Finisben a bécsi tárgyalások

Publikálás dátuma
2017.12.14. 06:33
Fotó: AFP/Helmut Fohringer
Hétvégéig megállapodhat az ÖVP és az FPÖ az új kormányprogramról, hétfőn pedig felállhat az új kabinet.

A jelek szerint valóra válik az osztrák kormányalakítási tárgyalásokkal megbízott Sebastian Kurz ígérete, s már karácsonyig megalakul az új, az Osztrák Néppárt (ÖVP) és a jobboldali radikális Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) alkotta kormánykoalíció. Bécsi sajtóértesülések szerint ugyanis a két párt hétvégéig megállapodik a kormányprogram részleteiről, s már hétfőn létre is jöhet az új kabinet.

Bár Kurz már a koalíciós tárgyalások kezdetén kikötötte: csak olyan koalíciót hajlandó létrehozni, amely egyértelműen elkötelezi magát az Európai Unió mellett, a tárgyalások során Heinz-Christian Strache pártja szorgalmazta: könnyítsék meg a népszavazások megrendezését. Sokan – nem éppen alaptalanul – attól tartottak, hogy a radikálisok ezzel az Ausztria EU-ból való kilépéséről szóló referendumot készítenék elő. A két párt azonban végül megállapodott arról, hogy az „Öxitről” biztosan nem rendeznek referendumot. Az is Kurz sikereként értékelhető, hogy az Uniót érintő kérdésekkel a jövőben nem az FPÖ által irányítandó külügyminisztérium, hanem a kancellária, vagyis továbbra is a jelenleg a külügyi tárcát irányító Kurz foglalkozik majd. Ez pedig azt jelenti, hogy a 2018 második félévében esedékes soros osztrák elnökség ügyeit sem a külügy, hanem a kancellár hivatala intézi.

A megállapodás azonban nem jelenti azt, hogy az FPÖ ne kísérletezhetne több alkalommal különféle referendumokkal. A megegyezés csak arról szól, hogy ha népszavazást írnak ki, az nem szólhat Ausztria uniós tagságáról. (A „közvetlen demokrácia” az európai radikális jobboldal egyik állandó követelése). A koalíciós szerződésben egyértelműen Európa-párti irányvonalat fogalmaztak meg – írja egybehangzóan több osztrák lap.

A koalíció programja tartalmaz egy kitételt, aminek biztosan nem örül majd Recep Tayyip Erdogan török elnök, s növelheti a feszültséget az EU és Ankara között. A leendő osztrák kormány ugyanis fellép a Törökországgal folytatott uniós csatlakozási tárgyalások megszakításáért. Igaz, ez nem újdonság, Kurz eddig is ezt szorgalmazta, de sem a többi uniós tagország, sem az Európai Bizottság nem támogatta a terveket.

Sem az ÖVP, sem az FPÖ nem kommentálta a közös kormányzásról való megállapodással kapcsolatos híreket, igaz, eddig sem reagáltak a lapokban megjelent értesülésekre. A leendő kormány összetétele azonban egyelőre nem ismeretes, bár ezzel kapcsolatban is akadnak médiaértesülések. Egyes lapok úgy tudják, Strache a sportért és turizmusért felelős alkancellár lesz. Korábban még arról volt szó, hogy a védelmi tárca élére kerül. Biztosra vehető, hogy az Osztrák Szabadságpárt kapja a külügyi tárcát, jóllehet az osztrák diplomácia leendő vezetője, Karin Kneissl nem tagja az FPÖ-nek. Norbert Hofer pedig, aki tavaly Alexander Van der Bellennel szemben indult a radikálisok színeiben az elnökválasztáson, infrastrukturális miniszter lesz. A belügyminisztérium is az FPÖ-höz kerül: várhatóan a párt főtitkára, Herbert Kickl irányítja majd a tárca munkáját. Emellett a szociális- és egészségügyi minisztérium vezetését is a jobboldali radikálisok kapják meg, az FPÖ-nek két jelöltje van a tárca irányítására. Hírek szerint még vita zajlik arról, hogy szabadságpárti politikus legyen-e a védelmi miniszter. Sokak szerint nem lenne szerencsés, ha a belügyi mellett a hadügyi tárca is a jobboldali radikálisokhoz vándorolna.

Sok kérdőjel merül fel az ÖVP-s miniszterek kapcsán. A legnagyobb talány az, ki kerül a kulcsfontosságú pénzügyi tárca élére. Feltételezések szerint a jelenlegi belügyminiszter, Wolfgang Sobotka a legesélyesebb erre.

Legyőzték Trump kedvencét

Publikálás dátuma
2017.12.14. 06:31
Fotó: AFP/Jim Watson
Legyőzte a demokrata jelölt a keddi alabamai időközi szenátorválasztáson a kiskorúak zaklatásával is vádolt republikánus ellenfelét.

Doug Jones megválasztásával Alabama állam 1992 óta először küld demokrata párti politikust a szenátusba. Ezzel most hajszálvékonyra, 51-49-re csökken a republikánus többség az amerikai kongresszus felső házában. Azért kellett pótválasztást tartani Alabamában, mert Jeff Sessions korábbi alabamai szenátor megkapta az igazságügyi tárca irányítását.

A Donald Trump elnök által pártfogolt, kőkonzervatív republikánus jelöltet, Roy Moore-t már azelőtt is sokan a párt súlyos tehertételének tartották, hogy hangot kapott volna vele szemben az évtizedekkel ezelőtti szexuális molesztálások vádja. Trump ugyan Twitter-üzenetben gratulált a győztesnek, de azt is írta, hogy a republikánusok nagyon rövid időn belül ismét versenybe fognak szállni ezért a szenátusi helyért. Nem pontosította, hogy mire gondol - Jones mandátuma 2021-ben jár le -, csak annyit tett hozzá, hogy „soha nincs vége”.

Amerikai politikai elemzők ugyanakkor úgy értékelik a történteket, hogy ismét bebizonyosodott: az elnök nem számíthat a republikánus szavazóközönség feltétlen támogatására. A borotvaélen táncoló szenátusi többség birtokában Trump egyáltalán nem lehet biztos abban, hogy keresztül tudja vinni a törvényhozáson a felettébb megosztó jellegű adóreformját, költségvetési javaslatát és az egészségügyi ellátáshoz való jogosultság megnyirbálását jelentő változtatási terveit. A kongresszus republikánus köreiben most azt rebesgetik, hogy a vállalkozások és a tehetősek jelentős adócsökkentésével járó adóreform ügyében még Jones hivatalba lépése előtt meg kellene tartani a szavazást – csakhogy a pontos és végleges számokat még most sem „munkálták ki”.

"Nemcsak Alabama államban, de az egész országnak megmutattuk az utat, hogy képesek vagyunk összefogni" - hangoztatta hívei előtt az alabamai Birminghamben a győztes, aki szerint ez a választás a méltóságról és a tiszteletről szólt.

Az elemzők abban látják Jones győzelmének a titkát, hogy fellépésével az afroamerikaiaktól a fehér liberálisokon át a mérsékelt republikánusokig terjedő széles koalíciót volt képes kialakítani. Az afroamerikaiak által lakott térségekben érzékelhetően nagyobb volt a választási részvételi arány, mint a masszívan konzervatív, republikánus térségekben.

A kampányban kiemelt témaként szerepelt, hogy Roy Moore, amikor még a harmincas éveiben járt, több nő állítása szerint elfogadhatatlan módon közeledett hozzájuk, fogdosta, csókra akarta kényszeríteni őket, valósággal üldözte az akkor tinédzser lányokat. Ami különösen sokakat megbotránkoztatott, az volt, hogy a molesztálások egyik elszenvedője akkor még nem töltötte be a 14. életévét sem.

Sok republikánus most megkönnyebbüléssel éli meg a nőket, az etnikai kisebbségeket, a melegeket és a muszlimokat egyaránt súlyosan magára haragító, önmagát konzervatív kereszténynek nevező Moore vereségét. A konzervatív keresztény mivoltot az ő esetében úgy kell elképzelni, hogy kétszer is eltávolították őt Alabama legfelsőbb bíróságának elnöki tisztségéből. Először akkor, amikor a bíróság épülete elől nem volt hajlandó eltávolítani egy szikla méretű tízparancsolat-emlékművet, aminek az ottani elhelyezése ellentmondott az állam és az egyház szétéválasztása elvének. Másodszor akkor, amikor arra utasított bírákat, hogy ne hitelesítsék azonos nemű párok házassági anyakönyvi kivonatait.

„Rövid távon fájdalom, hosszú távon nyereség” tweetelte Norm Coleman volt minnesotai republikánus szenátor. Szerinte Moore győzelme esetén jövőre „temetni” lehetett volna a pártot – különösen arra tekintettel, hogy Moore kampányában kiemelt szerepet játszott az a szélsőjobboldali Steve Bannon, aki egy ideig Trump mellett dolgozott a Fehér Házban, de néhány hónap után az elnök kénytelen volt megválni tőle, mert a botrányos, rasszista nézetei miatt senki nem akart vele együttműködni.

Moore-t sem akarta segíteni számos republikánus politikus, beleértve Alabama állam régóta hivatalban levő másik szenátorát, Richard Shelbyt. A szenátus vezetői előre közölték: ha Moore-t megválasztják, azzal kezdheti szenátori működését, hogy etikai vizsgáló bizottság elé kell járulnia. Trump elnök azonban – akinek egyébként jelenleg mélyponton van a népszerűsége, csak az amerikaiak egyharmada elégedett az eddigi munkájával – ragaszkodott Moore jelöltségéhez, és nyilvánosan elkötelezte magát mellette.

A választást megnyerő demokrata Doug Jones korábban ügyészként működött. Akkor tette ismertté magát, amikor ő képviselte a vádat a Ku Klux Klan két embere ellen a Birminghamben 1963-ban egy templomnál elkövetett, négy halálos áldozattal járó, 23 további személyt megsebesítő pokolgépes támadás ügyében.

A demokraták választási központjának hangulatát leginkább az örömteli meglepetés jelzővel illették a helyi beszámolók, mondván, a demokraták a nagyon rossz republikánus jelölt ellenére sem merték remélni, hogy valaha is győzhetnek Alabamában.

A republikános szenátorjelölt a nap folyamán lóháton érkezett a szavazóhelyiséghez, és – marcona lovasként – nem nyilatkozott senkinek. Stábja a még nem végleges és hivatalos részeredmények hallatán nem akart belenyugodni a vereségbe, újraszámlálást követelt.

Alabama állam törvényei szerint ez akkor kötelező, ha fél százaléknál kisebb a különbség a jelöltek között. Az adatok azonban ennél háromszor nagyobb szavazatkülönbséget mutattak. Ezen már csak a katonák és más, külföldön szolgálatot teljesítők levélben érkező voksai, az egyelőre kétséges szavazati jogúak voksai, valamint azoknak a szavazatai módosíthatnak, akik nem valamelyik jelöltet választották ki a szavazólapon, hanem saját maguk írták be kedvencük nevét.

Brexit - Alulmaradt a brit kormány az alsóházban

A brit kormány szándékával ellentétben megszavazott szerda este a londoni alsóház egy módosító indítványt, amelyben az előterjesztők jogi garanciákat követeltek arra, hogy a brit parlament törvényerejű határozattal dönthessen a brit EU-tagság megszűnéséről kötendő majdani átfogó megállapodásról.

A módosító kezdeményezést, amelyet beterjesztői a brit EU-tagságot rögzítő törvény visszavonását célzó törvénytervezethez nyújtottak be, többórás vita után 309-305 arányban fogadta el a brit parlament választott alsó kamarája.

A kormánnyal szemben szavazott a kormányzó Konzervatív Párt 12 képviselője, akikhez az ellenzék három legnagyobb pártja, a Munkáspárt, a Skót Nemzeti Párt és a Liberális Demokraták frakciója szinte testületileg csatlakozott.
A kormánnyal szembeforduló tory "lázadók" egyikét, Stephen Hammondot azonnal menesztették a Konzervatív Párt alelnöki tisztségéből.

A kormány szükségtelennek tartotta a módosításban követelt jogi garanciát, azzal az érvvel, hogy a parlamentnek mindenképpen érdemi beleszólása lesz a Brexit-tárgyalások menetébe és kimenetelébe, de az indítvány beterjesztői szerint a parlamenti szuverenitás szerves része, hogy garantáltan a képviselőké legyen a végső szó.

A szerda esti szavazás értelmében a parlament törvényben rögzített állásfoglalásban dönthet a Brexit-folyamat legvégén arról, hogy a brit EU-tagság megszűnésének feltételeiről, illetve az Egyesült Királyság és az Európai Unió majdani kapcsolatrendszeréről kötendő átfogó megállapodást - ha a kilépési tárgyalássorozaton sikerül ilyen egyezményt elérni - elfogadja-e vagy sem. Amíg ez a parlamenti döntés meg nem születik, a brit kormány nem kezdhet hozzá a kilépési megállapodásban foglaltak végrehajtásához.

Theresa May miniszterelnök először veszített el alsóházi szavazást azóta, hogy tavaly nyáron átvette David Camerontól a kormányfői tisztséget.

Az alsóházi vereség különösen rossz pillanatban jött May számára, mivel csütörtökön kezdődik az Európai Unió brüsszeli csúcstalálkozója, amelyen dönteni kell arról, hogy a Brexit-tárgyalások átléphetnek-e a második - mindenekelőtt a brit EU-tagság megszűnése utáni kapcsolatrendszer kialakítására hivatott - szakaszba.

Az első szakasz, amelyben a brit kilépés feltételrendszerét kellett meghatározni, múlt pénteken zárult, miután az Európai Bizottság úgy értékelte, hogy elégséges haladást sikerült elérni a továbblépéshez.

Ez a siker jelentősen megerősítette Theresa May pozícióját a kormány és a Konzervatív Párt élén, ám egybehangzó londoni kommentárok szerint a szerda esti parlamenti vereség ismét meglehetősen sokat ront a brit miniszterelnök vezetői kompetenciájának brüsszeli megítélésén éppen a Brexit-tárgyalások kritikus szakaszában.

Theresa May pozícióját komoly mértékben kikezdte, hogy az általa váratlanul kiírt, júniusban tartott előrehozott parlamenti választásokon a Konzervatív Párt addigi csekély alsóházi többségét is elveszítette, és jelenleg csak a legnagyobb észak-írországi britpárti protestáns erő, a Demokratikus Unionista Párt (DUP) frakciójának eseti külső támogatásával tud kormányozni. A szerda esti alsóházi vereség elkerüléséhez azonban ez a támogatás sem volt elegendő.

Szerző