Előfizetés

28 embert menekítettek egy égő társasházból Miskolcon

Publikálás dátuma
2017.12.14. 13:35
Shutterstock illusztráció.
Gyermek és várandós nő is van a csütörtök délelőtti miskolci társasháztűz füstmérgezést szenvedett sérültjei között - közölte Tiba Sándor, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház főigazgatója.

Mint elmondta, heten kerültek kórházba, mindannyian füstmérgezést szenvedtek, égési sérült nincs közöttük. Egy ember súlyos, három közepes, kettő pedig könnyű füstmérgezést szenvedett.

A gyermeket csupán a kora miatt vették fel a gyermekosztályra - közölte a főigazgató, aki a várandós asszonnyal kapcsolatban elmondta, hogy őt nőgyógyász is megvizsgálja. A többieket a sürgősségi osztályon látták el, egyikük állapota sem kívánta meg eddig, hogy áthelyezzék a toxikológiai osztályra.

A katasztrófavédelem korábban azt közölte: csütörtökön délelőtt huszonnyolc embert menekítettek ki egy égő társasházból Miskolcon. A lángokat a tűzoltók a Szilvás utcai épületben eloltották, az otthonukból kihozott emberek számára egy melegedőbuszt irányítottak a helyszínre.

Zsebrepacsi

Annak idején jól szórakoztam a Sas-társulat Zsebrepacsi, avagy vidám botrányország című kabaréján. Körülöttem a nézők jókat derültek, tapsoltak, egyikük ismeretlenül oldalba is bökött, és odaszólt: na, ilyen aztán biztosan nincsen! Nem akartam neki mondani, de mennyire, hogy van! Mert botrányországban élünk, ahol minden előfordulhat. Megszokjuk, beletörődünk az újabb és újabb disznóságokba is.

Innen nézve, ami a Jobbikkal most történt, valóban a legalja a politikai gengszterizmusnak. Sokszor mondtuk már erre vagy arra, hogy innen aztán nincsen lejjebb, de lám, mindig van. Pedig ezek az ügyek nem is előzmények nélkül valók. Nem volt fülünk a hallásra, szemünk a látásra, amikor az első Orbán-kormány kismacskaként a körmeit köszörülte a frissiben felépített demokráciánk falán, s a Fidesz azóta is úthengerrel tapos mindent, amit korábban vívmánynak gondoltunk. Másról sincs szó, mint a módszerek finomodásáról.

Számtalanszor leírtuk már, hogy nagyon rövid a társadalom politikai emlékezete, nem árt időnként bekapcsolni a frissítést. 1998-ban, amikor hatalomra került a Fidesz, azon nyomban az adóhivatal élére állította Simicska Lajost. Akkoriban az Orbán-klán még óvatosabban kotorászott az állami zsebekben, ha kivettek a közös bukszából, igyekeztek kutyamód elkaparni a nyomokat. Persze így is kiderült Josip Tot meg Kaya Ibrahim ügye, felháborodtunk a „hosszú bájtok éjszakáján”, amikor az emlékezetes halottak napján szabadságra küldött APEH-dolgozók távollétében a berendelt számítástechnikusok Simicska elnök iránymutatása alapján állítólag eltüntettek a rendszerből bizonyos adatokat. Hogy mi volt az igazság, máig nem derült ki, de már akkor is bekerültek a képbe az állami számvevők, akik utólag nem találtak semmi kivetnivalót.

Nyolc évnyi ellenzéki létben kijárta a Fidesz a kleptokrácia esti iskoláját. A 2010-ben megszerzett teljhatalom feledtette velük a szemérmes óvatosságot. Az első dolguk az volt – gyanítom, ez is Simicska tanácsára történt –, hogy elzártak minden pénzcsapot, ami az ellenzéki pártokat, de elsősorban az MSZP-t életben tarthatta. A baloldalinak bélyegzett vállalkozások egyik napról a másikra kikerültek a „kedvezményezettek” köréből. Nem kaptak állami megbízást, a tulajdonosokra rászállt az adóhatóság, zsarolták őket. Az ügyészség a nyilvánosság előtt tartóztatott le gazdasági visszaéléssel vádolt baloldali politikusokat. Csak évek múltán derült ki, hogy általában alaptalanul. És 2010-től a baloldali sajtóra is rossz napok jártak, a kormány nyomására éppen csak annyi levegőt kaphattak a támogatóktól, hogy meggyengülve, de életben maradjanak.

Most fel vagyunk háborodva az ÁSZ goromba lépésén, pedig semmi másról nincs szó, mint a "fülkeforradalom" óta gyakorolt Simicska-módszer tökéletesítéséről. Még mondja valaki, hogy a kitaszított vállalkozónak nem volt igaza, amikor G-betűt pingált az üres plakátjaira! Csak éppen az lett volna a korrekt, ha a saját nevét is odaírta volna Orbáné mellé.

Zsebrepacsi

Annak idején jól szórakoztam a Sas-társulat Zsebrepacsi, avagy vidám botrányország című kabaréján. Körülöttem a nézők jókat derültek, tapsoltak, egyikük ismeretlenül oldalba is bökött, és odaszólt: na, ilyen aztán biztosan nincsen! Nem akartam neki mondani, de mennyire, hogy van! Mert botrányországban élünk, ahol minden előfordulhat. Megszokjuk, beletörődünk az újabb és újabb disznóságokba is.

Innen nézve, ami a Jobbikkal most történt, valóban a legalja a politikai gengszterizmusnak. Sokszor mondtuk már erre vagy arra, hogy innen aztán nincsen lejjebb, de lám, mindig van. Pedig ezek az ügyek nem is előzmények nélkül valók. Nem volt fülünk a hallásra, szemünk a látásra, amikor az első Orbán-kormány kismacskaként a körmeit köszörülte a frissiben felépített demokráciánk falán, s a Fidesz azóta is úthengerrel tapos mindent, amit korábban vívmánynak gondoltunk. Másról sincs szó, mint a módszerek finomodásáról.

Számtalanszor leírtuk már, hogy nagyon rövid a társadalom politikai emlékezete, nem árt időnként bekapcsolni a frissítést. 1998-ban, amikor hatalomra került a Fidesz, azon nyomban az adóhivatal élére állította Simicska Lajost. Akkoriban az Orbán-klán még óvatosabban kotorászott az állami zsebekben, ha kivettek a közös bukszából, igyekeztek kutyamód elkaparni a nyomokat. Persze így is kiderült Josip Tot meg Kaya Ibrahim ügye, felháborodtunk a „hosszú bájtok éjszakáján”, amikor az emlékezetes halottak napján szabadságra küldött APEH-dolgozók távollétében a berendelt számítástechnikusok Simicska elnök iránymutatása alapján állítólag eltüntettek a rendszerből bizonyos adatokat. Hogy mi volt az igazság, máig nem derült ki, de már akkor is bekerültek a képbe az állami számvevők, akik utólag nem találtak semmi kivetnivalót.

Nyolc évnyi ellenzéki létben kijárta a Fidesz a kleptokrácia esti iskoláját. A 2010-ben megszerzett teljhatalom feledtette velük a szemérmes óvatosságot. Az első dolguk az volt – gyanítom, ez is Simicska tanácsára történt –, hogy elzártak minden pénzcsapot, ami az ellenzéki pártokat, de elsősorban az MSZP-t életben tarthatta. A baloldalinak bélyegzett vállalkozások egyik napról a másikra kikerültek a „kedvezményezettek” köréből. Nem kaptak állami megbízást, a tulajdonosokra rászállt az adóhatóság, zsarolták őket. Az ügyészség a nyilvánosság előtt tartóztatott le gazdasági visszaéléssel vádolt baloldali politikusokat. Csak évek múltán derült ki, hogy általában alaptalanul. És 2010-től a baloldali sajtóra is rossz napok jártak, a kormány nyomására éppen csak annyi levegőt kaphattak a támogatóktól, hogy meggyengülve, de életben maradjanak.

Most fel vagyunk háborodva az ÁSZ goromba lépésén, pedig semmi másról nincs szó, mint a "fülkeforradalom" óta gyakorolt Simicska-módszer tökéletesítéséről. Még mondja valaki, hogy a kitaszított vállalkozónak nem volt igaza, amikor G-betűt pingált az üres plakátjaira! Csak éppen az lett volna a korrekt, ha a saját nevét is odaírta volna Orbáné mellé.