Ross Mitchell brit skót gyümölcstermesztő pár hét alatt félmillió fontot veszített. A bolgár vendégmunkások, akik az áfonyáját szüretelték volna, sosem érkeztek meg. Úton Skóciába megálltak Birminghamben, ahol jobb ajánlatot kaptak. A The New York Timesnak nyilatkozó Mitchell szerint a mezőgazdaságban olyan állapotok uralkodnak, mint a vadnyugaton: a gazdák egymás elől próbálják megszerezni az európai munkaerőt, amely nagy számban fordított hátat az Egyesült Királyságnak az EU-s kiválásról szóló tavalyi népszavazás óta.
A "Brexódusz" kifejezésről mind gyakrabban lehet olvasni a brit sajtóban. A jelenségre már a Brexit-kampány idején figyelmeztettek, és másfél évvel később már mérhető a jelenség. A hatvanas évek ót nem csökkent olyan mértékben a bevándorlás, mint az elmúlt időszakban. A kormány által közölt adatok szerint 2016 és 2017 júniusa között harmadával csökkent a nettó bevándorlás.
Az egyik legsúlyosabban érintett szektor a mezőgazdaság, hiszen az idénymunkások döntő többsége más tagországokból – így Romániából és Bulgáriából – érkezik. Nagy-Britannia mintegy 80 ezer idénymunkást foglalkoztat évente, több mint 90 százalékuk nem brit. Május és szeptember között azonban havonta 13 és 29 százalékkal csökkent a számuk az Országos Gazdaszövetség szerint. Mitchell, aki gyümölcseit egy brit szupermarket hálózatnak szállítja, azt nyilatkozta az amerikai lapnak, hogy az első jelek rögtön a 2016 júniusi népszavazás után megmutatkoztak. Az idénymunkások fokozatosan elmaradtak. A gazdák azóta különböző módokon próbálják meg magukhoz csábítani a munkásokat. Nem csupán jobb fizetéssel – egyes esetekben 15 fontos órabérrel –, de kellemesebb munkakörülményekkel is. Van, aki nem sajnálja az angolórákat, a teniszt és a mozit sem.
A jelek szerint azonban sokaknak ennél több kell, mégpedig a biztonság. Az elmúlt másfél évben rendkívüli volt a bizonytalanság a Brexit kapcsán, s bár végül sikerült megegyezni, hogy a tárgyalások új szakaszba lépjenek jövőre, Brüsszel jelezte, hogy a neheze még csak most következik. Ezzel párhuzamosan a font is romlott az euróhoz képest, így az idénymunkások közül sokan az otthonukhoz közelebb – például Németországban és Hollandiában – végzik el ugyanazt a munkát.
Nem a mezőgazdaság az egyetlen szektor, amely megsínyli a munkaerőhiányt. A számos külföldi orvost, nővért foglalkoztató egészségügyi rendszerben (NHS), a turizmusban, az építőiparban, a felsőoktatásban és a pénzügyi világban is tartanak az agyelszívástól. Érdekes módon, a kilépést támogató kampány egyik fő szlogenje volt, hogy az európai bevándorlók elveszik a britek munkáját, ám a munkaerő-közvetítők tapasztalatai azt mutatják – aligha meglepő módon –, hogy a britek nem kapkodnak a kétkezi munka után. „Kiábrándító, hogy nem lehet briteket toborozni. Egyáltalán nem vonzó számukra, sőt, alantasnak találják” – mondta John Hardman munkaerő-közvetítő a The Independent brit napilap online kiadásának.
A legtöbben biztosra veszik, hogy jövőre rosszabb lesz a helyzet, azt azonban egyelőre nem lehet tudni, hogy hosszútávú jelenségről van-e szó. A Közpolitikai Kutatóintézet frissen publikált tanulmányának szakértői szerint javítana a helyzeten, ha az uniformizált migrációs rendszer helyett az Egyesült Királyság különböző régióiban a helyi igényeknek, demográfiai mutatóknak megfelelően lehetne szabályozni a bevándorlást. „Biztosítani kellene minden régiónak – nem csupán Londonnak –, hogy legyen beleszólása abba, miként is nézzen ki a migráció a jövőben. Így hatékonyabban lehetne kielégíteni a munkaerőpiaci és demográciai igényeket” – idézte a The Guardian a szerzőt, Phoebe Griffith-t.
