Sportőrült diktátor

Kim Dzsong Un, Észak-Korea diktátora él-hal a sportért. Állítólag még svájci diákként szerette meg a labdarúgást: a Manchester United illusztris szurkolója. Olyan stadionépítési hullám ugyan nem kezdődött hazájában, mint itthon, de az infrastruktúra fejlesztésénél ott is elsőbbséget élveznek a sportkomplexumok. Néhány éve készült el a maszikriongi síparadicsom, bár nagyjából ugyanannyian veszik igénybe, mint amennyien itthon a labdarúgó NB I mérkőzéseinek nagy részét látogatják. De Phenjanban nem az az elsődleges szempont, mit akar a nép.

A sport most Phenjan kezében a nyitás eszköze lehet, legalábbis erre utalt Kim Dzsong Un újévi beszédében. A múltban a régi ellenfelek nem egyszer a sport révén barátkoztak, a klasszikus példa az Egyesült Államok és Kína közötti pingpongdiplomácia. A kis vezér nem zárkózott el attól, hogy hazája részt vegyen a dél-koreai Pjongcsagban esedékes téli olimpián, s attól sem, hogy közvetlen tárgyalásokat folytasson a déli szomszéddal.

Korai lenne áttörésről beszélni, hiszen az észak-koreai vezető már korábbi újévi beszédeiben is megcsillantotta a megbékélés esélyét, későbbi magatartása azonban nem arra utalt, hogy komolyan gondolná a Szöulhoz való közeledést. Ám most talán tényleg másról van szó. Egyrészt a sportőrült diktátor számára valóban presztízsértékű lenne, ha Észak-Korea is képviseltetné magát a téli olimpián. Másrészt Phenjan geopolitikai helyzete is megváltozott azzal, hogy ballisztikus rakétáival már az Egyesült Államok területét is képes elérni.

Kim Dzsong Un pozíciója azonban nem annyira stabil, mint kívülről látszik. Hírek szerint év végén komoly tisztogatást hajtott végre a vezetésben. Ennek a folyamatosan hanyatló gazdaság lehet az oka, az ország már nagyon is megérzi a gazdasági büntetőintézkedések hatásait, főleg azóta, hogy Kína is bekeményített. A bányászat haldoklik. Kim Dzsong Unnak azonban kemény valutára van szüksége ahhoz, hogy folytassa a fegyverkezést, ám egyre több kapu zárul be előtte.

Csak remélni tudjuk, hogy szorult helyzetében nem hoz olyan döntést, amibe az egész világ belerokkanhat.