Gulyás Erika;

Ellenszélben;Nógrádszakál;

2017-12-28 06:05:00

Ellenszélben - Falu a palóc Grand Canyonban

Szinte az egész országot maga alá gyűrte a Fidesz, de akadnak községek és városok, ahol a demokratikus ellenzék irányít. Vajon miként boldogulhat egy NER-en kívüli polgármester és települése? Sorozatunk következő állomása Nógrádszakál.

Pár centis víz áll a Páris patak medrében, nappal olvad a hó, az árnyékos helyeken jeges réteg fagy a tetejére, csak vízhatlan bakancsban, csizmában lehet beljebb menni a szurdokvölgybe. A népnyelvben palóc Grand Canyonnak nevezett túraúton ebben az időben kevesen járnak, de tavasszal beindul a forgalom, minden évben egyre többen jönnek, hogy a 15-20 méter magas, szinte függőleges partfalak közti mederben járva a szabadban nézegethessenek olyan levéllenyomatokat, amilyeneket 15 kilométerrel arrébb, Ipolytarnócon borsos belépőért mutatnak meg.

A Páris patak falva, Nógrádszakál a nyári látogatókra már 12 fős szállással készül, amit a felújítás alatt álló tájházban alakítanak ki. Radvánszky Judit polgármester is tudja, ez az egyetlen kitörési lehetőség, ha előbbre akarnak jutni, mert sok állami segítségre nem számíthatnak. Igaz, az is vendégcsalogató, hogy a környéken és a településen belül rendben vannak az utak és vonaton is megközelíthető a falu.

Az Ipoly menti kistelepülésre épp az időseket köszöntő ünnepség előtt érkezünk, a polgármesteri hivatalban nagy a forgalom. - Kicsit meg vagyunk csúszva – invitál befelé a irodába -, mert a novemberben szokásos ünnepséget az óvoda felújítása miatt el kellett tolni, a gyerekeket csak a művelődési házban tudtuk elhelyezni. Nemrég visszaköltözhettek, most szabadult fel a hely egy nagyobb találkozóhoz, csak közben itt az év vége, amikor sokan mennek szabadságra még a szervezésbe bevonható közmunkások közül is. A közmunka program zárása egyébként is rengeteg munkát jelent, ráadásul elment a pénzügyesem, a megmaradt dolgozók rettenetesen leterheltek – sorolja a nehézségeket a lendületes polgármester.

A kistelepülések szerte az országban ezzel a gonddal küzdenek, mert a kormányhivatalok létrehozásakor embereket is elvittek tőlük a feladatokkal együtt, csak azzal nem számoltak a döntéshozók, hogy egy falu lakói attól még naponta kérnek tanácsot, segítséget mindenben. – Próbáltunk kijelölni két napot ügyfélfogadásra, de ha valakinek itt baja van, az nem vár, bejön és mondja – írja le a helyzetet Radvánszky Judit. - A pénzügyesnek nem volt külön szobája, jött az új kincstári elszámolási rendszer, az ASP, ami elképesztő mennyiségű feladatot ad és két évvel a nyugdíj előtt azt mondta a kolléga, nem akar belerokkanni ebbe a munkába a majdnem tíz éve változatlan fizetésért. Még szerencse, hogy a Ludányhalászival és Pilinnyel közös körjegyzőségben a többiek besegítenek a bajban lévőnek.

Nógrádszakál 1,75 hivatali dolgozó fizetését kapja meg a költségvetéstől, de sem egy, sem két ember nem elég a munka elvégzéséhez, a többi pénzt a falu költségvetéséből kell kigazdálkodni. Itt a lakosság 80 százaléka roma, jó, ha az általános iskolát elvégezte, s az alulképzett fiatalokon kívül csak néhány idős ember maradt. Nemcsak a 662 lelkes határfaluban, az egész környéken nincs lehetősége a tanultabb, netán diplomás fiataloknak az elhelyezkedésre. A most 36 fős óvodában, a csak alsósokat fogadó 18 fős iskolában dolgozik néhány diplomás, de a polgármesteri hivatal alkalmazottai már valamelyik szomszédos településről jönnek, nem itt élnek. Nógrádszakálon csak közmunka van, még az óvodai kisegítők is közülük kerülnek ki.

A közmunkához elnyert pénzeket a település fejlesztésére is használjuk, így tudtuk felújítani a művelődési házat, és a ravatalozót, megépítettük, majd lefedtük a szabadtéri színpadot – sorolja az itt élők közérzetét javító munkákat Radvánszky Judit. Nógrádszakálban nincs más munka, legközelebb 90 kilométernyire találna, aki mindenképpen piaci munkahelyet akar. Az 58-60 évesek közt még vannak olyan szakmunkások, akik régen naponta bejártak Salgótarjánba, vagy máshová dolgozni, ők ma is mennének, de a koruk miatt nem kellenek sehová. Ők a felújításokba, önkormányzati épületek javításába segítenek be. A fiatalok meg abba nőttek bele, hogy a nagyi is, meg anyu is közmunkás, ők is azok lesznek, nincsenek nagyobb terveik az életükkel. 2017-ben 140 közmunkás dolgozott a fóliasátrakban és más mezőgazdasági közmunkán, a belvízelvezetésen, vagy a parlagföldek tisztításán. Emellett elmehetnek fizetés nélküli szabadságra, ha valami idénymunkát találnak, fűkaszálást, sütemény csomagolást. Ha a kormány leépíti a közmunkát, ez a nógrádi kistelepülés nagy bajban lesz – állapítjuk meg egyszerre.

A polgármester a következő 1-2 év legnagyobb feladatának az utoljára 50 éve felújított orvosi rendelő rendbehozatalát tartja. Nógrádszakálba hetente kétszer jár háziorvos és védőnő, jön nőgyógyász is, de az épület és a felszerelés is elavult. A felújítással együtt akadálymentesíteni is kellene a rendelőt, nemcsak a település egyetlen kerekesszékese miatt, hanem azért, mert ez segítene a babakocsit toló anyukáknak és a nehezen mozgó időseknek is. Itt az emberek megszokták, hogy gyógyszerért a 14 kilométerre fekvő Szécsénybe kell menniük, de a térség települései mozgó gyógyszertár megszervezésében is gondolkodnak.

Az alapvető élelmiszereket meg lehet venni Nógrádszakál 3 boltjában, a felsősök a szomszédos Ludányhalásziba járnak iskolába, de aki jobb életet szeretne a gyerekének, az elviszi Szécsénybe. Öregek otthona is van a faluban, az épület az önkormányzaté, de egy vállalkozó üzemelteti a 18 fős, bentlakásos intézményt. Onnan lehetne szociális ebédet igényelni, de csak kevesen rendelnek rendszeres kiszállítást. Ha mégis, egy közmunkás elviszi nekik az élelmet, ahogy egy másik rendszeresen körbejárja az időseket, hogy megkérdezze, miben szorulnak segítségre és jár a humán szolgáltató központ munkatársa is.

Kevés lehetőség maradt az önkormányzatok kezében a szociálisan rászorulók segítésére és az a jellemző, hogy ezt sem az idősek igénylik. A nyugdíjból ők többnyire tudnak venni tüzelőt, nekik inkább a fa aprításában kell segítség. Sok család azonban rendszeresen jelentkezik támogatásért, több lakcímre is bejelentve a családtagokat. Amikor azonban az élelmiszercsomagokat családonként és nem lakcímenként adják, jön a felháborodás.

Később arról faggatom, válaszol-e a kéréseire a térség parlamenti képviselője, felkacag a vékony, szőke polgármesternő. - Persze, válaszol, csak épp mindig azt, hogy forráshiány miatt nem tud segíteni. Azért az kis vigasz, hogy a többi nógrádi városvezető is ezt hallja folyamatosan, pedig ők az utóbbi időben egyre inkább kormánypártinak igyekeznek látszani, akkor is, ha valóban függetlenként kezdték.

Nógrádban – ahogy országszerte is – a 2 ezer fő alatti kistelepüléseken egyre erősödik a félelem, hogy a 2019-es önkormányzati választás után a Fidesz-kormány megszünteti a képviselő testületeket és a hivatalokat. Most egységes a „háborgás” emiatt – mondja Radványszky Judit, de erős kétkedés érződik a hangjában, amikor az összefogásról és közös fellépésről faggatom. A végén sok társához hasonlóan odáig jut, hogy már azzal is elégedett lenne, ha nem romlana tovább a helyzet, összehúzva magukat ennyi pénzből és a közmunkások munkájával működtetni lehetne a falut. A beszélgetés végére aztán összegyűlik a keserűség. - Ha az emberek hagyják, hogy megvalósíthassák a kistelepülések lerombolását, akkor a pénztártól való távozás után nincs panasz. Ezen gondolkodjon el mindenki jövő tavaszig, amikor ide jön panaszra, hogy milyen sok ügy elintézéséhez kell Szécsénybe futkosnia. Mindig megmondom nekik, hogy a mostani kormány akarta így, amikor oda vitte a hivatalokat – hangzik a lakosságnak szóló intelem. A szocialista polgármester szerint egyébként sem papírok felett kellene dönteni emberek, települések sorsáról, hanem el kellene jönni a kormánytagoknak, képviselőknek is az ilyen kistelepülésekre, mint Nógrádszakál, hogy megismerjék az így élők gondjait. Akkor lehet, másképp gondolkodnának a jövőről – sóhajt bele a mikrofonba a kistelepülés polgármestere.