Szokni kell a Fehér Házat

Publikálás dátuma
2017.12.13. 06:31
Az exkatona stábfőnöknek és az elnök vejének nincs egyszerű dolga Fotó: Shealah Craighead
Lassan egy éve Donald Trump tölti be az amerikai elnöki tisztséget, de bennfentes beszámolók szerint még ma is furcsán fogja fel szerepkörét.

Donald Trump minden reggel fél hatkor ébred, bekapcsolja a hálószobában elhelyezett tévét, meghallgatja a híreket a szívből utált, de még mindig alapvető tájékozódási forrásnak tekintett CNN-en, átkapcsol a konzervatív Foxra, ahol ötleteket nyer a twitterezéshez, majd a liberális MSNBC „Reggeli Joe” című programjára vált, talán azért, hogy kellően felpaprikázza magát a munkanaphoz.

Néha már ágyból, párnák közül kezdi kilövöldözni a világba Twitter-üzeneteit. Van úgy, hogy pizsamában hosszan elidőz még a lakosztályi dolgozószobában is, azt figyelve, melyik tévécsatornán mit mondanak róla. A New York Times minapi terjedelmes írása szerint John Kellynek, a házi stáb vezetőjének, a nyugalmazott négycsillagos tengerészgyalogos tábornoknak, aki 2003-ban, az iraki invázó idején az ellenség golyózáporában is sikerrel nyomult előre hadoszlopával, mostanra nagyjából sikerült elérnie, hogy Trump legalább kilenc, fél tíz tájban munkára készen megjelenjen az Ovális irodában.

A New York Times összesen hatvan tanácsadót, munkatársat, barátot, illetve törvényhozót faggatott ki, hogy „testközeli” képet nyerjen arról, miként látja el hivatalát az Egyesült Államok közel egy évvel ezelőtt hivatalba lépett, 45. elnöke.

A fő következtetés: Trump még ma is úgy tekint az elnökségre, mint Hillary Clinton felett aratott meglepő győzelmének napján: elnyert díjnak tartja, amit nap mint nap kemény küzdelemben kell megtartania. A többi elnök számára minden egyes nap azt a kihívást jelentette, hogy vezetni kell egy országot. Trump szemében a napi kihívás a hivatal megőrzéséről szól. Naponta legalább négy órát szán arra, hogy figyelje az elnöki tevékenységéről szóló tévéműsorokat. Még ma sem elnökként viselkedik, hanem úgy, mintha az elnökségért kampányolna.

Trump meggyőződése, hogy Robert Mueller különleges ügyész az ő legitimációjának az aláásásását célzó összesküvés jegyében kezdte vizsgálni az orosz bavatkozás kérdéseit. Lindsey Graham dél-carolinai republikánus szenátor szerint Trump „szenvedélyesen hiszi, hogy a liberális baloldal és a média tönkre akarja őt tenni”. Veje – és egyben tanácsadója -, Jared Kushner azt mondja, a 71 esztendős Trump már nem fog változtatni a felfogásán és szokásain, és ha ezekkel nincs összhangban az elnöki poszt eddigi felfogása, akkor nem ő fog igazodni a tisztséghez, hanem a tisztséget fogja önmaga képére átformálni.

A beszámolókból azonban olyan kép bontakozik ki, hogy sajátos küzdelmet folytat a Fehér Házban az üzleti világból érkezett elnökkel a már említett Kelly exkatona, a stábfőnök, aki igyekszik Trump napirendjét pörgősebbé tenni, teletűzdelni megbeszélésekkel és találkozókkal, hogy az elnöknek ne legyen annyi ideje saját kedvtelésének – a meggondolatlan Twitter-üzenetek szerteküldésének – hódolnia. Trump az elmúlt hónapokban valamelyest meghajolt Kelly „tapintatos diktatúrája” előtt, naponta tucatszor hívja telefonon a stábfőnököt, és kikéri a tanácsát. A minap azonban a Hálaadás ünnepét a floridai Mar-a-Lagóban töltő Trump „kihágott”, olyan emberek tömegével partizott együtt, akik, ha John Kellyn múlik, soha nem kerülnek fel az elnök látogatóinak listájára.

Az, hogy Donald Trump csak nehezen alkalmazkodik az elnöki hivatal ellátásának követelményeihez, a New York Times meglátása szerint abból is fakad, hogy előzetesen sokkal inkább egy birodalom fölötti uralkodásnak vélte a szerepkört, és nem gondolt arra, hogy a végrehajtói hatalomnak meg kell találnia az együttélés módját a törvényhozói és az igazságszolgáltatási hatalmi ággal.

Egy alkalommal Mitch McConnell, Kentucky állambeli szenátor, a szenátus republikánus többségének a vezetője tartott prezentációt az Ovális Irodában az egészségbiztosítás bonyolult kérdésköréről, és Trump közbekotyogott. „Ne szakítson félbe” - szólt rá az elnökre hűvösen a szenátor.

Szigorodnak az épületenergetikai szabályok

A december 31. után benyújtott minden újépítési engedély vagy bejelentés, illetve jelentős felújítás esetén már a költségoptimalizált energetikai követelményszint lép érvénybe – hívja fel a figyelmet a Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) Nonprofit Kft. Ez a jelenleginél 40 százalékkal energiatakarékosabb falat, nyílászárót és födémet jelent. Ablakoknál a háromrétegű dívik, felújításnál pedig a jelenleginél legalább 5 centivel vastagabb szigetelés szükséges. Mindezek révén viszont a rezsi akár meg is feleződhet.

2021. január 1-től pedig már a közel nulla energetikai szint követelményeit kell teljesíteni. Az intézet figyelmeztet: míg előbbi esetben az engedély-bejelentés elindítása, addig utóbbinál a használatba vétel számít. Vagyis azt az épületet, amelynek engedélyét most január 1. után kérik meg, de csak 2020. után veszik használatba, már a közel nullássá kell alakítani.

A MEHI képzései során a kérdésben a tervezők-kivitelezők között komoly bizonytalanságokat tapasztalt. A vállalkozások - különösen a háztartások tekintetében - hiányolják az energiahatékonyság ösztönzésére irányuló kormányzati elhivatottságot. A pályázati kiírások késlekedése, felfüggesztése, a lakossági uniós források átirányítása, az ebből fakadó kiszámíthatatlanság és tervezhetetlenség, a kiírt pályázatok-hitelek bonyolultsága és a bürokratikus ügyintézés mind-mind visszavetik a beruházási kedvet. Az építőipar szerint az új építések kedvezményes áfájának fenntartása mellett azt az épületenergetikai fejlesztésekre is ki kellene terjeszteni. Ha a kedvezményes adót nem az elkészült lakások eladására, hanem az építőanyagra és épületgépészeti termékekre érvényesítenék, nem a lakást értékesítő vállalkozó nyelné le az áfát – figyelmeztet a MEHI. A szektor növelné a műszaki ellenőrök szerepét is.

Szerző

Nem offshore, csak "ilyen"

Miközben az offshore elleni hajtóvadászat láthatóan meghozza az eredményét, a hazai társaságok jövedelmeiket és tevékenységeiket továbbra is szívesen csoportosítják külföldi cégekbe – fogalmaz a Jalsovszky Ügyvédi Iroda közleményében Csővári István vezető adójogász.

A magyar vállalkozók az általuk érzékelt „országkockázat” miatt sokszor nagyobb biztonságban, külföldön szeretnék tudni személyes vagy társasági vagyonuk könnyen mozgatható részét – indokol az offshore-ügyekben jártas iroda. Külföldiek – például amerikaiak – is szívesebben fektetnek be ide egy általuk jobban ismert országon keresztül. Ez más szerződéskötéskor is szempont. Bár az iroda szerint az adózási ok háttérbe szorul – hisz éppenséggel a hazai társasági-, illetve személyijövedelem-adó is mérsékelt -, a célország kiválasztásakor továbbra is kiemelt szempont az ottani társaságiadó-mérték, az eredménykivonás forrásadó-, illetve (holdingnál) a kapott osztalék és a cégeladás-nyereség adómentessége.

Az iroda receptet is közöl annak elkerülésére, hogy az adóhatóság a céget magyar illetőségűvé nyilvánítsa, ily módon a hazai adóterhek hatálya alá vonva. Eszerint ma már nem elég, ha a külföldi cég igazgatósága többségében névleges, helyi vezetőkből áll: nekik ténylegesen és bizonyíthatóan érdemi döntéseket kell hozniuk. (Ez csak azért ütközhet nehézségekbe, mert a névleges igazgatók papíron akár több száz társaságot is „vezethetnek”.)

Az iroda szerint jobb, ha a valós haszonhúzó nem tagja a testületnek, vagy ha mégis, papírjainak aláírása végett időnként fizikailag is kifárad a székhelyre. (Ilyenkor az se árt, ha ott egy tényleges iroda fogadja.) Csővári István „ilyen” társaságok megalapítására – különböző okok miatt - Hollandiát, Luxemburgot, Angliát, Svédországot, Máltát, Lichtensteint, Hongkongot, Szingapúrt és az Egyesült Arab Emírségeket ajánlja. Megjegyzendő: ezek közül az EU minap közzétett adóparadicsomi feketelistájára csak ez utóbbi állam került fel.

Szerző
Témák
offshore