Az év legjobb pilotja
Krigler Gábor, kreatív producer, HBO: Nem nagyon tudok olyat mondani, ami igazán komoly hatással lett volna rám. 2017-ben kezdtem érezni a sok száz bemutatott drámasorozat súlyát. Mivel óriási a választék, rengeteg a jó minőségű sorozat, nagy a fásultság is. Ha muszáj egyet megnevezni, akkor A szolgálólány meséje.
Mátyássy Áron, film- és tévé rendező: Ozark - Az egész sorozat nagyon tetszett, de már az első epizód rettenetesen behúzott. Magával ragadó a szenvtelenség, hogy miközben élet-halál forog kockán, a főhős mindvégig megmarad kicsit fáradt, pragmatikus hivatlanoknak. Fantasztikus casting, szuper rendezés.
Szalóky Bálint, forgalmazó, Mozinet: American Gods. A pilot az egyik legjobb Neil Gaiman-adaptációt vetíti előre: vizuálisan lenyűgöző és szokatlan fantasy, erősen feszegeti a tévés kereteket.
Varga Attila „Sixx”, újságíró-kritikus, index.hu: A Tabué. Zsigeri volt és gyönyörű, éreztem London bűzét, térdig gázoltam a szarban és belekben a piacon, és akkor megjelent Hardy abban a kalapban, kabátban, mordult egyet, és készen voltam. A faszinak olyan elementáris kisugárzása van, hogy mindent elvisz a hátán, ha ő lenne Berényi Miklós, a Barátok köztöt is nézném.
Winnie, blogger, sorozatjunkie.hu: Downward Dog. Sosem hittem volna, hogy egy beszélő kutyás sorozat zseniális lehet, de megérkezett az ellenpélda. Olyannyira elkapott, hogy másodjára is meg kellett néznem. Mi lenne, ha még kutyám is lenne?
Az év legnagyobb pozitív meglepetése
Krigler Gábor: A német minőségi ugrás előszele a drámasorozatok terén. Azért az átlag német sorozat még nyomasztóan rettenetes, de a 4 Blocks, a Babylon Berlin és legfőképpen a Dark már valami komoly minőségi robbanást vetít elő. Igaz, még kevésbé a történetmesélés, sokkal inkább a látvány, rendezés terén. Kérdés, ez mikor fog beérni.
Mátyássy Áron: Stranger Things 2. - Kicsit féltem, de a második évad talán még jobban is tetszett, mint az első. Már ismertem a játékszabályokat, tudtam mire számíthatok - és azt maradéktalanul meg is kaptam.
Szalóky Bálint: Twin Peaks - 3. évad. Nem az első klasszikus, amit újra felráztak, de az elmúlt évadokból az egyetlen, ahol ez indokolt is volt. Egyszerre idézi Lynch fénykorát, hű az eredetihez, és azzal a bizonyos 8. résszel felejthetetlen tévéklasszikust teremt.
Varga Attila: A Fear The Walking Dead és a Mindhunter. Az előbbi, mert kiderült, hogy egy alapvetően szar történetszálat egy színész is meg tud csinálni (Dayton Callie) és amikor az alkotók végre (két évad után) rájöttek, hogy nekik nem kell a The Walking Dead után menni, akkor az egész sorozat akkora tököket növesztett, hogy csak néztem. A harmadik évad második fele jobb volt, mint a TWD utóbbi 4 évada összesen. A Mindhunter meg azért, mert soha nem hittem volna, hogy lehet ennyire izgulni egy olyan sorozaton, amiben SEMMI nem történik. Nagyszerű színészek, jó a forgatókönyv, a hangulat és a főcím verhetetlen, Fincher sötét belsők és depressziós beállítások iránti vonzalma meg tök jól jött.
Winnie: Hogy a Netflix ennyi remek új sorozatot szállított a semmiből: Atypical, Mindhunter, Ozark, GLOW, American Vandal
Az év legfájdalmasabb kaszája
Krigler Gábor: Döntően a fenti indok miatt - súlyos túladagolás minőségi sorozatokból - már évek óta nem rendít meg egyetlen sorozat befejezése sem. Minden megszűnőre érkezik tizenöt másik, nincs idő a gyászra.
Mátyássy Áron: Gipsy - Naomi Watts miatt néztem bele, és vagy hat-hét epizódig bírtam, de annyira erőltetett volt már és szenvelgős, hogy feladtam. Pedig nagyon jó szereposztás volt, Billy Crudup és Sophie Cookson is izgalmas karakterek voltak, de az nem derült ki, hogy miért érdekes ez a történet.
Szalóky Bálint: The Knick: az egyik legizgalmasabb dolog volt a teljes Soderbergh-életműből, az eredetileg tervezett 6 évadból pedig mindössze 2 valósult meg. Sovány vigasz, hogy a 3. évad új szereplőkkel és új korszakban ment volna tovább, azaz a megkezdett történetszál de lezártnak tekinthető.
Varga Attila: A Walking Deadet engedtem el, mert reménykedtem, hogy visszajön az az érzés, ami az első három évadban volt, de amint az AMC rájött, hogy ennél jobb pénzcsinálója egy ideig nem lesz, a történetírás másodlagos lett. Amint egy sorozat elkezdi a rajongók igényeinek megfelelően alakítani a történeteit, engem nem érdekel többé. Sajnálom, persze, de maradok a képregénynél.
Winnie: Mindig azok a legfájdalmasabbak, amiket az ember az egyik évben még imád, utána viszont hirtelen a középszer köszönt rá. A The Last Ship vagy a Life in Pieces ilyen volt.
Pénzcsinálás a sztori rovására - A The Walking Dead az AMC sikere Forrás: AMC
A sorozat, amelyet már rég be kellett volna fejezni
Krigler Gábor: Igen kevés, ami valóban érdekes tud maradni három évad után. Négy felett szerintem szinte mindet le kéne zárni. Azért a Homeland hetedik évadát végignézem, ahogy azt is halvány szakmai érdeklődéssel várom, mit tudnak még kihozni a The Affair-ből az előző évados mélyrepülés után.
Mátyássy Áron: Nem tudok ilyet. Egyedül a 24-ből néztem végig az összes évadot - és azt már be is fejezték. Mármint a klasszikusat. És az is már talán kicsit túl volt tolva. A 7. évad még zseniális volt, aztán kicsit mechanikus lett.
Szalóky Bálint: The Walking Dead. Már a fénykorában is ingadozó színvonalú volt, mára minden ötletesség elveszett belőle: ugyanazok a panelek ismétlődnek a legócskább szappanoperákat idéző színészi alakításokkal. És mostanra már a zombik sem adnak semmi pluszt.
Varga Attila: Ha valaki szeret valamit akkor nézze, aki meg nem, az ne nézze. Attól, hogy nekem a TWD rossz lett, más még szeretheti, és 52 millió néző így van vele. De ha egyet mindenképpen mondani kell, akkor az NCIS-sorozatok. Ha ez egyszer bekövetkezik, az amerikai nyugdíjasok felgyújtják a CBS székházát.
Winnie: Nyilván nincs értelme olyanokat mondanom, mint a The Walking Dead vagy a The Big Bang Theory, hiszen ezek a legnézettebbek (de már rég lefelé ívelnek), ám egy olyan sorozatnak, mint a The Blacklist, már rég nem lenne helye a képernyőn.
Big little lies - Hatalmas kis hazugságok
Discovery vagy The Orville?
Krigler Gábor: A Star Treket még annak idején talán a Super Channelen láttam, ha jól emlékszem, '91-ben, azóta egy percet sem.
Mátyássy Áron: Big Little Lies. Az a felderítő/kutató munka, amit az emberi kapcsolatok és a hétköznapi tabuk területén végigvitt ez a sorozat, számomra lebilincselőbb, mint az űr meghódításának izgalma. Persze belenéztem a Start Trek Discoverybe, nagyon komoly lendülete volt annak is. Remek sci-fi.
Szalóky Bálint: Egyik sem.
Varga Attila: A Star Trek Discoveryről azt hittem, el lesz kenve, és naiv kis szappant csinálnak belőle, mint az eredeti sorozat vagy az Új generáció volt, erre itt egy kőkemény, látványos, jól felépített, jó karakterekre alapozott dráma. Két rész alatt függő lettem. Nem izgat, hogy "a Klingonoknak nem így kellene kinézniük" vagy, hogy mennyire megy szembe a kánonnal a sorozat.
Winnie: Egyértelmű, hogy Discovery. Bármennyire is retró vagy hommage a The Orville, antitálentum főszereplővel semmi értelme lejárt szavatosságú sztorikat készíteni.
