Czene Gábor;

Kolompár Orbán;

2017-12-09 06:05:00

Beindul a kiskunmajsai terminátor

Börtönbüntetése letöltése után pártelnökként tért vissza a politikába Kolompár Orbán, az Országos Roma Önkormányzat volt elnöke. Többek között a meggyilkolt amerikai polgárjogi vezetőhöz, Martin Luther Kinghez hasonlítja magát.

- Egyik roma politikustársa szerint ön a közélet „kiskunmajsai terminátora”. Hogyan kell ezt érteni?

- Talán arra gondolt, hogy mindig következetesen kiálltam a romák érdekében, mindenhol ott voltam, ahol a cigányok bajba kerültek. Felléptem a Jobbikkal és a Magyar Gárdával, a félelemkeltő, cigányellenes megnyilvánulásokkal szemben.

- Mielőtt börtönbe vonult volna, önmagát Martin Luther Kinghez, Mahatma Gandhihoz és Nelson Mandelához hasonlította. Utólag sem érzi úgy, hogy túl magasra tette a lécet?

- Egyáltalán nem. Én is az emberi jogokért küzdöttem, ahogyan ők is. Pontosan tisztában voltam azzal, hogy politikai indíttatású eljárás folyik ellenem.

- Egy év tíz hónapra ítélték. A bíróság szerint több tételben mintegy 140 millió forintot használt fel jogosulatlanul.

- Ma is határozottan állítom, hogy nem követtem el azt, amivel megvádoltak. Senkinek nem okoztam kárt.

- Megígérte, hogy büntetőfeljelentést tesz Farkas Flórián ellen, akinek korábbi elnöksége idején, 1996 és 2003 között – ön szerint – 100 millió forint tűnt el az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) kasszájából. Megtette a feljelentést?

- A csapatom nem engedte. Azt mondták, nálunk, oláh cigányoknál nem szokás, hogy az egyik roma feljelenti a másikat.

- Farkas Flóriánnak eddig nem kellett bíróság elé állnia, a kilencvenes évek végén eljárási kegyelmet kapott Göncz Árpád államfőtől.

- Én nem nyújtottam be kegyelmi kérvényt. Tudtam, hogy ártatlan vagyok, és abból indultam ki, hogy egy köztársaságban nem csuknak börtönbe ártatlan embereket. Végig arra számítottam, hogy felmentenek. És máig értetlenül állok az előtt, hogy nem így történt. A büntetésem egy részét egyébként elengedték, 14 hónapot és tíz napot ültem.

- Hol?

- Először Kecskeméten, ahonnan két hónap után – a saját kérésemre – áthelyeztek Nagyfára. A kecskeméti „úri börtönnek” számít, de valahogy úgy éreztem, nincs lehetőség rá, hogy személyes kapcsolatok alakuljanak ki. Ebből a szempontból Nagyfa sokkal jobb hely volt.

- Mennyi igaz abból, amit a szélsőjobb állít, hogy a „börtönök tele vannak cigányokkal”?

- Erős túlzás ilyet mondani. Becslésem szerint hatvan százalék körül mozog a romák, negyven százalék körül a nem romák aránya. Úgy tapasztaltam, hogy a cigányok nagy részét, ha nem is mindenkit, főleg pitiáner bűncselekmények miatt csukták le. Kisebb értékre elkövetett áfacsalás, garázdaság – ilyenek. A nem cigányok viszont többnyire százmilliós, milliárdos összegekkel károsították meg az államot. Szerintem nincs egy súlycsoportban a kettő. Hangsúlyozom, nem a bűnelkövetőket akarom mentegetni. Egyetértek azzal, hogy semmilyen bűncselekmény nem maradhat következmények nélkül.

- Volt valamilyen hasznos elfoglaltsága?

- Nagyfán könyvtáros lettem, kulturális szakkört vezettem. Cigány hagyományőrző szakkört. Zenélni és táncolni jártak oda, előadásokat hallgatni. Vagy az aktuális politikai helyzetet értékeltük.

- Ezek szerint figyelték a híreket.

- Természetesen. A 2014-es választás mindenkit izgatott, latolgattuk az esélyeket. A politikai műsorokat, ha tehettem, odabent is mindig megnéztem. Mindegy, melyik tévében adták.

- Ha már politika: nem próbálta meg igénybe venni a kapcsolatait, hogy megússza a börtönt?

- Ugyanúgy nem próbáltam, ahogyan kegyelmet sem kértem. Miután elindult ellenem az eljárás, felhívott egy parlamenti képviselő – a nevét hagyjuk –, és azt mondta, szeretne beszélni velem. De ő sem segítséget ajánlott.

- Hanem?

- Kíváncsi volt rá, hogy milyen információim vannak a romagyilkosságok elkövetőiről.

- Miért? Voltak információi?

- Sokféle papírt kaptam akkoriban. Egy névtelen levél kíséretében eljutott hozzám egy kézzel rajzolt térkép is különféle nyilakkal meg vonalakkal. Debrecen környékén lévő települések szerepeltek rajta, közöttük megjelölve az a falu, Újszentmargita, ahol a levél szerint a következő gyilkosságot akarják elkövetni. Mindent átadtam a Nemzeti Nyomozó Irodának. A gyilkosokat elfogták, azóta se tudom, hogy a térkép mennyire volt hiteles, segített-e valamit a nyomozásban. A parlamenti képviselővel, aki megkeresett, Kecskeméten találkoztam. Nem voltam vele őszinte. Azt mondtam neki, nem tudok semmiről, ami érdekelhetné. Féltettem a családomat.

- Miből él? Megvan még az étterme Kiskunmajsán?

- Nagyon nehéz időszakon vagyok túl. Amíg börtönben voltam, a lakásomat is árverezték. Anyagilag teljesen padlóra küldtek, de talpra álltam. Az étterem ma már vegyesboltként működik, és van egy építőipari vállalkozásom is.

- Haragszik valakire?

- Senkire.

- Az MSZP-re sem? Amikor eljárás indult önnel szemben, a baloldal volt kormányon.

- Aki következetesen képvisel valamit, azt megtapossák. Teljesen mindegy, melyik párt van hatalmon. A politikai elit nem szereti, ha a tyúkszemére lépnek. Meghurcoltak néhány politikust, közöttük voltam én is. A baloldal egyikünkért sem állt ki. Sok érdekes történetet tudnék mesélni.

- Meséljen!

- Könyvet írok, abból majd minden kiderül. A nyers változattal már elkészültem, jövőre szeretném megjelentetni, három kötetben. A romaügyről csak annyit, hogy ma már nem a probléma megoldása számít, hanem a biznisz. Üzletté vált az egész.

- Bár az országos önkormányzatban a Farkas Flórián-féle Lungo Dromnak van a legnagyobb frakciója, a mostani elnök, Balogh János a Magyarországi Cigányszervezetek Fórumának (MCF) a képviselője. Márpedig az MCF az ön szervezete.

- Erre nagyon büszke vagyok. El sem tudja képzelni, mennyit dolgoztam a háttérben azon, hogy Balogh János az ORÖ elnöke legyen. A 47 fős testületben az MCF-nek mindössze öt képviselője van. Olyan ez, mintha a mostani parlamenti erőviszonyok mellett az LMP adná Magyarország miniszterelnökét. Más kérdés, hogy Balogh János, sajnos, nem folytat olyan elvszerű politikát, amit elvártam volna tőle.

- Az MCF közreműködésével több mint tíz éve párt is alakult. A RomNet számolt be arról, hogy nemrég – a Kiskunmajsán tartott közgyűlésen – az MCF Roma Összefogás Párt újra önt választotta elnökévé. Hányan vannak?

- A közgyűlésen 14 megye képviseltette magát, a taglétszám 800-1000 főre tehető. Régebben 14 ezer 700 volt.

- Az MCF Roma Összefogás Párt nagyjából ennyi szavazatot kapott a 2009-es EP-választáson. Nem nevezném sikertörténetnek.

- Bizony, nem volt az, és a 2006-os országgyűlési választás sem, ahol még kevesebben szavaztak ránk.

- Ennek ellenére elindulnak 2018-ban?

- Januárban kongresszust hívunk össze, akkor kiderül. Sok múlik annak a petíciónak a fogadtatásán, amit a kiskunmajsai közgyűlés után indítottunk útjára. Egyebek mellett azt szeretnénk elérni, a kormány tegye lehetővé, hogy azok a fiatalok és többgyermekes családok is részesülhessenek vissza nem térítendő lakástámogatásban, akik közfoglalkoztatási jogviszonyban állnak.

- Összeszámolta már, hány romapárt alakult?

- Senkit nem szeretnék megbántani, de mi nem bizniszpártként akarunk szerepelni a politikában.

- Igénybe veszik majd az állami kampánytámogatást?

- Tárgyalni fogunk több kisebb párttal. Ha sikerül megállapodnunk abban, hogy közösen induljunk, akkor igen.

- Ha nem érik el az egy százalékot, akkor elvileg vissza kell fizetniük a pénzt.

- Biztosra veszem, hogy elérjük. Feltéve, hogy létrejön a megállapodás, amiről az előbb beszéltem. Ha nem, akkor is részt veszünk a kampányban. Akár állami támogatás nélkül is. A választás az egyéni körzetekben dől el. Meggyőződésem szerint a vidéki, úgynevezett billegő körzetekben komoly beleszólásunk lehet abba, hogy melyik jelölt lesz a győztes. Így végső soron abba is, hogy a jobb- vagy a baloldal alakíthat-e kormányt.