Mérsékelt öröm

Talán már meséltem önöknek, hogy hamarosan egy láda príma száraz pezsgő tulajdonosa leszek: köszönhetően annak a fogadásnak, amelyet még az előző ciklusban kötöttem egy kitűnő kulturális szakemberrel. Ő azt mondta, a kormánynak van annyira fontos a múzeumnegyed, hogy a 2018-as választásra mind az öt akkor megálmodott épület szerkezetkészen állni fog. Én azt jósoltam, legfeljebb az Új Nemzeti Galéria, a vári tervek miatt.

Akkor persze nem tudhattam, hogy a vizes vb meg a Népstadion minden "kultúrára" fordítható fillért el fog vinni ebben a ciklusban, és azt sem, hogy ha már látványberuházás, akkor a betonból szobort várbeli lovarda-rekonstrukció vagy a Kúria (és az ott sosem volt ügyészség) visszahelyezése a Kossuth téri igazságügyi palotába előbbre sorolódik. De alapvetően igazam lett. A kampányidőszak kezdetén nem hogy daruerdő nem áll a Ligetben, hanem az a diadaljelentések tárgya, hogy hamarosan elkezdik az új Néprajzi Múzeum építését, és lesznek parkrészletek is, amelyeket helyrepofoznak.

Ami csak azért szomorú, mert a nagy nekibuzdulás folytán a Néprajzi immár a második országos múzeum, amelyet kiebrudaltak a nem ideális, de működő helyéről, és rátuszkoltak egy rózsaszín felhőre. A Közlekedésit lebontották, mondván, "majd egyszer" kap egy új épületet, kacsalábon forgót persze; most meg a Néprajzi is úgy pakolt össze, hogy egy látványos animációval kell beérnie raktárak és kiállítóterek helyett. Aminek fényében sovány vigasz, hogy az erről készített kisfilmen a majdani múzeum valóban európai léptékű, a környezethez kitűnően illő, a város és a park között pompás átmenetet képező épületnek látszik. Ha valóban elkészül, és a terv és a valóság közti különbség nem lesz akkora, mint a sajnálatosan hangárosult Duna Aréna esetében, akkor lesz minek örülnünk.

Tudják mit? Én inkább nem is kötök több fogadást.