Egy legutóbbi közvélemény kutatás szerint nincs nagy átszavazási hajlandóság az ellenzék táborában. Noha a Századvég felméréseit nem árt némi fenntartással kezelni, az azonban kétségtelen, hogy az ellenzéki pártok hívei finoman szólva sem rajonganak egymásért. A választási rendszer viszont megkívánná, hogy a kormánypárt jelöltjével szemben minden választókerületben csupán egyetlen, a győzelemre legesélyesebb ellenzéki politikus induljon. Olyasvalaki, aki valamennyi ellenzéki szavazó támogatását élvezi. Ez meglehetősen nehéz feladat, hiszen azt várnák el tőlem, hogy a kormány megbuktatása érdekében adott esetben egy, az enyémtől teljesen más értékrendet képviselő párt, esetleg személyében is ellenszenves jelöltjére adjam a voksomat, akinek győzelem esetén könnyen az lehet az első dolga, hogy az én szimpátiámat élvező párt ellen forduljon.
Arról nem is beszélve, hogy program nélkül a kormányváltásnak nincs semmi értelme, a megoldást kizárólag egy közös program jelentené, amelyet egy esetleges győzelem esetén valamennyi pártnak kötelező lenne betartania. Így valóban nyugodt szívvel adhatnám voksomat bármelyik ellenzéki jelöltre. Mindenki egyetért abban, hogy az egészségügy helyzetén változtatni kell, a mikéntet azonban már minden érintett másképp képzeli el. Azért nincs értelme összefogni a Fidesz ellen, hogy a kormányváltás után alacsony támogatottságú pártok középszerű vezetői egymással marakodjanak a hatalomért, ez csak az ellenzéki pártokból való teljes kiábránduláshoz és a Fidesz gyors visszatéréséhez vezetne.
