Kálmán Alajos egész szakmai életpályáját az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetben töltötte, 1958-tól munkatársaként, majd 1978-tól 2005-ös nyugdíjba vonulásáig az intézet röntgendiffrakciós osztályának vezetőjeként. Kutatási tevékenysége során több száz vegyület szerkezetét derítette fel, illetve bizonyította; 373 tudományos közleménye, több tucat egyéb szakmai tanulmánya, könyve, könyvfejezete, egyetemi jegyzete jelent meg. Publikációira közel 4500 hivatkozás gyűlt össze - olvasható a közleményben.
Mint írják, a hazai és nemzetközi tudományos társadalom aktív résztvevőjeként Kálmán Alajos elnöke volt a Magyar Kémikusok Egyesületének. A Nemzetközi Krisztallográfiai Unió (IUCR) végrehajtó bizottságának tagja, a szervezet alelnöke, valamint az IUCR képviselője volt az Európai Fizikai Társaságban. Munkásságát számos kitüntetéssel, Akadémiai Díjjal (1975), Széchenyi-díjjal (1994), a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével, Hanus-medállal, Podmaniczky-díjjal, Fabinyi Rudolf-emlékéremmel, Than Károly-emlékéremmel és Náray-Szabó István díjjal ismerték el.
