Ajándék a Louvre muzsikusaitól

Bach Karácsonyi oratóriumának szövegkönyvét kinyomtatták, hogy a hívek minél könnyebben elmerülhessenek a mű által közvetített gondolatokban: „Oratórium, melyet szent karácsonykor Lipcse két főtemplomában fognak játszani. Anno 1734. (Szent karácsony első napján reggel a Szent Miklósban, délután a Szent Tamásban.)” – közli a címlap.

A mű valójában hat kantátából áll, amelyeket december 25-én, 26-án, 27-én, Újévkor, az utána következő vasárnapon, illetve Vízkeresztkor kell játszani. Mégis: egységes egész, a 64 tétel a Jézus születésekor történt eseményekről mesél, valamint reflektál azokra a korabeli hívők szemszögéből. Természetesen zeneileg összefüggő szerkezetet mutat. Indokolt egy este előadni akár az egész művet, de válogatni is lehet a kantátákból, ahogyan azt most Marc Minkowski tette a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben a Les Musiciens du Louvre régihangszeres együttest és az énekeseket vezényelve.

Az első, a második, a negyedik és a hatodik kantáta hangzott tehát fel. Bach műve nagyon komoly méretű előadói gárdát kíván: három trombita, üstdob, kürtök, három oboaféle hangszer párban, fuvolák, vonószenekar és természetesen kórus, valamint énekes szólisták kell, hogy gondoskodjanak az ünnepi emelkedettségről. Bevett gyakorlat manapság, hogy a szólisták is éneklik a kórusszólamokat, illetve, hogy nem válik élesen el a kórustag és a szólista fogalma. Ezen az estén a tizenegy fős énekkar hét tagja is vállalt szólisztikus szerepeket. Mindazonáltal – bár a hangszeresektől is sok-sok tétel kíván meg komoly egyéni teljesítményt – az előadást azért lehetett szeretni, mert az előadók, a karmesterrel az élükön azon dolgoztak, hogy az egész művet (annak sokfélesége ellenére) összefüggő egységében mutassák be.

Ebből mindenki derekasan kivette a részét. Olyannyira, hogy valójában igazságtalan volna bárkit külön kiemelni: gyönyörűen, puhán szóltak a vonósok, virtuózak voltak a fafúvósok és trombitás szólisták, és egységesen magas színvonalon teljesített az énekesi gárda, amely kórusként is remekelt. Minkowski, ha kellett élénk, tempókat választott, máskor viszont hagyott bennünket a lassabb tételek közben elmélkedni. Képes volt arra, hogy magasrendű spiritualitásában mutassa be a művet, méltón Bach örökségéhez.

Szerző

Zaklatás - Akad, aki saját magát jelenti fel

Publikálás dátuma
2017.12.15. 06:47
Fotó: AFP/David Del Río

A rendőrség szerint nem sértett jogszabályt harminc éve James Levine. A New York-i Metropolitan Opera korábbi főzeneigazgatójáról – akitől a történtek hatására megvált az intézmény – régóta rebesgették, hogy fiatal fiúkat molesztált. Ashok Pai volt az első, aki néhány hete erről nyíltan beszélt. A 48 éves férfi elmondása szerint Levine 1985-1993 között zaklatta őt, ám az illinois-i rendőrség arról számolt be, hogy mivel akkoriban 16 év volt a beleegyezési korhatár, nem történt bűncselekmény. Lapzártánkig sem Ashok Pai, sem James Levine, sem pedig a Metropolitan Opera nem reagált a rendőrség közleményére.

Salma Hayek vádol
A színésznő New York Timesban megjelent cikke szerint Harvey Weinstein őt is évekig zaklatta. A filmproducer közös zuhanyt, masszázst, sőt orális szexet ajánlgatott neki, majd megfenyegette.
Szerző

KrizShow - Sikerkönyv lehet a népszerű estekből

Publikálás dátuma
2017.12.15. 06:46

Ez a cím ismerős lehet a tévénézőknek, de mostantól egy könyvön is olvasható. Népszerű emberekkel folytatott 14 beszélgetés jelent meg, s ezeket olvasni is élmény.

Volt egyszer egy Libazsúr. A Klubrádióban, ahol Rangos Katalin minden hétköznap este egyórás interjúkat készített közéleti szereplőkkel. Négyhetente pedig két régi kolléganőjével beszélgetett mindenféléről: politikáról, divatról, háztartásról, vagyis sokakat érdeklő témákról. Ez volt a Libazsúr, Szegvári Katalinnal és Krizsó Szilviával. Aztán a műsorvezető távozott a Klubrádióból (is), de amikor csak alkalom adódik, leül két társával egy kis hangulatos - és persze nyilvános - csevejre. Legutóbb éppen Krizsó új könyvének bemutatóján nyílt rá lehetőség és ki is használták azt. Rajtuk kívül még ott volt a neves főzőnő - ő nevezi így magát -, Mautner Zsófi is.

A könyv pedig - elolvasva kiderült - kétségkívül megérdemelte a felhajtást. Még akkor is, ha a benne megjelent beszélgetések a rendszeres tévénézőknek nem jelentenek nagy újdonságot. A Krizshow ugyanis azoknak a Centrál színházi műsoroknak a leirata, amelyek az ATV-n is láthatók voltak. Igaz, a képernyőn érvényesülő show-elemek helyett az olvasónak be kell érnie a szerző megjegyzéseivel, amikből értesülhetünk, miről maradtunk le, ha nem láttuk az adást, ugyanakkor képet kaphatunk Krizsó Szilvia gondolatairól, valamint életének és az interjúalanyaihoz fűződő kapcsolatának részleteiről.

Az biztos, hogy érdemes volt nyomtatásban is megjelentetni a sikeres esteket. Kétségkívül többet tudhatunk meg a 14 szereplőről, de még a show háziasszonyáról is. Krizsó Szilvia semmit sem bíz a véletlenre. Beszélgetőtársai közül többet már régről ismer, másokat csak azért hívott meg, mert valóban szereti őket - pontosabban: munkájukat, művészetüket -, de kivétel nélkül mindegyik műsort gondosan megtervezte. Nagyon felkészült a szereplőkből, és így elérte, hogy egyik este sem volt unalmas, sőt! Finoman és értően közelít valamennyi meghívotthoz, pontosan ismeri a gyenge pontjaikat is, de sosem él vissza ezzel. Élvezetes és ugyanakkor informatív beszélgetéseket folytat, jól adagolja a témákat, miközben kitűnő hangulatot teremt.

A kiválasztott szereplők pedig általában hozzák a formájukat. Mautner Zsófi mellett van köztük egy karmester (Fischer Iván), két műsorvezető (Havas Henrik, Sebestyén Balázs), egy író és könyvkiadó-vezető (Nyáry Krisztián), egy divattervező (Náray Tamás), egy nagyon sokoldalú ember (Geszti Péter) és hét színész (Alföldi Róbert, Kovács Patrícia, Ónodi Eszter, Rudolf Péter, Scherer Péter, Stohl András, Szulák Andrea). Ha pedig egyet ki kell emelni a műsorokból, az mindenképpen Szulák Andreáé: abban a beszélgetésben mindketten a topon voltak. Olyan képet kaptunk az emberről és művészről, ami ritkaság. Bensőséges és egyben szórakoztató olvasmány, olyan, amit nehéz felülmúlni. Ezzel persze nem akarjuk kisebbíteni a többi beszélgetés érdemeit, természetesen szubjektív is ez a kiemelés, mégis azt tartjuk Krizsó csúcsteljesítményének.

A Krizshow pedig még folytatódik, most már új helyen, az Átrium Film-Színházban veszik fel. Krizsó Szilvia majdnem húsz éve nyerte meg a Riporter kerestetik című vetélkedőt, aztán az akkor még valóban közszolgálati Magyar Televízióban edződött, hogy később új utakra lépve kiteljesedjen. Ő garancia lehet arra, hogy ismert embereket valóban megismerhessünk ezután is.

"Így teljes az életem"

- Először tisztázzuk: mi is a foglalkozásod?

- Jó kérdés. Kommunikációs tanácsadó vagyok, ezen kívül tréningeket és coaching folyamatokat vezetek, rendezvényeken dolgozom és műsorokat készítek, amilyen a Krizshow is.

- Első könyved címe egyszerűen Krizsó volt, a másodiké Krizshow. József Attilával szólva: neved, ha van, csak áruvédjegy?

- Első könyvem esetében a Kossuth Kiadó vezetője, Kocsis András Sándor azt mondta, a nevemmel "el lehet adni" azoknak a beszélgetéseknek a leírt változatát, amelyeket a Radnóti Színházban folytattam, Libikóka címmel. Most viszont szinte kínálta magát, hogy az ATV-ben is látható műsor címét tegyük a címlapra, hiszen ez már bevezetett "brand".

- A Magyar Televíziónál politikai műsorokban kezdtél. Nem hiányoznak azok a "komoly" interjúk?

- Egyáltalán nem. Egészen más világban élek. Az egy nagyon rendben lévő korszak volt az életemben, de már teljesen eltávolodtam a politikától. Nem is tudnám most elképzelni, hogy politikusokkal üljek le beszélgetni.

- És amit ma csinálsz, az kielégít?

- Teljes mértékben. A sokféleség gyönyörködtet. A kommunikációs tréningek mellett gyakran hívnak rendezvények háziasszonyának, vagy konferenciákra moderátornak. Ez így nagyon változatos, ráadásul szabadon gazdálkodhatok az időmmel. Úgy osztom be, ahogy akarom és többet lehetek a családommal. Kiegyensúlyozott és harmonikus életet élhetek.

- Új könyved bemutatóján a "libazsúr" másik két résztvevője egészen mást mondott az interjúról. Szegvári Kati szerint a beszélgetés a fontos, Rangos Kati szerint meg a feszültség. Te mit gondolsz erről?

- Az igazság középen található, ha úgy tetszik, mindkettejüknek igaza van. Valóban lényeges, hogy igazából beszélgessünk, de a hangulatot fokozhatja a feszültség is. Régen, a politikusoknak a száját kellett kinyitnom, most viszont a vendégeim szívét kell megnyitnom. Ehhez jó edzést jelent a kommunikációs tréning. A lényeg az, hogy olyan mélységeket mutathassak be, amikről még az érintettek sem gondolták, hogy bennük van.