Előfizetés

A hajózás lesz az új foci

Vas András
Publikálás dátuma
2018.01.05. 06:05

A tiltakozások ellenére is sorra épülnek a kikötők a Balatonon, és közben a Tiszánál is felbolydult az élet. Ömlenek az adóforintok az ágazatba: politikai hátszél dagasztja a vitorlákat.

Hiába a petíció, a lakossági tiltakozás, az önkormányzat ígérete, hogy a következő szezont még nem érinti a projekt, karácsony előtt elkezdték kivágni a fákat a balatonföldvári kikötő szomszédságában. Vagyis láthatóan történjék bármi, a tóparti kisváros vezetése és a Balatoni Hajózási Zrt. (BAHART) akarata érvényesül, a kikötőfejlesztés nem áll le.

A beruházást a kezdetektől sokan bírálták, mert sorompókkal elzárt parkoló épülne a földvári kikötőben, közvetlenül a vízparton, egy a köztudatban a földvári szabadstrandhoz kapcsolódó zöldterületen, ahol értelemszerűen megannyi fát kellene kivágni. Emellett új utak is épülnének, az egyik éppen a jelenlegi kikötői üzletsor helyén. Ugyanakkor a földvári képviselő-testület mindössze egy fejlesztési tervezet alapján és a Balaton-törvény előírásai ellenére bólintott rá a szabályozási terv összes szükséges módosítására. És bár a helyiek ellenkezése nyomán Holovits Huba polgármester (Fidesz-KDNP) összehívott egy tájékoztató fórumot az ügyben, a közgyűlés másnap kiemelt fejlesztési tervvé nyilvánította a projektet, ami azt jelenti: bizonyos eljárási szabályok leegyszerűsödnek, s nehezebben ellenőrizhetővé válnak. A városvezetés eljárásáról sokat elárul, hogy miközben az önkormányzat a projekt egyik részlete miatti vitában támadása lendült, Holovits Huba megjegyezte: a politikai akarat és a pénz is megvan, tehát a fejlesztés nem áll le.

A politikai akarat amúgy nemcsak a földvári, de a többi balatoni kikötőfejlesztés legfőbb támasza is: az idei költségvetésben 2,5 milliárd forintnyi uniós forrást különítettek el a balatoni vitorlásturizmus fejlesztésére. Ami nem lenne probléma, ha a projektek miatt nem sérülne a tó természetes környezete, s még inkább: nem merülne fel a gyanú, hogy a sokszámjegyű összeg ismét csak kormányközeli vállalkozóknál landol majd, de legalábbis az ő érdekükben érkezik a térségbe. Balatonfüreden ugyanis a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe került Balatontourist kemping területén épül új, 150 férőhelyes vitorláskikötő, valamint 64 lakásos luxusingatlan. A közeli Alsőörsön 350 millióból épült meg 2016-ra a kétszáz hajó befogadására alkalmas kikötő, a projekt Deák Gáborhoz és Kecskés Egonhoz köthető, ugyanúgy, mint az ugyanebben az évben átadott, fél kilométeres betonmólóival a tóba nyúló balatonfenyvesi komplexum – mindkét kikötő sokszázmilliós uniós támogatást kapott a Széchenyi-programból. Keszthelyen három éve került átmenetileg Orbán Viktor veje, Tiborcz István és üzletfelei érdekeltségébe a helyi kikötőt üzemeltető cég, s jó néhány kikötői ingatlan. A vitorlázók szempontjából a tó nyugati medencéjében amúgy is látványos a fejlődés, hiszen 2015-ben adták át a közel száz férőhelyes, s csaknem félmilliárd forintba kerülő vonyarcvashegyi kikötőt, két évvel azután, hogy ugyanekkora összegből a szomszédos Balatongyörökön épült meg a 77 vitorlás számára használható kikötő.

Lemaradásban a Balaton
A Balaton nyolcvan kikötőjéből 50-52 tud vitorlásokat is fogadni. A hivatalos statisztikák szerint nagyjából 8800 vitorlás fut a hazai vizeken, a hozzáértők úgy vélik, ebből valamivel több mint nyolcezer lehet a Balatonon, ezen kívül még két-, két és félezer nem regisztrált kishajó lehet a tavon.
Csak összehasonlításképpen: a területében feleakkora, hajózhatóságában pedig arányaiban is kisebb Fertő-tavon harmadával több a vitorlás, ahogyan a Boden- vagy a Garda-tavon is sokkal jelentősebb a vitorlázók szerepe. Vagyis elvileg a Balatonban komoly potenciál rejtőzik még, más kérdés, hogy a lehetőségeket kik és milyen módon aknázzák ki.

Még több kikötő épülhet

Noha már most is sokan tiltakoznak a kikötőépítések ellen, Holczhauser András, a Magyar Vitorlás Szövetség főtitkára úgy látja: a jelenleginél kétszer több vitorlást is elbírna a tó.

- Szükség van ennyi vitorláskikötőre a Balatonon?

- Sokkal több kellene. Más vitorlázható tavakkal összehasonlítva a Balatonon arányaiban sokkal kevesebb a hajó, kétszer ennyit is elbírna a tó. Ráadásul most a hajó és kikötőeloszlás is aránytalan. A vitorlások úgy hetven százaléka a keleti medencében található. Az okok a régmúltra vezethetők vissza: Budapestről sokkal könnyebben elérhető volt a tónak ez a része, így itt épültek meg a nagy kikötők. Nem véletlen, hogy a kikötőfejlesztések nagyobb része a nyugati medencére összpontosul.

- És komoly vitákat generál. A fürdővendégek közül sokan ellenzik az új építkezéseket, mondván, romlik a vízminőség. Sokan a balatonmáriafürdői iszaposodást is összekötötték a balatonfenyvesi óriásmólók megépültével.

- Ezek inkább mondvacsinált, mintsem bizonyított problémák. Persze minden egyes kikötőépítést jól át kell gondolni, ugyanakkor feltétlenül hangsúlyozni kell: miután alig-alig van közös vízfelület-használat, elvileg a két csoport nem zavarja egymást. Emellett az is tény, hogy minden ilyen beruházás új munkahelyeket és szolgáltatásokat jelent, emellett egy olyan vendégkört, mely a statisztikák szerint két-két és félszer többet költ, mint egy átlagos nyaraló, s fejenként több vendégéjszakát is tölt el a tó mellett. Ráadásul a vitorlázás hosszabb szezont is jelent, hiszen a hajók áprilistól októberig vízen vannak, sőt, egyre több kikötőben már egész évben, hiszen forgatják a kikötők vizét. ha komolyan gondoljuk a turizmus fejlesztését, a vitorlázókkal mindenképpen számolni kell, mert elválaszthatatlan részei a Balatonnak.

(Lásd még: Nem a magyarok lakóhajóznak majd)

Nem a magyarok lakóhajóznak majd

Doros Judit
Publikálás dátuma
2018.01.05. 06:04
NYUGATI MODELL - Franciaországban és Írországban régi hagyomány a csatornahajózás FOTÓ: ALIZEE PALOMBA/ONLY FRANCE

Elsősorban nem a magyar, hanem inkább a külföldi utazóközönséget célozza meg a kormány "nyaralóhajó" programja: a Tiszán Kiskörétől Vásárosnaményig, a Bodrogon pedig Tokajtól a szlovák határig közlekednek majd azok a lakóhajók, amelyeket a MAHART Magyar Hajózási Zrt. egyelőre kísérleti jelleggel üzemeltet ezeken a szakaszokon. A kormány 4,6 milliárd forintot szán a programra, ebből 1,6 milliárdért húsz hajót vásárolnak, kijelölik a vízi utakat és tizenöt kisebb kikötőt építenek vagy bővítik a már meglévőket.

Révész Máriusz a kerékpározás és aktív kikapcsolódás fejlesztésével megbízott kormánybiztos egy tokaji sajtótájékoztatón arról beszélt: Franciaországban és Angliában komoly hagyományai vannak az úgynevezett csatornahajó-turizmusnak. Úgy fedeznek fel egy-egy part-menti vidéket az emberek, hogy itt-ott kikötnek, megállnak, megnézik a nevezetességeket, bevásárolnak a helyi termékekből, bemennek egy ottani étterembe, s este megalszanak a kibérelt hajón, a kikötőben megtankolhatnak, vizet vételezhetnek. Van, aki napokat tölt el egy-egy izgalmasabb térségben, mások minél több érdekességet szeretnének felfedezni, ezért szorosabb az útitervük. A kormánybiztos szerint a Tisza-tó, Sárospatak, Tokaj, Szerencs kellő látnivalót, míg az itteni kerékpárurak további túrázási lehetőségeket jelentenek.

15 méternél nem hosszabb, 4-12 személyes, legfeljebb 8 kilométer per órával haladó, jogosítvány nélkül is vezethető hajók közlekednek majd. Az előzetes felmérések szerint ezek nem zavarják meg a tiszai vízi-közlekedést, és nem okoznak gondot a kajakozóknak, kenusoknak, horgászoknak sem. Az előzetes számítások alapján a két folyón mintegy 150-200 nyaralóhajó üzemelhet majd.

Sárospatakon megkérdeztünk több helybélit, vajon milyen idegenforgalmi fellendülést remélnek a nyaralóhajók idetelepítéséről. Megtudtuk: a Bodrog itteni szakászán egy, legfeljebb két kisebb jacht közlekedik rendszeresen, helyi vállalkozóké, akik inkább nyáron, sportolásra használják a vízi járműveket. Akadt, aki szerint a tokaji borvidék profitálhat majd az ideérkező külföldiekből. A legtöbben azt mondták: a magyar családok közül kevesen akarnak majd lakóhajóval közlekedni a hazai vizeken, akinek tetszik ez a nyaralási forma, az most is inkább a francia vagy írországi csatornákat választja. Ám abban majdnem mindenki egyetértett, hogy a térségnek használ majd, hogy a turizmus egy új színfoltja jelenik meg az eddig kevésbé kihasznált hazai folyókon.

(Lásd még: A hajózás lesz az új foci)

Egy förtelmes év kéziratos krónikája

Kuczogi Szilvia
Publikálás dátuma
2018.01.03. 06:45

Heltai Jenő a német bevonulás napján határozta el, hogy följegyzi az eseményeket, naplóját 1945 márciusáig vezette. A szöveg a Tények és Tanúk sorozatban jelent meg Négy fal között címmel.

Hetven év után láthatott most először napvilágot Négy fal között címmel Heltai Jenő kéziratban maradt, mindeddig kiadatlan háborús naplója, egy förtelmes év krónikája.

Forrás: OSZK

Forrás: OSZK

„Aki kezébe veszi ezt az egy kis túlzással könyvnek bélyegzett noteszt, hiteles történeti adatokat aligha talál benne, itt-ott véletlenül akad csak valamire, ami öt év távolságából is valóság és ellenőrizhetően igaz. Azt jegyeztem föl csak, amin keresztülmentem, azt, amit hallottam. Négy fal között éltem, ha nem is állandóan ugyanazon négy fal között, elzártan, többféle elzártságban. Nem jártam utána a dolgoknak, nem is járhattam. Összeköttetéseim nem voltak, államférfiakkal és politikusokkal nem találkoztam. Információimat szomszédaimtól kaptam, jó ismerőseimtől és jó ismeretlenektől, a kávéházban, a trafikban, a borbélynál, már ameddig lehetséges volt ezekre a helyekre járnom. Ezek a kedves emberek is azt tudták csak, amit mástól hallottak .Híreim ilyenformán jóformán kivétel nélkül álhírek és rémhírek voltak: ostobaságok, hazugságok, fantasztikumok, egymásnak örökösen ellentmondó ijesztgetések és nevetséges megnyugtatások a csüggedés és a reménykedés hullámzó zűrzavarában.” - írja Heltai utólag a feljegyzéseiről.

A nyilas megszállás alatt a népszerű szerző - elbizonytalanodva, hogy a teraszon is szükséges-e feltűzni a kicsit felülárazottnak tartott sárga csillagot a kabátjára - alig hagyta el különböző, egyre siralmasabb (kijelölt) lakóhelyeit. Ennek tudatában még fájóbb a napló bejegyzéseit olvasni egy olyan értelmiségi tollából, aki nem tud a saját tapasztalataira hagyatkozni a világ és a világégés megértésében. A német megszállás napján határozza el, hogy feljegyzi azt, ami körülveszi. "Értelmes ember számára az osztrák Anschluss óta nem volt titok, hogy a németek nem állnak meg Hegyeshalmon, hanem a kellő pillanatban átlépik a magyar határt. Noha mindenkinek tudnia kellett, hogy ez a háború végét jelenti (a németek és magyar csatlósaik számára rossz végét), a város mégis ájult boldogsággal ünnepelte a diadalmas bevonulókat. A középosztály melle dagadt, kivált a sváb és antiszemita Budán, a rajongók villogó szemmel mérték végig a gyanúsakat, a zsidókat, a kommunistákat, az inkább csak elméleti ellenállókat." - indokolta utólag, hogy miért nem állt ellen a naplóírás kényszerének.

Életmentő irónia
Heltai újságírói és színpadi munkáit az irónia jellemezte, nem volt ez másként a naplófeljegyzésekben sem. Házi kedvenceiről, a költeni készülő kanáripárról így ír: "Kanáriék, akiket a viharos időkhöz alkalmazkodón Kohnéknak nevezünk, viharos házaséletet élnek. Fészket is vettünk már nekik, Kohnné Manci már körültapasztalta, csipeget a művattából."

A német megszállás idején már hetven felett járó szerző azt írja, "sohasem gondoltam arra, hogy ezeket a följegyzéseket valaha is a nyájas olvasó kezébe adom, bizonytalan adataimat, ellenőrizhetetlen híreimet nem a nyilvánosság számára örökítettem meg", mégsem most került először egy kiadó látókörébe a napló. Heltai már 1949-ben is sajtó alá rendezte a naplót, mely akkor egyelőre ismeretlen, talán kegyeleti vagy személyiségjogi okokból nem jelent meg. Utólag annyit fűzött hozzá Heltai, hogy a tévedéseit nem javította, a rossz következtetéseit nem korrigálta, viszont néhány dolgot ki kellett hagynia. Az óvóhelyen, mellékhelyiségekben és különböző lakásokban sebtiben felírt naplóbejegyzéseket a 2017-ben, a könyv megjelenése előtt elhunyt Tamás Zsuzsa szerkesztette kötetté, és az ő jegyzetei segítik az olvasó tájékozódását is a szövegben.

A '49-es tervezett kiadáshoz Heltai írt egy magyarázó előszót, melyben arra kéri olvasóit, minden bekezdéshez képzeljék majd oda az "állítólag" szót is, hiszen 1944-45-ben semmit nem lehetett biztosan tudni. Amit egymástól vagy a rádióból hallottak, arról sem tudhatták, hogy igaz-e. A naplóban a politikusok mellett az akkori művészeti élet krémje is szerepel legalább egy bejegyzésben, közülük többen rendszeresen felbukkannak, például Blancsi (Péchy Blanka), Hilda (Gobbi Hilda) és Pali (Jávor Pál) a feleségével.

Tények és Tanúk
Lapunkban beszámoltunk már a Magvető remek sorozatáról, a kiadó 2015-ben Réz Pál és Parti Nagy Lajos beszélgetőkönyvével (Bokáig pezsgőben) folytatta a Tények és Tanúk hagyományát. A sorozat első részében, 1990 előtt több mint százhúsz kötet jelent meg, köztük Kun Béla özvegyének visszaemlékezése, és Székely Éva tabudöntő Sírni csak a győztesnek szabad című műve. 2017-ben Király István professzor naplója segített megérteni a közös múltat, az évet Vajda Mihály filozófus memoárja és Heltai naplója zárta.

A mindennapos szövegrészletekben összekeveredik a köz- és privátszféra, a kül- és belpolitika, az álom és a valóság. Egymástól el nem különített mondatok szólnak a legfontosabb külügyi hírekről, Horthy ingadozásáról, a rádió programjáról, a szomszédok civódásairól, a budapesti poloskahelyzetről, Heltai előző éjszakai álmáról és alvás-zavaráról, a látogatókról (egyikük virágot hozott Heltai születésnapjára, mire a többiek megfeddték, hogy az nőknek való, erre az író megnyugtatja őket, hogy ő már abba a korba tartozik, amelyikben a férfiak tiszteletbeli nők) és a jövő latolgatásáról. A legkisebb információmorzsa is hasznosult. Száraznak szánt jelzőkből, szikár határozószavakból érthetjük meg, miként reagált a zsidók meghurcolására a külvilág. A naplóbejegyzések három sorszámmal kezdődnek: az adott dátum hányadik napja a megszállásnak, a sárga csillag viselésének, a gettó felállításának. Ahogy nőnek a számok, úgy csökken a lélekszám az országban, úgy fogyatkoznak az ismerősök, és zárkózik be a lakosság. A bombázások elpusztítják a szöveg iróniáját. 1945. január 9-én Heltai ezt jegyzi fel: "akik a Széna téren jártak, azt mondják, hogy mi paradicsomban élünk, itt állnak még a házak, a károk kicsinyek. Ott romok, kifosztott üzletek, a Széll Kálmán tért földúlták. A halottakat az utcán temetik el, cédulát kötnek a lábukra, hogy agnoszkálni lehessen őket. A kis Gebhardt fiú pajtásai az utcán ródliztak, fütyültek érte, fölkiabáltak: - Sanyi, gyere ródlizni" - Testvére, az Erzsike leszaladt hozzájuk, és kérte őket, hagyják abba, nehogy a szülei meghallják, mert a fiú meghalt. Erre elnémultak."

Az utolsó bejegyzés 1945. április 12-én született, és már a háborúból ocsúdó ország életét tükrözi: "Szűcs Laci Gáspár Margit nevében verset kér a május 1-ji díszelőadás számára. Uray Tivadar, Major Tamás, Oláh Guszti, Mansfeld. Molnár Kálmán azt mondja, hogy Károlyi Mihály lesz a Köztársaság elnöke, erős angol befolyás alá kerülünk. (?) Kiss Elemérné volt itt az urának az érdekében. A Medgyaszay-kombináció a Népszava miatt megbukott, csak a felét hajlandók fizetni, 611 amit természetesen visszautasítottam. Salunál voltam, Mécsék is ugyanakkor. Tóth Laci és a felesége. Ma négy szivart szívtam. Este Jancsi és Alomir, itt is vacsoráztak. M[ajor] Tamás állítólag holnap idejön."

Eredeti dokumentum
Szegő János, a Magvető szerkesztője: 1945-ös tervet valósítanak meg
- Tudható-e, hogy mi hiúsította meg a napló háború utáni megjelenését?
- Heltai, úgy tudom már 1945-ben tervezte a kiadását. Utána a kéziratot eltette, de még életében elkészült a gépelt változat. Benne néhány név kihagyásával.
- Változtatott-e a kiadó az eredeti szövegen?
- A Heltai által legépeltetett változatot adtuk ki. Semmit nem hagytunk ki belőle. A mostani Tények és Tanúk sorozatnak ez a koncepciója.