Forgács Imre: Digitális demokrácia?

Publikálás dátuma
2018.01.06 08:45
FOTÓ: AFP/JAAP ARRIENS/NURPHOTO
Fotó: /

A nagy technológiai forradalmak mindig is együtt jártak a társadalmi utópiák megjelenésével. Manapság nemcsak a populista kalandorok bírálják a hatalommegosztás elvét és az arra épülő liberális demokráciát. A "digitális bennszülöttek" egy része is úgy látja, hogy a számítógépek korában már nincs szükség költséges kampányokra. Ráadásul a parlamenti szócsaták többsége egy tévévalóságshow szellemi színvonalát sem éri el. Ezért a hagyományos intézmények (pártok, civilszervezetek) helyett az állampolgároknak közvetlenül kellene formálniuk a politikát. Az olcsó kommunikációs eszközök bárki számára elérhetőek, s a digitális demokrácia akár néhány éven belül megvalósítható.

Ez a perspektíva valóban szédítő, de azért nem ártana némi óvatosság. A Brexit egyre nyilvánvalóbb csődje vagy Donald Trump ostoba Twitter-üzenetei jelzik a digitális társadalom korlátait. Az Egyesült Államok elnöke nemrég megosztotta mintegy 60 millió állandó követőjével néhány brit rasszista videóját. A történet hatalmas nemzetközi botrányt kavart: a nagy szövetségestől még Theresa May kormányának is el kellett határolódnia.

Látható, hogy a táblagépek és a mindentudó „kütyük” nem annyira a kompetenciát, inkább a gyártók, forgalmazók profitját növelik. Az eladott okostelefonok száma már milliárdokban mérhető, ettől azonban a vásárlóik még nem válnak okosabbá. Szinte hihetetlen média-kutatási adat: a gazdag országokban az elválhatatlan „kedves” képernyőjét naponta 2600 alkalommal is megérintik. Így nem meglepő, hogy a demokratikus kormányzás éppen az internet korában került bajba. A megválaszolatlan kérdések egyike, hogy az államoknak és az IT-világcégeknek (Facebook, Google) mit kellene tenniük a közérdek védelmében? Senkinek nem jó ugyanis, ha az internetet hosszabb távon is a „szervezett felelőtlenség” uralja.

A Facebook hatalma

A közösségi médiát kezdetben a demokrácia megmentőjének hittük, ám ma már úgy tűnik, inkább a felszámolását gyorsítja. A The Economist e meglehetősen pesszimista jövendölését a világpolitika közelmúltbeli eseményeivel szemlélteti. 2013 novemberében egy Mustafa Nayem nevű újságíró a Facebookon kezdte el szervezni a legendássá vált Majdan-téri tüntetéseket. Janukovics elnök, Putyin kijevi helytartója ugyan megpróbált erőszakkal fellépni a tömegekkel szemben, ám hamarosan menekülnie kellett. A győztesek – kicsit naiv módon – elhitték, hogy kellő számú lájkolással akár a Nyugathoz való közeledés is kikényszeríthető. Ma már látjuk, hogy a képlet sokkal bonyolultabb, miután Moszkva változatlanul igényt tart egykori birodalmi területeire. Ukrajna demokratizálása az Európai Unió hathatós gazdasági és diplomáciai segítsége nélkül biztosan nem érhető el. Az „internet forradalmárai” – tiszteletreméltó szándékaik ellenére – inkább csak rontottak a helyzeten. Az orosz katonai beavatkozás és a Krím-félsziget annektálása egyelőre az uniós csatlakozást is bizonytalanná tette.

Mások is leírták már, hogy a Közel-Keletet átformáló „arab tavasz” sokat köszönhetett a közösségi médiának. Kadhafi, Mubarak és a többi diktátor gyors eltávolítása viszont azzal is járt, hogy a hagyományos közigazgatás összeomlott. A korábban valamelyest még kiszámítható államszervezet helyébe a törzsek és a szélsőséges vallási csoportok anarchistái léptek, így az Európa felé megindult menekültáradat egyelőre megállíthatatlannak látszik.

A digitális forradalom nem kívánt mellékhatásai persze Amerikát is elérték. A történészek szerint J. F. Kennedy volt az első, aki választási győzelmét az akkortájt világhódító médiumnak, a televíziónak köszönhette, ám a maga módján Trump is történelmet ír. Az államilag támogatott orosz hackereknek sikerült elérniük, hogy egy korlátolt üzletember költözzön a Fehér Házba, aki nemcsak az Egyesült Államokat, hanem az euroatlanti szövetséget is lejáratja. Az amerikai választók közel fele kizárólag a neten tájékozódott a kampány idején. A Facebook vezetői pedig kongresszusi meghallgatáson ismerték el, hogy a cég platformjain megosztott "hazug hírek" ("fake news") mintegy 146 millió amerikai állampolgárhoz jutottak el. Ehhez képest Hillary Clinton és Donald Trump együttesen is csak nagyjából 129 millió szavazatot kapott. A YouTube és a Twitter eskü alatt valló képviselői hasonlóan döbbenetes számokat közöltek a szenátorokkal. A Trump-csapat évek óta tartó moszkvai kapcsolatai egyre nyilvánvalóbbak, s még az sem zárható ki, hogy az elnök emiatt korai távozásra kényszerül. Az internet határtalan lehetőségeit jelzi, hogy – a Brexit után – a közösségi média amerikai rajongói is egy történelmi dráma „névtelen” főszereplőivé váltak.

Szakszerűség és demokrácia

A demokratikus részvétel évszázados problémája, hogy maguk a törvényhozók is csak korlátozottan rendelkeznek a megalapozott döntésekhez szükséges ismeretekkel. Mindennapos dolog, hogy a parlamenti szavazások alkalmával a frakcióvezetők hangosan kiabálva „instruálják” a képviselőket, akik a sorsunkról – ha éppen nem tévesztik el – a megfelelő gomb megnyomásával döntenek. A modern korban a kormányzás bonyolult szakmai feladattá vált, s a költségvetés, az energiapolitika vagy éppen az uniós ügyek sok-sok tanulást és – csak hosszú évek alatt megszerezhető – hozzáértést igényelnek.

Azokban az országokban, ahol nem csak megélhetési politikusok ülnek a parlamentben, és a kormány – a zsákmányszerzés mellett – kormányozni is akar, sokat kell foglalkozni a képviselők felkészítésével. Ezt a célt szolgálja például az ágazatokat jól ismerő szakértők, politikai tanácsadók megbízása, akik – legalábbis elvben – nem csak a pártvezetők és a hivatali apparátusok szempontjait képviselik. A szerencsésebb államokban a közpénzből fizetett tanácsadói szerződéseket nem a „barátokkal és üzletfelekkel” kötik, hanem tekintélyes egyetemi oktatókat, nemzetközileg ismert szakértőket kérnek fel a kormány segítésére. Korábbi amerikai elnökök idején például Nobel-díjas professzorok is megtiszteltetésnek vették, ha bekerülhettek a Gazdasági Tanácsadók Testületébe (Council of Economic Advisers).

Emellett a kormányok által készített törvényjavaslatokat a parlamenti bizottságok több fordulóban is megtárgyalják. Így a képviselők a végzettségüknek, szakmai érdeklődésüknek leginkább megfelelő területeken válhatnak kompetenssé. Az egyetemen megszerezhető szaktudás mellett idővel ún. szolgálati tudásra is szert tehetnek, amellyel – főszabályként – csak a minisztériumok szakemberei rendelkeznek Egy-egy kormányzati javaslat vagy koncepció felelős megítéléséhez ugyanis rengeteg háttér-információra van szükség. Nem árt ismerni az előterjesztések mögött „rejtőző” valódi érdekeket: például azt, hogy az adótörvények évente esedékes módosításának kik lesznek a nyertesei/vesztesei. Az ugyanis csak a mesék birodalmában létezik, hogy a gazdasági szabályozók változásai valamennyi társadalmi rétegnek egyformán kedveznek.

A fentiekben csupán jelzett tudással egy átlagos internet-használó – az információk példátlan bősége ellenére – nem rendelkezik. A rendszert uraló cégek (Facebook, Google) árbevételeinek 90 százaléka ugyanis reklámszerződésekből származik. Ezek akkor maximalizálhatók, ha a neten elérhető tartalmak meg sem kísérlik a világ bonyolultságát közvetíteni. A keresőmotorok algoritmusai nem kínálhatnak elbizonytalanító ismereteket a felhasználóknak, inkább a már meglévő szokásaikat, előítéleteiket erősítik. Ezért főleg a vásárlások, a korábbi keresések és a személyes kapcsolatok adatait rögzítik, mert az így felépített „profil” eladható a hirdetőknek. Miután a közösségi média a potenciális vásárlók milliárdjainak figyelméért küzd, egyáltalán nem érdekelt a szakértői vélemények nyilvános ütköztetésében. A világcégek platformjainak óriási látogatottsága lehetővé teszi, hogy kizárják az alternatív nézeteket, és kiszorítsák a konkurenciát a reklámpiacról. A digitális demokráciát hirdetők idővel talán belátják, hogy a „mindenki kompetens, hiszen bármi elérhető a neten” jelszó nagyon tetszetős, ám a gyakorlati kormányzáshoz nem sok köze van.

A tanulás kora

A technológiai fejlődés újra és újra átrendezi a társadalmi nyilvánosság szerkezetét. A digitális forradalom jelentősége talán még a könyvnyomtatás feltalálásánál is nagyobb, ezért – időrabló és fáradságos módon – mindent újra kell tanulnunk.

A tudományos kutatás módszertana, a tömegtájékoztatás alig másfél évtized alatt teljesen megváltozott. Az eddig ismert oktatási rendszerek elavultak, a munkakörök egyre nagyobb hányadát veszik át intelligens robotok. Mindez a foglalkoztatáspolitikát már néhány éven belül is csaknem megoldhatatlan feladatok elé állítja.

El kellene érni, hogy a felhasználók százmilliói a képernyő folyamatos görgetése közben ne csupán megosszák ismerőseikkel az érdekesnek látszó tartalmakat. A Big Data korában jogos elvárás, hogy a gazdasági hátteret ismerve, értelmezni is tudják azokat. A romantikus kor nagy költője, John Keats szerint az igazság nem mindig szép – különösen, ha nem is akarunk szembesülni vele.

2018.01.06 08:45

Mercikkel bővül a Mol Limo

Publikálás dátuma
2018.09.25 16:58
Ratatics Péter, a Mol fogyasztási szolgáltatási vezetője
Fotó: / Népszava
Jelentősen bővíti bérautó-szolgáltatását a Mol, új Mercedesek kerültek a társaság fővárosi flottájába.
Félszáz A-osztályú, részben Magyarországon gyártott Mercedesszel bővíti a fővárosban elérhető, Mol Limo nevű bérautó-szolgáltatását a Mol – közölte tegnap az olajcég. Ennek díja percenként előfizetőknek 99, alkalmi felhasználóknak 111 forint. A lépést kérdésünkre Ratatics Péter, a csoport fogyasztási szolgáltatásokért felelős ügyvezetője a magasabb minőségű gépjárművek iránti fogyasztói igényekkel indokolta. Egyszersmind szolgáltatási területüket Angyalföld északi és Újpest déli részének bevonásával 60-ról 70 négyzetkilométerre növelték.  Az év elején indult autómegosztó rendszer ezen kívül háromszáz benzin- és száz elektromos meghajtású Volkswagen up!-ból áll. Ezek percenként 66, illetve 77 forintért vehetőek igénybe. Az ügyvezető továbbra is tarthatónak látja a célként kitűzött kétéves megtérülési időt. 35 ezer regisztrált ügyfelük eddig összesen másfél millió kilométert tett meg. Felük már legalább kétszer közlekedett Mol Limóval, ötödük havonta legalább egyszer él a lehetőséggel, átlagosan 5 kilométeres úton. (A Mol Bubi nevű budapesti kerékpárkölcsönzési rendszerben az olajcég csak támogató, így ott nincsenek megtérülési terveik.)  Kérdésünkre az ügyvezető közölte: egy éven belül cseh és horvát leányvállalatukon keresztül Prágában és Zágrábban is megjelennek hasonló szolgáltatással. A fogyasztói igények alapján hosszabb távon más magyar városokat-térségeket is megcélozhatnak. Így például „csak beállítás kérdése”, hogy a lehetőséggel a nyári szezonban például néhány forgalmasabb Balaton-parti helyszínen is előrukkoljanak.  Kérdésünkre Ratatics Péter kifejtette: bár azt a vállalásukat is tartják, hogy 2020-ra – évente megújított - gépjárműveik többségét elektromosra cserélik, a technológiai fejlődés kevéssé tart ütemet az igényekkel. Míg egy benzines up! egy töltéssel 400-450, addig az elektromos nyáron, ideális időben 100-130, télen 80 kilométer megtételére képes. Ráadásul, míg nyáron egy gyorstöltés fél, addig télen 3-4 óra. Ez értelemszerűen főként a töltöttségről gondoskodó Molnak okoz fejtörést: e szempontok a megtérülést is rontják. Ratatics Péter bízik benne, hogy az idő előrehaladtával a technológia továbbfejlődik. A Mol ugyanakkor a maga részéről teljesítette „házi feladatát”: meglévő öt, szintén bővítés alatt álló e-töltőpontjuk mellé a fővárosban még idén további tízet telepítenek. Ez az ügyvezető szerint már elegendő a Mol Limo-flotta ellátására. (Ezen kívül egy nemzetközi cégszövetség tagjaként az autópályák mentén idén 15, 2020-ig pedig térségszerte 250 e-töltőt létesítenek.) Az elektromos autózással kapcsolatos, készülő törvénytervezet kapcsán Ratatics Péter a Mol és az iparág legfőbb igényének az egyértelmű szabályozást nevezte. Annak kapcsán, hogy a Mol elsőként kér pénzt az e-töltésért, közölte: a kereslet az előzetes várakozásaik szerinti mértékben esett vissza. Tavaly a Mol-töltőállomások leírások előtti nyeresége 350 millió dollárra rúgott, az első fél évben pedig közel harmadával az előző év hasonló időszaka fölé nőtt. Ebben – az iparági folyamatokba illeszkedően - a három évvel ezelőtti 20 százalékhoz képest 2030-ig 30 százalékra növelnék az üzemanyagon kívüli termékek arányát.

Robogó E.ON-robogók

Október 1-től a jelenlegi 50 mellé további 30 e-robogóval bővül az E.ON által támogatott blinkee.city nevű alkalmazás - közölte a német hátterű energiavállalat. Az állomások nélküli budapesti e-robogó-megosztóba a nyári indulás óta 12 400 felhasználó regisztrált. A járműveket nyáron naponta átlagosan 340-szer bérelték ki. Az energiavállalat és magyar partnere rövidesen több hazai nagyvárosra is kiterjesztené a rendszert.

2018.09.25 16:58
Frissítve: 2018.09.25 20:23

Klubrádió: túlélési gyakorlat

Publikálás dátuma
2018.09.24 11:55
illusztráció
Fotó: Népszava/ Szalmás Péter
A Klubrádió mostantól három héten át számít a hallgatók pénzbeli támogatására. Az akció nyitányaként szombaton közönség-találkozót rendeztek.
Kérdéses, hogy a váltakozó zenés és prózai programok, vagy a bográcsban készülő ételek, netán a különféle italok vonzották a közönséget, valószínűleg mindegyik. Az viszont nem kétséges, hogy újra sikeres volt a Klubrádió immár hetedszer megtartott Szörp-Szóda Fesztiválja. Szombat délután több száz ember gyűlt össze a rádió épületének - egyébként nem túl tágas - parkolójában, hogy részese legyen az eseménynek.
Arató András, a Klubrádió elnök-vezérigazgatója nyitotta meg a találkozót és köszöntötte azokat, akik az ősziesre fordult időben is elég bátrak voltak, hogy felkeressék a szabadtéri rendezvényt. Lapunknak pedig azt is elmondta, miért éppen a szörp és a szóda szavak szerepelnek a fesztivál címében. "Azért, mert ezek kedves dolgok és mi is kedvesek vagyunk. A józanság vezérel bennünket, s ez épp olyan jelképes, mint a Klubrádió logóján szereplő zebra, amely a szabadság szimbóluma. Nem vonalas, nem lehet idomítani, nincs belőlük két egyforma" - mondta Arató.

Természetesen komolyabb dolgokról is beszélgettünk, hiszen ez az esemény hagyományosan a Klubrádió őszi gyűjtőheteinek nyitánya. Ilyenkor kérik a hallgatókat, hogy adományaikkal segítsék további működésüket és felhívásuk mindig eredményes is. Arató András ezt túlélési gyakorlatnak is nevezi. Mint mondta, átlagosan mintegy 50 millió forintot hoz az akció, amelyből évente kettő is van. Így költségeiknek mintegy harmada származik a támogatók felajánlásaiból, amiért nem tudnak elég hálásak lenni. Cserébe igyekeznek több, jobb és változatosabb műsort adni. Amire azért is nagy szükség van, mert napjainkban egyre nagyobb jelentősége van a Klubrádiónak, hiszen szűkülnek az ellenzéki - szavai szerint a független - média lehetőségei. A Klubrádió viszont még mindig vállalja a nemzeti együttműködés rendszerében a fékek és ellensúlyok szerepét, a hallgatók pedig ezt is várják tőle.
A média helyzetéről a fesztivál pódium-beszélgetésein is sok szó esett. A Hír TV-től nemrég visszatért Lampé Ágnes moderálásával három újságíró beszélt a gondokról és a célokról. Lapunk szerkesztője, Hargitai Miklós - egyben a MÚOSZ elnöke - mellett az egykori Válasz.hu - jelenleg a Magyar Hang - újságírója, Dévényi István, valamint a Klubrádió egyik munkatársa, Pikó András vett részt a sajtó-kerekasztalon. Bolgár György ezúttal is élőben, ráadásul a közönség között sétálva találkozott a hallgatókkal a népszerű Megbeszéljük című műsor különkiadásával. A rádió munkatársainak egy része főzőtudományával bizonyította, hogy nem csak egy dologhoz - történetesen a műsorkészítéshez - ért. Öt bográcsfőnök volt, két Judit - a nemzetközi lapszemléket összeállító Csernyánszky és a szerkesztő-műsorvezető, Bálint -, valamint három András - Arató mellett Pikó és egy másik műsorvezető, Borgula -, közülük Pikó lecsója győzött. Aki kulturális élvezetekre vágyott, meghallgathatta a Pa-dö-dőt, amely kuriózumként kuplékat adott elő, valamint Bornai Tibort és Karinthy Verát, továbbá a Cseh Tamás dalokat éneklő Bata Istvánt.
Arató András lapunknak azt is kiemelte, mennyire fontosnak tartják a közvetlen kapcsolatot a hallgatókkal. A Szörp-Szóda Fesztiválon ez maradéktalanul megvalósult. A sikerhez nyilvánvalóan hozzájárult, hogy senki sem ázott el. Az eső végül elkerülte a rendezvényt.            

A számlaszám

A Szabad Sávért Alapítvány számlaszáma, amelyre ezúttal is várják az adományokat: 10918001-00000068-67980006 

2018.09.24 11:55
Frissítve: 2018.09.24 12:13