A The Wall Street Journal korábban 83 millió tonnáról írt, de már ezt is olyan soknak tartja, ami az amerikai gazdaságot érzékenyen érinti. Ugyanis nemcsak a termés nőtt, hanem az orosz export is növekszik. 45 millió tonna gabonaféle talál vevőre külföldön. Tavaly 38 millió tonna.
Az eddigi legnagyobb gabonatermés 127 millió tonna volt 1978-ban, tavaly 124 millió tonnát jegyezhettek fel. Ez pedig lenyomja a világpiaci árakat és kiszorítja az amerikai farmereket néhány piacról. Júliusban 25 százalékos áresést is tapasztaltak. Az amerikai gabonaszövetség decemberben bezárja egyiptomi kirendeltségét. „Nem vagyunk képesek ezeken a piacokon versenyezni Oroszországgal az árak kérdésében” – jelentette ki a szövetség képviselője. Márpedig Egyiptom hatalmas piac. Ráadásul az idei szárazság is sújtja az amerikaiakat, gyengébb most a termés az átlagosnál. Amerikai hivatalos adatok szerint, míg a hetvenes évek közepén még 50 százalékos volt az amerikai részesedés a világ gabona exportjában, idén mindössze 15 százalékos lesz.
A The Wall Street Journal agrár szuperhatalomnak nevezi Oroszországot. Ahhoz, hogy Oroszország a legnagyobb gabonaexportőrré váljon, hozzájárul a gyenge rubel, de jelentős tényező az is, hogy az orosz kormány meghirdette a gabonaexport prioritását, és úgy döntött, nem vetnek ki exportvámot a gabonára. Mennyiségi korlátozásra sem kerül sor. Az orosz mezőgazdasági termékek exportja általában is dinamikusan emelkedik, általában 8-10 százalékkal évente.
Ilyen sikerek mellett furcsa arról olvasni a Lenta.ru internetes portálon, hogy a XX. század végén a klasszikus orosz falu haldokolni kezdett. Hatalmas áradat indult meg a városok felé, miközben a vidék elnéptelenedett. A múlt század elején a lakosságnak még csak a 13 százaléka élt városokban, mára ez elérte a 74 százalékot. Ezt azonban a hírportálnak nyilatkozó szakértő azért tartja megtévesztő adatnak, mert néhol a kisvárosok inkább hasonlítanak falvakra, méghozzá gáz és csatornázás nélkül, egyes helyeken viszont a falvak tűnnek fejlettebbnek és modernebbnek. A gyenge minőségű termőfölddel rendelkező régiókban a klasszikus orosz falú valóban kihalóban van. Az államnak nem érdeke, hogy rubelmilliárdokkal tartsa életben ezeket a fejletlen gazdaságokat. Ezért aztán van, ahol pusztuló házak és elhagyott földek látványa fogadja a látogatót.
A múlt század kilencvenes éveiben abban reménykedtek, hogy a széthullott kolhozok helyén modern farmergazdaságok születnek. Eleinte még számos kedvezményt kaptak az államtól, mára azonban a remények szertefoszlottak. Hivatalosan 260 ezer farmergazdaságot tartottak nyilván, mára kiderült, nincs több 140 ezernél.
E negatív tendenciák közepette azonban egyes térségekben a falvak mégis új életre keltek, virágzó mezőgazdasággal, a kormányzat pedig kedvezményekkel csábítja az embereket a Távol Kelet irdatlan nagy térségeibe. Érdekesség, hogy a Moszkvai megye a mezőgazdasági termékek legnagyobb termelője a központi térségben. Több nagyváros közelében is növekszik a mezőgazdasági tevékenység, nagy befektetéseket eszközölnek, agráripari holdingok születnek, s megy a harc a földek megszerzéséért.
A kedvező természeti adottságok miatt a Volgavidék, Nyugat-Szibéria déli része a Szovjetunió szétesése óta vonzza a beruházókat és a termelőket. Mára ez a terület teljesen benépesült. A Távol-Kelet gyéren lakott hatalmas területeivel más a helyzet. Ide még a kedvezményekkel is nehéz munkaerőt toborozni. S az is gyakori, hogy valaki él a földhöz jutás lehetőségével, aztán azt eladja a kínaiaknak.
A képet árnyalja, hogy az orosz lakosságnak majdnem a fele rendelkezik kis házzal, villával, nyaralóval, igaz ezek között a minőségi különbség óriási. A szó igazi értelmében ezek nem tartoznak a falusi közösséghez, sokkal inkább kötődnek a városhoz. Egy 2016-os felmérés szerint mintegy 13 millió családnak van telke kerti vagy nyaralókörzetben.
