Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) szerint mintegy 25 ezer fogyatékos és pszichiátriai, szenvedélybeteg ember él intézményi keretek között, közülük 21 ezren 50 fősnél nagyobb intézményben. Egy 22 milliárd forintos uniós program segítségével 2019-ig 2500 gondozottat költöztetnének 8-12 fős lakóotthonokba, 2023-ig pedig további 7500 ember kerülhet családiasabb környezetbe, mintegy 55 milliárdból. Arra a kérdésünkre, hogy tervezik-e bővíteni az ellátásban résztvevő gondozók, szakemberek körét, nem kaptunk választ a tárcától. Pedig ez lényeges momentum: a projektet figyelemmel kísérő szakértők ugyanis figyelmeztetnek, attól, hogy a fogyatékkal élő emberek egy részét a nagy intézményekből kisebb lakóotthonokba költöztetik, nem lesz több szakképzett ápoló, gondozó, holott a nagy létszámú intézményekben is gyakran a szakemberhiány jelenti a legnagyobb problémát.
Krémer Balázs szociológus, a Szociális Szakmai Szövetség elnöke úgy látja, a szakemberhiány miatt nem lehet majd mindenkit kiköltöztetni. – Folyamatos műszakban, differenciált szakmai stábot 8-12 emberre sem felállítani, sem alkalmazni nem lehet. Nincs annyi szakember és nincs annyi bérkeret, normatíva. Például egy dührohamban kitörő értelmi fogyatékos ember humánus, nem agresszív lefogásához, ön- és közveszély ártalmatlanításához legalább 4-5 felkészült ápoló kell, annyi, amennyi egy 8-12 fős kis intézményben nem lesz egyszerre jelen – mutatott rá Krémer.
A szakértő szerint azok a gondozottak, akik nem képesek önállóbb életre, biztos, hogy a nagyintézményekben maradnak, hiszen folyamatos felügyeletüket, ápolásukat csak szakemberek és technikai eszközök intenzív alkalmazásával lehet megoldani, erre viszont a kisebb lakóotthonokban aligha lesz lehetőség. Krémer úgy véli, a kiváltási folyamatnak leginkább azokról kell szólnia, akik most is képesek az önállóságra, vagy képessé tehetők erre. Képesek például a verbális kommunikációra, egyedül lehet hagyni őket, el tudják magukat foglalni, önállóan kielégíthetik biológiai szükségleteiket kielégíteni, döntéseket hoznak arról, mit vegyenek fel, vagy hogy mit szeretnének enni, esetleg tanulni, dolgozni.
Ám számos esetben még ők sem szabadulhatnak meg véglegesen a nagyintézményi ellátástól. Az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (ÉFOÉSZ) tüzetesen átvizsgálta a kiváltási programra érkezett és elfogadott pályázatokat. Azokból pedig kiderült: a legtöbb esetben úgy tervezték meg az intézetekben élő értelmi fogyatékos emberek jövőbeli életét, hogy a korábbi nagyintézményekből azok parkjába, vagy az intézménynek helyt adó településre, netán egy szintén állami fenntartásában, de más, hasonló adottságú településen működő intézet közelébe költöztetik őket.
"A lakókat reggelente kisbuszokkal beszállítják az intézetek területére, ahol a nappali ellátásuk kerül megszervezésre (éppen úgy, ahogyan eddig is). Így nem jön létre új szolgáltatási struktúra, sem új alapellátások, a fogyatékos személyek ellátása továbbra is szegregált formában, totális ellátási szemléletben történik" – írta az érdekvédelmi szervezet. Vagyis a gondozottaknak lényegében csak az alvóhelyük lesz máshol. Feltehetőleg ebben is nagy szerepet játszik a szakemberhiány; nincs annyi gondozó, amennyivel biztosítani lehetne a napközbeni ellátást a különálló lakóotthonokban.
Az Emmi ezzel kapcsolatban csak annyit közölt: a pályázati felhívás a szakmai észrevételek figyelembevételével került véglegesítésre és megjelentetésre, a projekt társadalmi egyeztetésén az ÉFOÉSZ is részt vett. Hozzátették: a kormány elkötelezett, hogy a fogyatékos emberek számára minél nagyobb mértékben biztosítsa az önálló életvitel és a közösségi élet lehetőségét.
Mint arról többször írtunk, a projektet már korábban is számos bírálat érte. Többek között azért, mert az új, most tervezett, családiasabb otthonokat kis településeken, jellemzően faluszélen építenék fel, ami egyáltalán nem segíti a fogyatékkal élők integrálását.
