Boda András: Felsődobszai garasok

Publikálás dátuma
2017.12.23 08:45
FOTÓK: MOLNÁR ÁDÁM
Fotó: /

Saját pénze, árfolyama és vására is van a majd 20 százalékos munkanélküliséggel küzdő Borsod megyei Felsődobsza általános iskolájának. Garas jár a diákoknak a pluszmunkáért, a pénzből pedig az iskolának küldött adományokból rendezett piacon vásárolhatnak a gyerekek. Ezzel a különleges programmal próbálják motiválni, célok kitűzésére késztetni, a pénzügyi ismeretek alapjaira megtanítani és persze sikerélményhez juttatni a hátrányos helyzetű diákokat, akik közül sokan még soha életükben nem kaptak zsebpénzt.

– Hatszázhetvenöt garas!

Gondolkodás nélkül vágja rá a Borsod megyei Felsődobsza általános iskolájának negyedik osztályos cserfes tanulója, Edina, hogy hány garasa van éppen. Fejből tudja a számot, hogyne tudná, hiszen talán óránként is átnyálazza a padján sorakozó papírpénzeket, nehogy valami tévedés essék.

– Anyának veszek belőle ajándékot, erre spóroltam egész évben! Nemrég 100 garast kaptam, amiért a tankerületi versenyen szavaltam, és hatodik lettem – csacsog büszkén az ügyvédnek készülő kislány, de aztán kiböki, azért magának is kinézett valamit. – Van egy kis robot, azt nagyon szeretném!

A két padsorral odébb ülő, halk szavú Marika már túl is van a vásárláson: egy karácsonyi díszt vett ajándékba szüleinek. Félénk mondataiból kiderül: még soha sem volt pénze, ez az első ajándék, amit maga vásárolhatott. Ráadásul családjukban eddig legfeljebb néhány szaloncukor volt a fán, most karácsonykor lesz először dísz is a fenyőn, épp az a zöld gömb, amiért ő dolgozott meg.

Edina és Marika után a többiek is elbüszkélkednek vagyonukkal meg terveikkel. Csillogó szemekkel mesélnek, 81, 200, vagy épp 500 garasukról, de nem csak ez a közös a beszámolókban: egy gyerek sem akad, aki ne szüleire, testvéreire gondolna először, s ne várná izgatottan, hogy végre ő ajándékozhasson.

Nem kis büszkeséggel hallgatja őket a tanítójuk, Czabányi Attila, de szerényen csak annyit jegyez meg:

– Úgy látszik, beváltak a garasok.

Mindenki sikeres lehet
A "garasos" szisztéma önmagában példaértékű és sikeres modell, de Czabányi Attila máris további kiegészítő projekteken töri a fejét. Szeretne például egy olyan vetélkedősorozatot elindítani, amelyen a legkülönfélébb területeken mérhetik össze tudásukat, képességeiket a gyerekek. Ez szerinte azért lenne hasznos, mert a nehéz sorsú gyerekeknek különösen nagy szükségük van a sikerélményre, amit a pedagógusok egy kicsit elő is segíthetnek.
Például azzal, ha a megszokott vetélkedők kereteit tágítva olyan kategóriákat is kijelölnek, amelyekben a szépen íróktól kezdve a breaktáncosokon át, egészen a célba dobásban jeleskedő gyerekekig mindenki sikeres lehet. A tanító további tervei között szerepel a „Törj ki! - Te is lehetsz példakép” program, amelynek keretében a diákok olyan felnőttekkel találkozhatnának, akik egészen mélyről indulva értek el kemény munkával és kitartással sikereket.

Minden azzal kezdődött, hogy Czabányi Attila hosszú évek után feladta rendezvényszervező vállalkozását, visszatért a pedagógusi pályához, és a Miskolctól úgy harminc kilométerre fekvő Felsődobszán, a Bárczay Gábor Általános Iskolában újra tanítani kezdett. Merthogy ekkor ütött szöget a fejébe a gondolat: a vállalkozói évei alatt összegyűlt rengeteg kisebb-nagyobb céges ajándéktárgy, toll, jegyzetfüzet, baseball-sapka, ragasztó, ami másutt talán senkinek sem kellene, ebben az iskolában könnyen pedagógiai eszközzé tehető. Itt ugyanis még egy „filléres” golyóstoll is nagy értéknek számít.

– Nyolcvanöt gyerek jár az iskolába, közülük nyolcvannégyen szociálisan hátrányos helyzetűek, 29 családban a szülők az általános iskolát sem végezték el – jelzi az intézmény igazgatója, Csoltó Lajos, hogy a mára teljesen felújított, családias hangulatú, mindössze hét főállású pedagógussal működő iskolába szinte kivétel nélkül rendkívül nehéz körülmények között felnövő diákok járnak.

Noha a gyerekek már a legapróbb holminak is örülnek, Czabányi Attila úgy gondolta, ez még nem ok arra, hogy „csak úgy” ajándékokat osztogassanak nekik. Kidolgozott ezért egy rendszert, ami az iskolai pénzen, a garason alapszik. A gyerekek az iskola névadója után elnevezett Bárczay garasokat kaphatnak a kötelezettségeiken túlmutató teljesítményért: ha segítenek a takarító néni munkájában, szemetet szednek az udvaron, önként jelentkeznek versmondásra, vagy épp a falu nyugdíjas körének tartanak előadást. Mindennek pontos ára van: az aulában kifüggesztett táblázat és a „szokásjog” alapján tudható, hogy az udvari szemétszedés 3-5 garast, az iskolai fellépés 30-at, a tankerületi szavalóverseny 50-100-at ér. A „pénzt” aztán a garas-vásáron lehet beváltani, amelyet minden hónapban megtartanak, s ahol a felsősök az eladók. A „piacon” egy notesz 20, egy toll 25 garasba kerül, a legdrágább holmik közé tartozó bőr focilabdáért már 700-at kérnek.

Mint azt a tanító elmondja, a programmal többféle célja volt. Egyfelől motiválni akarta a gyerekeket, hogy megértsék, kifizetődő küzdeni, jónak és kitartónak lenni. És persze fontos az is, hogy pénzügyi tudatosságra neveli őket a modell.

– A legtöbb gyerek legfeljebb nagy ritkán kap zsebpénzt, s többen vannak, akiknek még soha nem volt saját pénzük. Mivel a játékbankóknak az iskolában valódi értéke van, ez segíthet nekik megtanulni a legfontosabbakat a pénzügyekről. Ami már csak azért is fontos, mert a gyerekek egy része nem lát jó példát otthon – utal Czabányi Attila arra, hogy sok családban nem csak azért ürül ki a hónap elején gyorsan a kassza, mert eleve kevés van benne, hanem azért is, mert a szülők nem ismerik a beosztást.

Az már csak a program elindítása után derült ki a tanárok számára, hogy a "garasos" modell sok más előnnyel is jár. A pedagógusok például meglepve vették észre, hogy a diákok feltűnően vigyáznak azokra a holmikra, amiket saját pénzükből vettek, és különös tiszteletben tartják társaik szerzeményeit. Örömmel konstatálhatták azt is, hogy sokan már előre kinézik maguknak, mit szeretnének megvenni, és arra gyűjtenek, vagyis fontos pedagógiai feladat válik valóra: a gyerekek konkrét célokat tűznek ki maguk elé, és hajlandóak áldozni azok eléréséért. Mindeközben – említi meg Csoltó Lajos és Czabányi Attila is – megható esetek sorát köszönhetik a programnak:

– Nagyon készültek például a gyerekek az anyák napjára, és boldogan adták át az ajándékokat, amikért maguk dolgoztak meg. De volt, hogy hat-hét roma fiú állt össze, bedobták a közösbe garasaikat, vettek egy bőrfocit, amit azóta is együtt rúgnak. És bár a garast elsősorban a hatodikig gyűjtik a gyerekek, mert a nagyok körében már nem menő, egy nyolcadikos kislány titokban spórolt össze annyi pénzt, hogy anyukájának vehessen egy képkeretet.

A garasokból megvehető portéka kezdetben csak Czabányi Attila saját, „vállalkozói gyűjteményéből” állt össze. Azóta azonban a tanító cégek sorát kereste meg, hogy tudnának-e kisebb-nagyobb ajándékokat küldeni az iskolának, amiket aztán „eladhatnak” a garas-vásáron. Felajánlásokból pedig nincs hiány – olyannyira, hogy ma már kezd szűkös lenni az iskolai raktárhelyiség, a karácsonyi vásár előtt alig-alig férnek el a dobozok. Ennél is többet elárul a visszajelzésekről az egyik adományozó, egy ismert cég levele: „Példamutatónak tartjuk, hogy egy kihívásokkal teli térségben működő tantestület, túlmutatva a mindennapi feladatain, külön fejlesztőprogramok megvalósításán fáradozik, valamint, hogy a szegénységből való kitörést a munka értékének tudatosításával segíti.”

Az ajándékokra és a levelekre az iskola kivétel nélkül köszönő levelet küld, egy olyan képeslapot, amelyen a diákok fényképei láthatók. A lapot minden esetben a gyerekek írják, címzik meg – persze, önként és garasért.

Támogatást kap, aki továbbtanul
Noha a 950 lakosú község nem tartozik Borsod legrosszabb helyzetű települései közé, a munkanélküliek aránya így is eléri a 17-18 százalékot, a közfoglalkoztatottak száma pedig 50-55 fő között változik. Sokat segít, hogy az aktív korú férfiak közül mind többen utaznak a munka után, és Budapesten vagy a Dunántúlon állást vállalva gondoskodnak itt maradó családjukról – mondja érdeklődésünkre a község polgármestere Luterán András (Fidesz-KDNP).
A település vezetője a garas-projekt kapcsán fontosnak tartotta megemlíteni: az önkormányzat az iskola támogatásával, komplett használt számítógépek adományozásával, továbbá füzetcsomagokkal, iskolatáskákkal segíti a diákokat. Lehetőségeikhez mérten később is igyekeznek segíteni a gyerekeket, iskolakezdési támogatást kap például az, aki középiskolában, szakiskolában vagy felsőfokú oktatási intézményben tanul tovább.
Továbbá, ha nem is nagy, de havi néhány ezer forintos ösztöndíjat is adhatnak majd azoknak, akik továbbtanulnak és jó eredményeket érnek el.

2017.12.23 08:45

Minden sejtben ott lapul egy rákgyilkos kód

Publikálás dátuma
2018.11.15 12:45
Fotó: Thinkstock
Fotó: /
A chicagói Northwestern Egyetem Rákkutató Központjának kutatásai szerint a daganatokat maguk a sejtek képesek likvidálni.
Minden sejtben kódolva van egy önpusztító program, amelynek feladata megölni magát a sejtet, ha rákossá válik. Amikor a sejt belső testőrei jelzik, rákos mutálódás történt, bekapcsolják a gyilkoló kódot is, hogy likvidálják a sejtet. A kód a ribonukleinsavban és kis ribonukleinsavban - mikro-RNS - helyezkedik el, ezek bonyolult egyszálú fehérjelánc molekulák. A mikro-RNS azért is hatásos, mert a rák nem tud adaptálódni, vagy rezisztenssé válni ellene, és így leküzdhetetlen ellenfél lehet, ha a kezeléshez sikerül a kódot szintetikusan előállítani. „Most, hogy megismertük a gyilkos kódot, kemoterápia nélkül be tudjuk kapcsolni, és nem kell belenyúlnunk a genomba, az az a szervezet génkészletébe. A mikro-RNS-eket közvetlenül bejuttathatjuk a sejtekbe, hogy elfordítsák a pusztítás kapcsolóját” - mondta Marcus Peter, a felfedezésről szóló tanulmány vezető szerzője. A mikro-RNS molekulákat – amelyek 800 millió éve alakultak ki a rákos sejtek eltüntetése érdekében - kemoterápiával már eddig is működésre késztették, de mint ismert, a kezelésnek számos, súlyos mellékhatása van, másodlagos rákot is tud okozni, mert megtámadja és megváltoztatja a genomot. Egy 2017-ben közzétett tanulmányban Peter bemutatta, hogy a rákos sejtek elhalnak, ha bizonyos mikro-RNS mulekulákat juttat beléjük. Azt is felfedezte, a sejtek sohasem válnak rezisztensé az RNS molekulákkal szemben, mert azok azokat a géneket is eltüntetik, amelyekre a túlélésükhöz lenne szükségük. „Olyan, mint ha egy öngyilkos mérget venne be, szíven szúrná magát és leugrana a tizedikről” - jellemezte a helyeztet a tudós, aki nem új mesterséges mérget akart alkotni, hanem a természet által kifejlesztett mechanizmust hasznosítani. Tanulmányozták a mikro-RNS-ek molekuláris felépítését, és most már tudnak olyanokat is tervezni, amelyek sokkal hatékonyabbak, mint azok, amelyeket maga a természet állított elő. A következő lépés, hogy a megszerzett tudásukat egy újfajta terápiává fejlesszék, de ez még évekig tarthat. 

Támadásban az immunsejtek

Az idei Nobel-díjasok is molekuláris szinten közelítettek a rákos sejtek elpusztításához. A két díjazott arra koncentrált, hogy egyes fékek feloldásával az immunrendszer sejtjei képesek megtámadni a rákos sejteket. Egyikük, James Allison a CTLA-4 nevű fehérjemolekulát tanulmányozta és megfigyelte, hogy az fékezi az immunsejteket azért, hogy ne támadják meg a szervezet egészséges sejtjeit. Megalkotott egy antitestet, amely képes volt gátolni a CTLA-4 működését. Kollégáival látványos eredményeket értek el: egereknél gyógyítani tudták a rákot az antitest segítségével. 2010-ben egy klinikai kísérletben embereknél is jó eredményeket értek el előrehaladott melanomás - bőrrákos – betegeknél, több résztvevőnél is eltűntek a rák tünetei. Hondzso Taszuku, a Kiotói Egyetem kutatója 1992-ben fedezte fel a PD-1 nevű fehérjemolekulát, amely szintén az immunsejteken (T-sejteken) fejeződik ki. Rájött, hogy a PD-1 is fékként működik, mechanizmusa azonban eltérő. Klinikai kísérleteket követően 2012-ben egy tanulmány igazolta a japán tudós által kifejlesztett terápia hatékonyságát a rák különböző fajtáiban szenvedőknél, olyanoknál is, akiknek betegségét korábban gyógyíthatatlannak tartották.   

Szerző
2018.11.15 12:45
Frissítve: 2018.11.15 12:46

Egyszerű és halálos üzenetek: Nyomod-e a gázt a saját utcádban, ahol a gyereked játszik?

Publikálás dátuma
2018.11.15 08:37

Fotó: /
Sokat romlottak az idén a baleseti statisztikák, falunyi ember veszett oda az utakon, ezért újszerű közlekedésbiztonsági akciót indított az Autós Nagykoalíció nevű szervezet.
Az idén szeptemberig 3,2 százalékkal több halálos kimenetelű közlekedési baleset történt az ország útjain, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Még sokkolóbb adat az, hogy az év első kilenc hónapjában 463-an vesztették életüket, ami 2017 azonos időszakához képest bő 7 százalékos növekedés. Novemberig pedig már 513-ra nőtt a balesetben elhunytak száma. A megrázó számsorok miatt újra „akcióba lépett” a járműipar meghatározó tagjait tömörítő Autós Nagykoalíció, amely az alapítása eltelt bő kilenc év alatt megannyi baleset-megelőzési programot hirdetett már. A szeptemberben indított, egy éven át tartó új kampánysorozat azonban más mint a többi, mert rendhagyó eszközökkel igyekszik megszólítani az autósokat. Nyugat-Európában már nem egyszer használt, itthon viszont még ritkán alkalmazott módszert vetettek be: észérvek, tények, számok felsorakoztatása, a szabályok sulykolása, vagyis a meggyőzés helyett inkább az érzelmekre próbálnak hatni. Egyszerű és hatásos üzenetekkel éltek a kampányban: aligha akad autós, aki száguldozna saját utcájában, ahol a gyereke is játszik, és bármikor kiszaladhat az úttestre. Senki nem előzne kanyarban, ha tudja, hogy a szerelme jön vele szembe, és mindenki lassít, ha az látja, hogy a barátai akarnak átkelni a zebrán. Ha viszont ezt megtesszük a gyerekünkért, szerelmünkért, barátainkért, akkor egymásért miért nem? „Közlekedj úgy, mintha a körülötted sétálók, biciklizők, motorozók és autózók a saját szeretteid, családtagjaid, barátaid, ismerőseid lennének!” – szól a szervezet üzenete. – A tudomány már régóta tudja, hogy döntéseinket az esetek túlnyomó többségében nem tényszerűen, hanem érzelmi alapon hozzuk meg. Ezért alapoztuk erre kampánynyitó akciónkat – magyarázta Knezsik István, az Autós Nagykoalíció elnöke. A kampány következő, a napokban bemutatott része is az érzelmekre épít, hiszen a gyermekeiket féltő szülőket célozza meg azzal a felütéssel: „Mikor engedd el a kezét?” – Felnőttként feladatunk, felelősségünk, hogy jó példát mutassunk gyermekeinknek, és megtanítsuk nekik az életkoruknak megfelelően a közlekedés alapvető szabályait – fogalmazott Knezsik István. Ezért a kampány gondolkodásra ösztönzi a szülőket: megtettek-e mindent azért, hogy biztonságosan közlekedjen a barátaival bringázni induló kisiskolás, az első robogóját próbálgató kamaszfiú vagy épp a friss jogsis kamaszlány, aki először kapja meg a családi kocsi kulcsát? A kampányban egyebek mellett ilyen kérdésekkel igyekeznek felrázni a szülőket: „Meddig tart a felelősségünk szülőként, és ki a hibás, ha nem tanítjuk meg a következő generációnak a biztonságos közlekedés alapjait, a KRESZ alapvető gyalogos és kerékpáros szabályait? Ki a hibás, ha hiányos tudásuk miatt balesetet szenvednek gyermekeink?”
Szerző
2018.11.15 08:37
Frissítve: 2018.11.15 08:48