egyetemistaként, majd diplomásként előbb a Híradónál, később a rövid életű Egyenlegnél járta ki a riporter-iskolát. Ez olyannyira sikerült, hogy - a csillagok kedvező állásának is köszönhetően - moszkvai tudósító lett. Hazatérve az akkoriban induló kereskedelmi tévékhez szerződött, dolgozott az RTL Klubnál és a TV2-nél, utóbbinál a sokat kritizált Big Brother és Nagy Ő producere is volt. Ezekre az évekre nem igazán büszke, de a Playboy magyar kiadásának főszerkesztőjeként eltöltött hat év is csak egy epizódot jelentett számára.
Aztán tanácsadó lett a Chello Central Europe-nál, majd rövid ideig a Ringier produkciós vezetője, amikor a társaság be akart lépni a televíziós műsorgyártás piacára. 2012 végétől pedig visszatért a Chellóhoz, amelynél produkciós igazgatóság létesült vezetésével. Ehhez a társasághoz tartozik - többek között - a Sport1 és a Sport2, valamint a Spektrum is. S bár azóta nem váltott munkahelyet, ma már az AMC Networks International kreatív igazgatója.
Ami azonban Radnai számára talán még fontosabb, néha visszatérhet eredeti szakmájához: riportokat készíthet, embereket kérdezhet érdekes témákról. Ő volt a műsorvezetője annak a hat stúdióbeszélgetésnek, amely a Spektrum TV nagyszabású vállalkozását, a Tabukról - tabuk nélkül című filmsorozat epizódjait követte. Radnai élt a lehetőséggel és valóban tanulságos, informatív, egyúttal pedig nagyon is nézhető műsorokat készített.
Pedig nem volt könnyű dolga, mert mind a hat - egyenként egyórás - film önmagáért beszélt. Feldolgozták a halál és a gyász témáját, az eltitkolt történeteket és bűnöket, aztán a különféle függőségeket, a társadalomban meglévő szexuális identitásokat, valamint vágyakat, végül foglalkoztak az atipikus családokkal, benne az örökbefogadás különböző aspektusaival. Valamennyi olyan probléma, amely nagyon is jelen van a mindennapokban, de alig beszélünk róla, s ezért kevéssé tudjuk a helyükön kezelni őket. Az alkotók - a rendező, Pálinkás Norbert és a producer, Mentes Endre mellett a többiek is megérdemelnék, hogy leírjuk a nevüket - profin és érzékenyen közelítettek a témákhoz. Sokat segítette őket ebben a narrátor, Thuróczy Szabolcs, aki ugyan remek színész, de ebben a szerepben egy percig sem színészkedett. Mindvégig a nézőt képviselte, hol eligazított, hol beszélgetett is az alanyokkal, de egy pillanatig sem feszengtünk közben, ami e témáknál igen nagy szó.
Az alkotók külön dicséretet érdemelnek, mert minden epizódhoz megtalálták az atipikus, ugyanakkor a néző számára érdekes figurákat. Sokukat bizonyára nem volt könnyű rávenni, hogy a nyilvánosság előtt beszéljenek például a bűnözésről, a kábítószerek élvezetéről, vagy éppen gyászukról, de erőfeszítéseiket siker koronázta. Semmit nem beszéltek túl, de minden érthető és nagyon emberi, szinte természetes volt, pedig többnyire épp azt mutatták be, ami nem mindennapos. Két bíráló megjegyzés - az összes erény mellett - mégis idekívánkozik. Az egyik, hogy pont a bűnözők és a függők esetében csak olyanokat láthattunk, akik már jó útra tértek, szakítottak múltjukkal. Ez persze nem meglepő, hiszen egy gyilkost, vagy kasszafúrót aligha kísérhettek volna el "munkába", de mégis kirívó volt. A másik gond, hogy a tabuk, amikről általában nem beszélünk, de ezúttal főszerepet kaptak, mégiscsak az élet különleges oldalához tartoznak. Néha ezért eszünkbe jutott, hogy ezek a kivételek és nyilván a hétköznapi emberek lehetnek többségben, bár problémáik bizonyára nekik is vannak.
Nos, ezeket a kivételes eseteket reagálták le Radnai Péter és vendégei minden epizód után. A műsorvezető azért érdemel elismerést, mert nem bonyolódott bele az extrém témákba. Elgondolkodtatott és eligazított, s általában azt kérdezte meg, ami egy-egy film után mindenkinek eszébe juthat. Nem akart többet, mint ami amúgy is illett a különleges témákhoz. Külön is meg kell említeni a gyászról szóló film utáni beszélgetést, amelynek résztvevője volt a nemrég elhunyt kitűnő fotós, Burger Barna özvegye. Már az is különleges, hogy Feszthammer Fanni vállalta a szereplést. Ráadásul Radnai maga is végigkísérte barátja betegségét, jól ismeri a családot. Ebből egy nagyon szép, néha megható, de semmiképpen nem kínos beszélgetés kerekedett, két szakember értő hozzászólásaival. Csak ezért az egyetlen félóráért érdemes végignézni a sorozatot, amely ritkaságnak számít napjaink tévés kínálatában.
Itt nem volt etetés. Bízzunk benne, hogy a Spektrum TV hasonló színvonalon folytatja.
